Az NTRTE oldalon Nógrádi Noá szövege nyomán kibontakozott vita egy szép kerek Vadgender vendégposztot gyümölcsözött, olvassátok szeretettel!
Örülök, ha a felek nyitottak párbeszédre és azt összeszedetten, érvekkel teszik. Én mindenesetre nem gondolom, hogy a gender-elmélet, vagy a hagyományos nemi szerepek közti határelmosódás jelentene akár csak fele akkora problémát, mint egy olyan mentalitás, hogy a nemi szerepek determináltak az alapján, hogy biológiailag milyen neműnek születtél.
Vehetjük úgy is, hogy a gender-elmélet egy jogosan felébredt igény a változásra, egy természetes reakció egy olyan gondolkozásra, ami ember által kreált normák és keretek közé próbálja szorítani, skatulyákba zárni azt, hogy az önkifejezésnek, és a viselkedésnek milyen formái, megnyilvánulásai járhatnak toleranciával, és szankciók nélkül. Ami nem természetes. Teljesen felesleges ott az emberiség hosszas történelmére hivatkozni, ahol bináris gondolkodásmód határozta meg az irányt és határozza meg ma is.
A kétségbeejtő persze nem ez, hanem az, hogy a cisznemű többség a kisebbséget is korlátozná, akik nem így látják. Egyetlen híve a genderelméletnek, ha ép eszénél van, nem mondja azt, hogy aki cisznemű (vagyis a születésénél neki tulajdonított biológiai nemmel összhangban él) bármivel is kevesebb, mint aki esetleg transz. Senki nem helyteleníti azt, ha valaki férfiként maszkulin kvalitásokat tart magára nézve jónak, inkább, mint feminin kvalitásokat, mert számára ezt jelenti férfinak lenni. Nincs veszélyeztetve a szerepe, az életminősége. Közülük akadnak ellenben sokan, akik azt mondják, hogy a jelenlegi kisebbség fura, rendellenes, deviáns, veszélyes, stb és emiatt kerülendő, büntetendő.
A többség hatalmi pozícióban van, mert egy többség által elfogadott tendenciát, szabályköteget képvisel, ezt a kiváltságos pozíciót pedig fenyegetve érzi az által, hogy mások nem az ő szabályai szerint élnek. Hangsúlyozom: ezzel ellenben szó nincs arról, hogy aki a tradicionális férfi vagy női nemi szerepekben eleve komfortosan érzi magát, annak változtatnia kéne a saját életvitelén. Aki ilyet mondana, azt ugyanúgy elmebetegnek vélném, mint bárkit, aki másokra erőltetné a saját értékrendjét.
Mikor lenne "felesleges" a gender elmélet? Ha a generációk úgy nevelkednének, hogy nincs nekik semmilyen követendő példa előírva a felnőttek részéről és kulturálisan a viselkedésükre, a szokásaikra, stb vonatkozva, ami megkülönbözteti őket egymástól, és a felnőttek is eszerint élnének körülöttük: értékben nem különböztetik meg egymást nemiség vagy annak kifejezése alapján. Egy ilyen környezetben, ahol nincsenek helyes vagy helytelen önkifejezései annak, hogy femininebbnek vagy maszkulinabbnak éli meg magát, már valóban természetesen alakulnának ki tendenciák, ha alakulnának egyáltalán, vagy lenne releváns értékük.
De amíg a bináris gondolkodás őrbástyája ott van mindenki látóterében, addig nem szokás azt mondani, hogy egy férfi vagy nő, akinek a hagyományostól eltérő elképzelései vannak az önmegvalósításról, vagy az öltözködésről, stb... az "igazi", vagy teljes értékű férfinak vagy nőnek számít, ez pedig egy olyan toxikus hozzáállás, ami életeket tesz tönkre. Kiszolgálja a bullyingot, ami minden korosztálynál súlyos következményekkel járó jelenség. Ez mindenkire vonatkozik, tehát ha hoztok nekem olyan példát, amikor egy közösség azért zaklatott, gúnyolt, alázott meg, degradált valakit, mert ő kisebbségként SAJÁT MAGÁRA NÉZVE azt tartotta előnyösnek, hogy ő, jellemzően maszkulin módon fejezze ki magát, és biológiailag férfinak született, vagy jellemzően feminin módon fejezze ki magát, és biológiailag nőnek született, ugyanúgy fel fogok szólalni az ellen, hogy bármi diszkrimináció érje.
