Az NTRTE-n beszélgettünk a salgótarjáni gimnazisták bosszúpornói kapcsán arról, hogy hazánkat is egyértelműen elérte a cyber bullying jelenség, új kifejezésekkel bővül a szótárunk, új kihívásokkal állunk szemben. A témáról a napokban jelent meg Kalapos Éva új ifjúsági regénye, a Massza, megkértük hát, hogy szóljon hozzá a témához. Mi ez az egész és mit kéne tennünk?
Én úgy látom, az alapvető probléma az szokott lenni, hogy általában a felnőttek - tehát szülők, tanárok egyaránt - nagyon keveset tudnak arról a világról, amiben a gyerek él, még akkor is, ha a legnagyobb szeretettel és gondoskodással veszik körül.
Felnőttként sokszor saját magunkból, a saját értékrendszerünkből indulunk ki, amiben jó esetben benne van, hogy nem engedjük egy gyakorlatilag idegen pasinak, hogy levideózzon, nem készítünk vagy készítettünk magunkról meztelen fotókat és így tovább. A különbség, hogy a mai kamaszok a webkettes forradalom után születtek, nekik az a természetes - ahogy egy kiakasztó Telenor-reklám is hirdette nemrég -, hogy amit nem dokumentálsz, az nincs.
Téged emberként, nőként, minden lényeges minőségedben a visszajelzés határoz meg, és ez az, amiért bármit, de tényleg bármit megtesznek. A szülők és a tanárok gyakran nehezen értik meg ezt, vagy ha igen, az a válaszuk, hogy "nem kell ilyen hülyének lenni, édes fiam", de a mélyére ritkán ásnak le. Miért érezte ez a kislány, hogy meg kell engednie a videózást, miért gondolta természetesnek, hogy a teste gyakorlatilag árucikk?
Eszemben sincs a szülőket vagy a tanárokat hibáztatni - utóbbiak különben, ha képzettek, ha nem, sajnos annyira túl vannak terhelve, hogy esélyük sincs észrevenni az ilyesmit -, azt viszont baromi fontosnak tartom, hogy a gyereket körülvevő felnőttek megpróbáljanak az ő fejével gondolkodni, megtanulni, IGEN, MEGTANULNI a webkettes eszközök használatát (el se hinnétek, mennyien elzárkóznak már ettől is), hogy tudjam, mivel telik a gyerekem napja, mi az a hadszíntér, ahol a csatái zajlanak, mert azok már régen nem az iskolában dőlnek el - hozzátéve, hogy a netes bántalmazás sokszor kéz a kézben jár az iskolaival.
Nagyon nehéz ez az egész kérdés, de ifjúsági regények szerzőjeként, állandó kapcsolatot ápolva a srácokkal azt gondolom, ez a legtöbb, amit egy felnőtt tehet, hogy megpróbál legalább részben azonosulni, ja, és bizonyos észszerű (most már így kell írni, őrület) korlátokat szabni, mert azok is kellenek.
Kalapos Éva új ifjúsági egénye, a Massza (Manó Könyvek, 2016) a napokban jelent meg, témája a kamaszok közt már itthon is elterjedt cyber bullying.
,,Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre. Legalábbis a legtöbb.
Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül, szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg, ahogy az osztálytársai sem.
Ráber Patrik kretén.
Ráber Patrik nyomorék.
Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak.
Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt."