Mostanában sokszor érzem azt, hogy én nem szeretnék gyereket vállalni ebbe a világba, ebbe az országba. Főleg nem lányt. Miért? - Maróti Zsófia írása
Pici baba korától kétszer annyi veszély leselkedik rá, mint bárki másra. Bánthatják, zaklathatják, megerőszakolhatják, kihasználhatják, prostitúcióra kényszeríthetik. Verheti az apja, molesztálhatja a tanára, kihasználhatja egy fiú a buliban, belekeverhetnek valamit az italába péntek este, a férje terrorizálhatja, elrabolhatják, prostitúcióra kényszeríthetik. Ha ezek mégsem történnek meg, akkor sem lesz könnyű élete. Az utcán utána szólnak, ráfütyülnek, ha térd fölé érő szoknyába lép ki a házból, megkapja százszor, hogy egy prűd ribanc, ha nem fekszik le valakivel, az első alkalommal, azt mondják rá sótlan, feminista picsa, ha nem nevet a nőalázó vicceken. A konyhába küldik, hogy ott a helye, de ha otthon marad később a gyerekeivel, azt senki sem fogja igazi munkának tekinteni, haszontalan, elhízott, kiábrándító háziasszony lesz. Ha elmegy dolgozni, karrierista, szívtelen, törtető nő, aki nem tűr meg férfit és szeretetet maga mellett. Ha gyerekeket vállal, és felszed pár kilót, elhanyagolt tehén, ha nem vállal, akkor kegyetlen és jégszívű, akinek a maga karrierje, alakja fontosabb, mint a csodás, Istentől való ajándék, hogy szülőképes. Ha meddő, képtelen betölteni női princípiumát. Szóval én előre nagyon sajnálom ezt a kislányt. Még csak nem is tudja, mi vár rá. És mi a megoldás? Ne szüljek gyereket? Vagy, ha megtudom, hogy lány vetessem el, mert nem akarom, hogy ezeken keresztül menjen? Persze, akkor egy rossz, gonosz, istentelen ember lennék, szóval ilyet alapból soha nem tennék.
Mi a megoldás?
Aztán elgondolkodtam a saját életemen. Hogy én mennyit küzdöttem, küzdök és még fogok is. Ettől még nem szeretek lány, nő lenni? Dehogyisnem. Ettől a sok küzdelemtől csak még szebb minden. Nem mondta senki kiskoromban azt, hogy milyen lesz ez. Hogy minden házibuliban ötször fontoljam meg, mennyit iszom, mert a fiúk le akarnak majd itatni és azt akarják. Azt sem mondták, hogy a fiúm, akibe szerelmes vagyok és egy nagyon jófej srác, részegen megüt majd. Meg azt sem, hogy a következő fiúm lelkileg fog bántalmazni, miatta majd alig akarok élni, és rengeteg idő és erő kell, hogy kiszálljak abból a kapcsolatból és újraépítsem magamat. Azt sem mondták, hogy, ha szőkére festetem a hajam és rövidnadrágot veszek fel, senki sem fogja elhinni, hogy értelmes vagyok, és hogy érek valamit. Arról sem szóltak, hogy ha céltudatos leszek és erős, a férfiak félni fognak tőlem, és ha kimondom, hogy feminista vagyok, kinevetnek. Az is titok volt, hogy éjszaka, amikor egyedül megyek haza egy buliból, futni fogok, mert nem tudom, ki jöhet szembe és mit akarhat tőlem, meg az, hogy a pasim akkor is le fog velem feküdni, ha én nem akarom, és kérem, hogy hagyja abba. Tudnám még ezt órákon keresztül sorolni, de egy a vége: Boldog vagyok? Igen. Könnyű volt eddig? Nem. Az lesz egyszer? Nem hiszem.
Azt gondolom, hogy a lányokra rengeteg rossz dolog vár az életük során, de elég erősek ahhoz, hogy emelt fővel végig csinálják és így is tudják élvezni az életet. Minden lánynak büszkének kell arra lennie, hogy lány, és hogy mindenre képes a világon, amit csak akar. Nekünk pedig, akik már átestek néhány nehézségén az életnek, erről kell biztosítanunk őket, hogy élvezzék, szeressék és fogadják el, hogy lányok és ebből végtelen erőt tudjanak meríteni bármilyen nehézséghez.