nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

Szeress úgy is, ha rossz vagyok

erőszakos hírességek, elnéző társadalom

2015. február 26. - mero.vera

Ha valami közös Amerikában és Magyarországban, az az, hogy egyik sem lesz jobb hely a kiszolgáltatottjai számára, amíg a feleségverő, vagy nyugdíjasokat hasbarúgó politikusainkat, asszonyzúzó, gyereket abuzáló popsztárjainkat és közéleti személyiségeinket megtűrjük a piedesztálon, vagy egyáltalán engedjük szóhoz jutni. Híresnek, példaképnek lenni sokszoros felelősség, amit a társadalom dolga számonkérni. Mérő Vera írása.

sexual-assault.jpg

“I didn't mean to hurt you, I'm sorry that I made you cry. Oh my I didn't want to hurt you, I'm just a jealous guy”

(Nem akartalak bántani, sajnálom, hogy megríkattalak, ó jaj, én nem akartalak bántani, én csak egy féltékeny srác vagyok. - John Lennon: Jealous guy)

“It’s not okay. It has to stop… It’s on us, all of us, to create a culture where violence isn’t tolerated, where survivors are supported, and where all our young people, men and women, can go as far as their talents and their dreams will take them.”

(Nem oké. Meg kell állítani... Rajtunk áll, mindannyiunkon, hogy olyan kultúrát hozzunk létre, amiben az erőszak nem megtűrt, ahol a túlélők támogatottak és ahol a fiataljaink, férfiak és nők, addig jutnak, ameddig tehetségük és az álmaik viszik őket.” - Barack Obama, It’sOnUs PSA.)

Amerikában nagy szezonja van a családon belüli erőszak és szexuális bántalmazás elleni kampánynak, hasít a #NoMore, az #It’sOnUs, hírességek szólítanak harcba az Államok elnöke mögé sorakozva, megrázó szpot megy a Super Bowl félidejében, Obama üzen a Grammy díjátadón. Akadnak azonban kisebb döccenők ott is.

Obama elnök a fent idézett meglepetés videoüzenetét szándékosan időzítette a Grammyre, ahol jelen volt a három kategóriában is jelölt Chris Brown. Az a Chris Brown, aki popkarrierje mellett arról híres, hogy többször megverte korábbi barátnőjét, a szintén popsztár Rihannát, többek közt a 2009-es Grammyn, ahol emiatt mindkettejük fellépése elmaradt. Brownt feketelistára tették, azonban 2012-ben ismét szerepelt a neve a fellépők között. Pár héttel a 2015-ös Grammy és Obama üzenete után, azon az Oscar gálán, ahol Patrica Arquette a díját egy rendkívül hatásos beszéd kíséretében vette át, melyben a nőknek követelt egyenlő jogokat, nos ezen a gálán színpadra lépett az a Sean Penn, aki színészi kvalitásain túl azért is ismert, mert egy székhez kötözte, majd baseball ütővel verte meg volt nejét, Madonnát. Bár a későbbi barátnőit sem kímélte, összesen hatszor adott okot arra, hogy letartóztassák. Most pedig az Oscar színpadán poénkodhat a Birdman rendezőjének, Iñárritunak zöldkártyáján, míg jelenlegi barátnője, Charlize Theron hallgatja a közönség soraiban mosolyogva. Az a Charlize Theron, aki gyermekként szemtanúja volt annak, ahogy a brutális apját az anyja önvédelemből lelőtte.

Persze nagy hagyománya van annak, hogy a hírnév miatt megbocsátó a közvélemény és olyan embereket tűr meg példaképei között, a legnagyobb társadalmi megbecsültségben, mint Mike Tyson, John Lennon, Eminem, Bill Cosby, OJ Simpson, Roman Polanski, Charlie Sheen, Michael Fassbender, Gary Oldman, Sean Connery, Mel Gibson, Woody Allen, Nicholas Cage, Wesley Snipes, Christian Bale, Bobby Brown, Tommy Lee, Sugar Ray Leonard, Ike Turner, Sonny Bono, Alec Baldwin, James Brown, Sean Bean, Jeremy Irons, Bill Murray, Mickey Rourke, Miles Davis, R. Kelly; a sorozatos kiskorúerőszakolótól a pedofil apán át a nőverő gyilkosig ez az illusztris sor hosszan folytatható, míg a tetteikért elítéltek listája jóval szerényebb terjedelmű. Kiváló példa erre OJ Simpson, aki megölte a nejét és annak szeretőjét, ezért a bűnéért azonban sosem ítélték el. Jellemző az is, hogy még annyira sem kellett szégyellnie magát, hogy a felmentő ítélet után legalább ne a bíróság épületében hencegjen el azzal, hogy természetesen ő követte el a gyilkosságokat. (Húsz évvel később, 2008-ban 33 évre ítélték fegyveres rablásért és emberrablásért.) Roman Polanski lehetne ellenpélda, hiszen máig nem teheti be a lábát az Államokba, ugyanakkor nem csak olyan sztárok álltak ki mellette, mint a szintén rovott múltú Woody Allen, hanem olyanok is, mint Pedro Almodóvar, Whoopi Goldberg, Terry Gilliam, Bernardo Bertolucci, Emir Kusturica, Monica Bellucci, Wim Wenders, Peter Fonda, David Lynch, Martin Scorsese, vagy Tilda Swinton és Jeanne Moreau. A közönség nem bojkottálta és maga Polanski sosem adta jelét, hogy különösebben restellné, hogy megdugott egy tizenhárom (13) éves, a Jack Nicholson házában rájuk nyitó Anjelica Huston szerint félig öntudatlan gyereklányt. De nem szégyenkezik nagyon a többi fiú sem.

Jeremy Irons szerint a szexuális zaklatás bók, az ellene hozott törvény pedig marhaság, Sean Connery azt gondolja, hogy egy-egy pofon szükséges nevelőeszköze a hisztis feleségeknek, Bill Murray pedig miután a lelket kiverte belőle, kijelentette, hogy az övé szerencsés, hogy nem ölte meg. De mondok jobbat, John Lennon fentebb idézett féltékenységi nőverésért bocsánatot kérő himnusza a családon belüli erőszak legdurvább romantizálása, amire a mai napig nők millióinak gyűlnek elérzékenyült könnyek a szemébe. John Lennon, ez a frusztrált nárcisztikus, aki mindkét nejét agyba-főbe verte, az erről írt nótával együtt bevonult a halhatatlanok csarnokába.

Itthon se jobb a helyzet, tizenöt évvel a Király halála után is nők tízezrei zokognak Zámbó Jimmyvel, hogy Szeress úgy is, ha rossz vagyok. Személyes kamaszkori traumám, hogy Komár László vigyorogva meséli egy tévéinterjúban, hogyan mosott be az akkor tizenéves Zalatnaynak, mert kacérnak találta a viselkedését, majd a szakítás után hogyan poénkodott egy fellépésen a színfalak mögött azzal, hogy “na, apad a tiplid?” És hogy mindeközben a zavar legkisebb jelét sem mutatta, egy percig sem érezte, hogy ezzel tán nem szerencsés dicsekedni. A vak komondornak kultúrája és hagyománya van, csoda, hogy egyáltalán ügy lett belőle, ahogy az is az, hogy a Palácsik (Vajna) Tímeát megerőszakoló Damu Rolandot elítélték. Demcsák Zsuzsa férje könnyedén megúszta az asszonyverést, ahogy Maksa is a nemi erőszakon poénkodást.

Pedig, ha valami közös Amerikában és Magyarországban, az az, hogy egyik sem lesz jobb hely a kiszolgáltatottjai számára, amíg a feleségverő, vagy nyugdíjasokat hasbarúgó politikusainkat, asszonyzúzó, gyereket abuzáló popsztárjainkat és közéleti személyiségeinket megtűrjük a piedesztálon, vagy egyáltalán engedjük szóhoz jutni. Híresnek, példaképnek lenni sokszoros felelősség, amit a társadalom dolga számonkérni. Mert rajtunk múlik, hogy milyen kultúrát hozunk létre.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr397223339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sylion 2015.02.27. 13:58:50

Ez nagyon durva... Hányingerkeltő... Ezek után nevessek az Idétlen időkigen...!

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2015.02.28. 11:07:16

Így van ez mikroszinten is:( Nem inog meg sem a bántalmazók, sem a szexuális zaklatók baráti köre, a _rossz értelemben vett_ kanszolidaritás működik.

mero.vera 2015.02.28. 13:48:43

@HoldViola: mi több, azért lehet így mikroszinten, mert ilyenek a követendő példák, még Amerikában is előbb közösítenek ki csalásért, mint nőverésért.