Nehéz szívvel írok az elmúlt év egyik legértelmetlenebb troll tyúkperéről, de miután mi is bevettükk az Üvegplafon heccét, kénytelen vagyok megszólalni az ügyben.
Nagyon szomorú poszt lesz ez. Az Üvegplafonról jót szeretek írni és megszoktam, hogy ha írok róluk, az mindig jó. Most azonban, miután mi is bedőltünk a trollkodásnak és sok olvasónkat sikerült a rossz helyzetbe magunkkal rántanunk, nem tudom kikerülni, hogy most először kritikusan szóljak a tevékenységükről.
Aki lemaradt volna az év végén gyors egymásutánban zajló események láncolatáról, annak gyorsan összefoglalom: bizonyos Jurák Kata, a Pesti Srácok szerzője megírt egy szöveget, amiben alaposan megmondta, mi a nő dolga, az összes princípiumos közhelyet elsütötte, annyi újítással, hogy kvázi úri hóbortnak minősítette a postpartum (szülés utáni) depressziót. Miután ezzel lángra gyújtotta az internetet, az Üvegplafonon egyszercsak megjelent Puskás Panni írása, amiben azt állította, hogy Jurák cikkét ő írta, társadalmi kísérletképpen, az általa immár nagyrabecsült, bátor Jurákkal szövetkezve, hogy egészen forradalmi módon így derítsék ki, hogyan reagál az internet népe az egyébként Jurákra tökéletesen jellemző szövegre. Aztán másnap Jurák írt egy újabb posztot, amiben leszedte a keresztvizet Puskásról és az Üvegplafonról, majd jogi lépéseket ígért. Pár órával később az Üvegplafon bejegyzése helyén egy helyreigazítás volt csak, miközben Jurák válasza is eltűnt.
Mivel az Üvegplafon eltávolította a bejegyzés eredeti tartalmát, (ami szomorúbb, a Facebook posztot is, a rendkívül tanulságos komentekkel együtt) nem tudom idézni, így kénytelen vagyok az olvasó bizalmára hagyatkozni, amikor azt mondom, nem volt ebben az írásban irónia, az olvasó pedig szöveget olvas, nem gondolatot vagy szándékot. Az nem irónia, hogy teljesen hihető módon előadok egy történetet, aztán nevetek a markomba a sok kívülállón, mert bevették a bennfentes csínyt. Az irónia olyan közlésmód, amelyben a kimondott jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom. Az irónia feltétele, hogy kiderül. A közlés módja itt nagyjából annyira volt ironikus, mint egy kevésbé sikerült Kandikamera adás.
A magam részéről megértem, hogy erre Jurák Kata az azóta eltávolított posztjában jogi lépésekkel fenyegette az Üvegplafont és Puskást, mivel ez a hecc az ő közönsége előtt valóban durván hitelrontó volt, hiszen Puskás azt állította, hogy Jurák lepaktált az „ultrafeminista" libsi bandával, mégpedig tette ezt olyan módon, hogy még a saját közönsége is komolyan vette a trollkodást. (Én két emberről tudok, akik azt állítják, számukra világos volt, hogy „Panni viccel".) Jurák Kata jó eséllyel megnyerhetné ezt a pert, de a per megúszása nem jelenti azt, hogy az ügy megoldódott és lezárult.
MIután az Üvegplafon és Jurák feltehetően megegyeztek, hogy kölcsönösen törlik a bejegyzéseiket, a romok, amiket az eset maga után hagyott, nem tűntek el. Vegyük sorra, kiknek ártott ez a történet.
Kezdjük az Indexszel, a legnagyobb, egyben az egyik utolsó függetlennek mondható online felülettel. Az ilyen átverős tartalmak nem hiányoznak, sőt teljesen felesleges cseppek a tengerben, mégha a cseppnél csakugyan nem is jelentősebbek. Mindenesetre az Index túléli, nem értük aggódom a legjobban.
Hanem mindazokért, akiknek az alábbi, finoman szólva is felületes bocsánatkérés jutott, meg a megalázottság érzése és a klubból kirekesztettek keserű szájíze. Második napja gondolkodom, mi lehetett ezzel az Üvegplafon célja és második napja nem értem, hogy ezek az okos, magasan képzett, érzékeny, összetett gondolkodásra képes emberek hogyan nem látták, hogy ezzel a viccel éppen a saját olvasóikat alázzák meg.
Akik először érthetően felháborodtak Jurák szövegén, hogy aztán azok vezessék meg őket, akikben pont megbíztak volna. Végezetül jó ostobának érezhették magukat, hogy elhitték Puskás viccét, kétszeresen hülyének lettek véve, egyszer, amikor megbánták, hogy megosztották Jurákot, aztán meg amikor Puskást, így kétszer érezhették, hogy hülyét csináltak megukból, pedig belőlük csináltak hüyét és ez a lényeg. Irónia az, amit ha a befogadó nem ért, magából csinál hülyét. Az nem irónia, amit a befogadó nem érthet, mégis hülyét csinálnak belőle miatta. És nem, itt nem volt felfedezhető az irónia.
Nem igaz, hogy ebben a fájdalmas belharcokra amúgy is oly fogékony közegben, ami a honi nőjogi szcéna, szükség lenne ilyen gerjesztett indulatokra. Sajnos az Üvegplafon ezzel csak azt érte el, hogy ahelyett, hogy az év egyik legvérlázítóbb, a szülés utáni depresszió bagatellizálásával nők tízezreit sértő cikkel, vagy az azzal egyetértő (tíz/száz)ezrekkel vitatkoznánk, egymást szedjük ízekre, amitől mindenki csak jó szarul érzi magát - élen az Üvegplafonnal, nyilván. Sajnálom, hogy ez megtörtént, sajnálom Réz Annát és Gát Annát, mert biztosan őket is megviseli ez a történet. Jurák Katának meg lett egy megalapozott ügye, amit bármikor az „ultrafeministák" képébe vághat.
Az Üvegplafon eddig nem kommentálta az eseményeket, mindössze egy rövid helyreigazítást közöltek a cikk helyén, ami a Jurákkal felmerült, sajnos nyilvánvalóan jogos hitelrontási ügyön ugyan segíthet, azonban a magukat elárulva érző olvasókon aligha, őket nem is szólítja meg a bocsánatkérés, pedig jópáran jelezték a megbántottságukat.
Az arrogancia és az elitizmus nem hatékony eszközök a nemek közti egyenlőség ügyében, mivel a társadalom egészét érintő kérdésről van szó. Különösen ott felelőtlen luxus az elefántcsonttoronyból bombázni a népet ilyen heccekkel, ahol a nép olyannyira védtelen, mint mifelénk.
Naponta hallgatjuk, hogy minek küzdeni a nők jogaiért, el vannak azok érve. Éppen erről szól az üvegplafon jelensége, amit a nőjogi kezdeményezések hitelét gyengítve most éppen az Üvegplafon erősített meg egy kicsit még jobban. Remélem hamarosan érdemben reflektálnak a történtekre, nagy hiányérzetet hagyna, ha nem tennék. Viszont azt is tudom, milyen egy ilyen hiba után szégyellni magad. Szóval a magam részéről kérném, hogy addig is, ne harapjuk ketté az Üvegplafon Annáit.
Mérő Vera
Kiegészítésképp idemásolok három kommentet a hozzánk beérkezettek közül:
„Sőt, ebben az esetben az iróniával az is baj, hogy az sem érti, akinek elvileg nem szólna, de mivel nem bennfentes, ezért nem tudja, hogy irónia és ezért komolyan veszi és megalázva érzi magát, hogy a saját elvbarátai lukra futtatták és feleslegesen háborodott fel egy kamuszöveg miatt. Aztán meg azzal alázzák meg, hogy közlik, hogy kamuhír volt, hogy ez egy kamuszöveg és hogy, itt idézném Antoni Ritát "nehogy elhiggyétek már! úristen, ez nem igaz!!!!!!!!!!!!", tehát az a hülye, aki nem értette, hogy ez egy duplacsavar volt."
„Nemhogy osztani kell, hanem ezek után a komplett Üvegplafont is elfelejteni, elásni, jó mélyre. Semmi mást nem értek el vele, mint megforgatták az arra teljesen érdemtelen Jurák Kata nevét, jól összeugrasztották megint a nőket, szültek egy mélyen nőgyűlölő szöveget, mintha nem keringene ebből a fajta bullshitből így is sokkal több a kelleténél. Mindezt miért is? Nagy kár volt."
„Nem mondom, hogy teljesen rossz próbálkozás, de az ilyesmi többet árt, mint használ. Sajnos eddig is születtek ilyen típusú bejegyzések, nem kevés, és nem trükkből. Eddig is tudtuk, hogy létezik, eddig is tudtuk, hogy elterjedt. Viszont egy teljesen másik kérdés, ami kívül esik a témakörön, az az internet hitelessége; sajnos így is annyira sok a hülyeség a neten, hogy szükségetlen tovább fokozni. Annyi történt, hogy még egy fokkal megbízhtatlanabbá vált a világháló."
