nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

Serena Williams feneke

2015. július 28. - mero.vera

debate.pngMa megosztottam Barok Eszter írását a Nem Tehetsz róla, tehetsz ellene oldalon, ahol a kommentfolyamban több érdekes vita is kialakult. Ezek közül az alábbit emelném ki, mert itt már a finomhangolás a tét. Azt a mindnyájunk számára fontos kérdést veti fel, hogy milyen világban akarunk élni. Olyanban, ahol Serena Williams sporttörténelmet ír, de az internet a ,,férfias" alakjától hangos, vagy olyanban, ahol ciki megítélni, vagy egyenesen leszólni valakit csupán azért, mert a teste olyan, amilyen.

 

(Előzmény: Barok Eszter tegnap közölt egy írást a női test etikátlan tárgyiasításáról, annak kapcsán, hogy a Római Strand Facebook oldala két random strandoló testéről posztolt fotót, a kommentárban pedig húspiaci hangulatot idéző összehasonlítást végzett a képen látható testek között. Másik példája egy (nőnemű) Facebook felhasználó posztja volt Irene Andersen dán testépítőről, egy rém ízléstelen vicc kíséretében.)

Kommentelő (K): Azért a cikkben leírt két esetet közel sem kellene egy kalap alá venni

Nem tehetsz róla, tehetsz ellene, Mérő Vera (MV): Miért? ebben a nézőpontban stimmel a közös kalap, két eset, amikor embereket kizárólag a testi adottságaik mentén ítélnek - és szégyenítenek - meg.

K: De a testépítőnek a teste gyakorlatilag a munkája produktuma, tehát ő maga direkt hozta létre ilyenné. Az erről alkotott vélemény olyan, mint amikor nekem azt mondják, jól dolgoztam-e, esetleg rossz volt már maga a célkitűzésem. Nyilván nem a minősíthetetlen megnyilvánulásokat védem, de azért ez teljesen más eset, mint amikor olyan a testünk, amilyenre "sikerül", akár betegség vagy más okból kifolyólag, ráadásul nem is a nagy nyilvánosságnak szántuk megmutatni.

MV: Ácsi, ez ugyanaz, mint amikor Serena Williams épp sporttörténelmet ír és a fél internet a ,,férfias" testén nyammog. A teste a teljesítménye mellékhatása. A testépítő szintén sportteljesítményt mutat fel, az arcán élcelődni, - amit a cikk is említ -, ugyanolyan övön aluli támadás, mint Williams testét szétszedni. De ha csak a testét érő megjegyzéseknél maradunk, az a test egy sportteljesítmény, nem azért dolgoztak rajta, hogy Playboy címlapra kerüljön, hanem azért, hogy testépítő versenyeket nyerjen. Nem a szépségverseny kritériumok mentén száll ringbe, ezért inadekvát mérce, s mint ilyen, etikátlan. Ezzel analóg az, hogy a strandoló nem azért megy a vízpartra, hogy azután közösségi oldalakon mustráltassék.

K: Egyáltalán nem mellékhatás, a sportteljesítményét is a teste kinézetéből ítélik meg. Ezzel áll ki a nagy nyilvánosság elé, mint az életművével. Ha én írok valamit, és valaki közli, hogy nem elég olvasmányos, akkor én mondhatom azt, hogy nem az volt a célom, de attól még ő elmondhatja a véleményét, hiszen közzétett alkotásról van szó. Egy hétköznapi ember nyilván nem tud egy testet a testépítőbírák szakmai kritériumai szerint megítélni, és természetesen szóvá lehet tenni, hogy egy ilyen vélemény nem releváns, de attól még miért ne véleményezhetnénk egymás munkáit?

MV: A ,,mellékhatás" Williamsre vonatkozott, Andersen kapcsán azt mondtam, hogy maga a test sportteljesítmény, mely nem tör a magazinszépség babérjaira, teljesen más kritériumok mentén törekszik tökéletességre. Mondjuk éppen Williams testét ízekre cincálta a nemzetközi bulvár - és sajnos kevésbé bulvár - sajtó, miközben, mint már mondtam, épp sporttörténelmet ír. Ez a közbeszéd rosszindulatú tematizálása, ami legitim paradigmává emeli a mások testének ítélkező analizálását. Olyasmit támogat, ami sértő egy sportoló munkájára nézve, de a narancsbőrös combú anyákat, az irodai munkában megereszkedett testeket is pellengérre állítja, mely esztétikai jegyek, ha úgy vesszük, szintén a munkavégzés következményei. Ott csúszik el az ön érvelése, hogy megengedi, hogy nyilvánosan ítélkezzünk olyan emberek teste felett, akik a legkevésbé sem szeretnének ilyesfajta megmérettetést. Hozzáteszem, hogy az elhízott szépségkirálynőn is ugyanilyen ocsmány élcelődni: amikor a testével versenyzett, vállalta a mustrát, később ezt senkinek sincs joga számonkérni. Árnyalódik a kérdés, amikor az egykor feszes testű valóságshow celeb ország-világ előtt haknizik a fel-le szaladó kilóival; káros tematizálás az is, azonban a konkrétan az ő testét illető megjegyzéseket vállalta, amikor 5-10-15-20-30 kiló plusszal vállalt aktfotózást. Magyarul: pontosan arra a porondra lépett, ahol a megjegyzések érik. Ez sem Williamsről, sem Andersenről, sem a narancsbőrös, terhességi csíkos, megereszkedett, mégis strandra merészkedő nőkről nem mondható el.

 

A vita még nem zárult le, ha folytatódik akár köztünk, akár másokkal, lesz update. (mv)

A bejegyzés trackback címe:

http://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr607661320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rémTündér /aprócska kismacska./ 2015.07.28. 18:57:09

" vagy olyanban, ahol ciki megítélni, vagy egyenesen leszólni valakit csupán azért, mert a teste olyan, amilyen." ÍGY! ÍGY! EZ KELLENE!!!
Akinek még ezek után is ítélkezhetnékje van, az nyugodtan nézegesse magát a tükörbe, biztos talál még magán pár hibát, amit ilyen-olyan módon ki lehet javítani.