nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

a nem az nem

A verés valós volt, a megaláztatás valós volt, a szerelmed nem

#neféljbeszélj

2016. szeptember 15. - mero.vera

Olvasónk, Zita egy hónapja szabadult a bántalmazó kapcsolatából, írása azért különösen fontos, mert ritkán esik szó arról, hogy az áldozat szeretheti a bántalmazóját. Akkor is, ha tudja, hogy bántva van. És a végén még azzal is bántva van, hogy elhagyják. A bántalmazó iránt táplált gyengéd érzelmek nem kisebbítik a bántalmazás súlyát. (a szerk.) #neféljbeszélj


Eltelt egy hónap, hogy elmentél. Mire hazaértem a munkából, nem voltál itt. Ez volt a te születésnapi ajándékod nekem. Nem tudtam akkor megköszönni, mert elakadt a lélegzetem és egy perc alatt emberi roncs lettem. De most mégis... köszönöm.
Eltelt egy hónap azóta és egy sort sem, egy szót sem sikerült leírnom. Beszorultak a szavak valahova a kétségbeesés és a halálvágy közé. Korábban annyit írtam. Verseket. Blogot. novellákat. És aztán annyit de annyit írtam, rólad, neked. Vallomásokat, kitárulkozásokat, megnyilatkozásokat. És aztán már ha csak a rengeteg smst, emailt, könyörgést veszünk, csak írtam és írtam és mindent megpróbáltam megtenni azért, hogy maradj, hogy el ne veszítselek.

Mi változott egy hónap alatt? Elmesélem. Neked mesélném, pedig sosem fogod elovasni. De nem neked szól már, hanem magamnak. Bent, belül, magamban akarom, hogy tudd. De nem teszek meg mindent, hogy elolvasd, hogy meghallgass, hogy figyelj rám. Sőt, semmit nem teszek! El sem küldöm... de leírom, mert vissza akarom nézni majd, hogy hogyan koptál ki az életemből lassanként.

Szóval ez volt az elmúlt hónap nekem...
becsaptál, elhagytál, elárultál,
elvitted a pénzt is, elvittél mindent (itthagytad a viagrádat és a körömcsipeszedet és itt hagytál pár ruhát is, amit utáltál - legalább a szemetesbe kidobhattad volna, hogy ne nekem kelljen)
volt olyan este, hogy összeomlottam és a padlón fekve sírtam
volt olyan reggel, amikor nem bírtam felkelni az ágyból
volt sok-sok olyan éjszaka, amikor egy percet sem aludtam
nyugtatót szedek
pszichológushoz járok
zongorázni tanulok
minden nap rajzolok vagy festek vagy legalább firkálok
meditálok
futni járok
már nem akarok meghalni (az első héten meg akartam halni, minden percben, ez elmúlt)
tagja vagyok egy önsegítő csoportnak
rengeteget olvasok nárcisztikus, pszichopata és bántalmazás témában, minden nagyon más megvilágításba helyeződik.

de nem kerestelek, nem beszéltünk, nem próbálkozom semmivel, én már semmit nem akarok veled...

nagyon haragudtam,
írni akartam az új/ régi csajnak, a volt főnöködnek, az egyszem "barátodnak"
a csaj szüleinek vagy testvérének, hogy mentsék meg a lányt és a gyerekeit, mert őt is tönkreteszed, bántod, megvered vagy még rosszabb...
a főnöködnek, hogy ne alkalmazzon tovább
a barátodnak, hogy elmeséljem miben segédkezett, remélve hogy a vidéki fiúcska még ott él benne és az majd nekem ad igazat
írni akartam az összes rokonodnak, elmesélve mit tettél
sajnáltam, hogy nem fotóztam le a kék foltjaimat, hogy illusztráljam a szép kis levelet, amit majd elküldök minden családtagodnak (bár a törött borda még nem gyógyult be, lehet hogy arról csináltathatnék egy röntgent)
senkinek sem írtam... nem fogok

könyörögtem istennek, a sorsnak, az univerzumnak, hogy gyere vissza, hogy adj nekünk újra esélyt, hogy szeress még egyszer úgy, ahogy szerettél (aztán rájöttem, hogy nem szerettél)
mostanra ez is elmúlt
azért könyörgöm, hogy megerősödjek és stabilabb legyek
hogy bármi is történjen, soha ne engedjelek vissza az életembe
hogy egészséges maradjak, hogy tudjak a lányaimmal foglalkozni
hogy megmaradjon a munkahelyem, hogy legyen elég pénzünk mindenre...

hogy hagyhattál így itt?
hogy tervezhetted ezt már hónapok óta?
hogy tehetted mindazt, amit tettél?
hogy lehet az, hogy minden hazugság volt?
hogy büntesselek meg?
ezek voltak az első kérdéseim

az első két hét maga volt a pokol
de azóta napról napra jobb
hullámzó még mindig
még most is az
de a kilengések laposodnak
csökken az amplitúdó (ja, használhatok olyan szavakat, amik sznob szavak, mert nem sértelek meg vele, értsd nem okozok benned kisebbségi érzést, hogy nem érted amit mondok, pedig a TE anyanyelveden kommunikáltunk, nem az enyémen)

most más
még vannak rémálmaim, arról, ahogy beszéltél velem, ahogy vertél és fenyegettél, ahogy fojtogattál, ahogy megerőszakoltál
álmodom arról, amiket mondtál, hogy szétvered a fejem a kövön és elvérzek mielőtt a rendőrök kiérnek... és hogy dögöljek meg én is és a gyerekem is... meg a többi száz meg százról is...
és csuromvizesen, pánikrohamra ébredek, és azt sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, hogy nem fekszel mellettem az ágyban...

de most mégis más
egy hónap

zongorázni tanulok
festek, rajzolok
írni még nem bírtam elkezdeni
meg akartam írni a szerelmi történetünket, de már nem akarom, mert nem volt valós
a verés valós volt, a megaláztatás valós volt
a szerelmed nem
az enyém az volt, de az kevés a szerelmi történethez

de egyszer majd elkezdek írni, de nem rólad, nem rólunk
lehet hogy nyomokban benne leszünk, de nem úgy, ahogy meg akartam írni magunkat az örökkévalóságnak
mára már tudom, hogy te és a hasonlók száz meg száz ilyen szerelmi történetet ihlettek... fikció, illúzió - kár érte, amíg szép volt, addig megírásra alkalmas volt
ma már nem az...

szerettelek
el fog múlni

hiányzol
el fog múlni

nehéz
majd könnyebb lesz


nem zárom le, nem köszönök el
nincs olyan magyar elköszönés, ami jó lenne
viszlát? nem akarlak viszont látni
isten veled? nem kívánom, hogy isten veled legyen
és nem süllyedek le többet a te szintedre, hogy olyat mondjak, hogy dögölj meg és takarodj

mondanám, hogy légy átkozott, de már az vagy

és kezdem hinni azt, ami egy hónapja nem hittem, hogy VAN élet nélküled, sőt... most kezdődik csak igazán.

A bejegyzés trackback címe:

https://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr1011709423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása