Tisztelt Ítélőtábla!
Testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt dr. Bene Krisztián ellen fenti számon
folyamatban lévő büntetőügyben Renner Erika sértett meghatalmazott jogi képviselőjeként
felszólalásom az alábbiakban foglalható össze.
1. Ahogy a másodfokú védelmi beadványokat értelmezni tudtam, a vádlott védője hozzám hasonlóan azt
követeli, hogy aki egy ilyen brutális cselekményt elkövet, azt példásan meg kell büntetni.
Ügyvédkollégám a másik oldalon ül. Ezért abban tér csak el az álláspontunk, hogy szerintem a
védence a valódi tettes, ő az, akit ezért meg kell büntetni. Mi legyen a büntetés? Ha az internetes
kommenteket, a nép szavát hallgatnánk meg az barbárabb lenne, mint maga a bűntett, mert ilyen
ügyben a tömeg hajlamos azonnal az ókori tálió elvet, a szemet-szemért elvét felemlegetni. Én
természetesen nem erről fogok most beszélni.
2. A másodfokon előterjesztett védelmi érvelések eddig az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő
tevékenységét és ezen keresztül a megállapított tényállást próbálták támadni, melyre másodfokon
nincsen lehetőség, pusztán abban a körben, amikor egy ítéleti megállapítás iratellenes, vagy tényről
tényre helytelen következtetést tartalmaz, vagy ha valami nem kerül részletesen megindokolásra.
Nyilván amint én leülök a védelem sokadszorra is megismétli majd az írásbeli beadványaiban már
mantrázott kijelentéseit. Beismerő vallomás hiányában a védő egyetlen lehetősége a kétely, a kétely, a
kétely. De attól, hogy ezt sokszor elismétli, nem válik hihetővé.
-Hamarosan megpróbálja majd szavahihetetlennek beállítani a vádlottat a tett helyszínén kétség
mentesen felismerő tanút.
-Be akarja majd bebizonyítani, hogy a vádlott által használt és a vádlott budaörsi háza előtt parkoló
autó kesztyűtartójából az elkövetés napján lefoglalt fecskendő és injekcióstű nem is az elkövetés
eszköze, amellyel valaki történetesen aznap, pont ugyan olyan szerrel, mint ami ebben a
fecskendőben volt, elaltatta a vádlottat 3 hónappal korábban elhagyó sértettet.
-Nyilván hamarosan halljuk majd, hogy kétség nem férhet azon kórházi dolgozók vallomásaihoz,
akik a vádlottat a bűncselekmény idején a kórházban vélték látni. Az hogy ezen dolgozók zöme nem
is az elkövetés idejére teszik a volt főigazgatójukkal történt találkozást, illetve saját vallomásaikkal
illetve egymással ellentétes vallomásokat tesznek az vélhetően nem kerül majd kiemelésre.
-Szabálytalan nyomozati cselekményekre hívja majd fel a figyelmet a védő és a háttérben ismeretlen
valakik összeesküvését véli felfedezni a vádlott ellen. Ha a védelmi beadványokat olvassa az ember,
azt lehet vélni, hogy itt minden nyomozati cselekmény totál szabálytalan volt. Szabálytalan
házkutatások, szabálytalan felismerésre bemutatás, szabálytalan bűnjeltárolás, szabálytalan lefoglalási
jegyzőkönyv. Ezért az összes terhelő bizonyítékot ki kell dobni a kukába, a védencét pedig fel kell
menteni.
Én nem fogom megismételni az írásban előadott érveimet, ott pontról pontra megcáfoltam az összes
védelmi érvet, pontosabban védelmi csúsztatásokat, ezeket az Ítélőtábla ismertette. Értelmetlen lenne
hidrogén-peroxidról, zafírkristályról és minden olyasmiről beszélni, amiket a védelem
felsorakoztatott. Megmondom őszintén az eddig felvillantott védelmi koncepciót helyenként nem is
2
értem. Nem fogom fel, hogy a védelem miért foglalkozik azzal, hogy a cselekményt pontosan hogyan
követték el, milyen szerrel, milyen sorrendben adták be a sértettnek az altatószereket, vagy miért
vizslatja, hogy szerinte a kórházban elrontották-e a sértett konzervatív kezelését. Ha nem a vádlott
követte el a bűncselekményt, akkor ez nem hiszem, hogy az ő asztaluk. Más mondandóm van:
3. Se az ügyész, se a sértetti képviselő, se a védő, se a másodfokú tanács tagjai nem vettek részt az
elsőfokú eljárásban. Ugyan azokat az iratokat volt módunk megismerni. Nagyon kíváncsi vagyok,
hogy melyikünk jogi érvelését fogadja el az Ítélőtábla, remélem, hogy az enyémet, amit már írásban
benyújtottam és most kiegészítek.
4. Úgy jöttem a mai tárgyalásra, hogy felszólalásomat azzal fogom kezdeni közvetlenül az ügyészi
vádbeszéd után, hogy védelmére kelek az Ügyészségnek. Az utóbbi hónapokban nagyon sokan
kérdeztek meg jelen üggyel kapcsolatban és a mindig elhangzó kérdések, a közös pont az volt, hogy
miért szüntette meg ezt az eljárást a Fővárosi Főügyészség?;
miért kell egyáltalán sértetti képviselő? ;
miért nem merül fel a súlyosabb minősítés kérdése az ügyészekben, ha a szakértők ezt már korábban
is leírták? ;
miért az ügyész tett fel a vádlottat mentő kérdést az elsőfokú tárgyaláson, és ha ezt megtette, miért
nem hallotta meg a választ?; és legfőképpen miért nem tett fel olyan kérdéseket is, melyek az
egyértelműen életveszélyre utaló szakértői megállapításokra rávilágíthatott volna? ;
miért nem fellebbeztek azonnal; miért gondolkodnak 3 napot egy olyan ítélet esetén, ami csekélyebb
súlyú bűncselekményben állapít meg bűnösséget, mint az ítélethirdetés előtt 1 órával a vádbeszédben
az ügyész megjelölt? ;
miért kell gondolkodni egy brutális, vagy ahogy a sajtó ezt felcímkézte, az évtized legbestiálisabb
bosszúja ügyében kiszabott 4 éves börtönbüntetés esetén azon, hogy az megfelel-e a cselekmény
tárgyi súlyának, az elkövető társadalomra veszélyességének, ami még annak a büntetési tételkeretnek
a középmértéket sem éri el, ami jóval enyhébb, mint amit az ügyész kért?; (2-12 helyett 1-7,5 között
adott 4 évet)
miért nem bántja őket a foglalkozástól eltiltás példátlanul enyhe mértéke?;
miért a közügyektől eltiltás tartamáról tartja fontosnak nyilatkozni az ügyészség szóvivője, az
elsőfokú ítélet után?;
miért nem az ügyész kéri másodfokon a szakértői vélemények kiegészítését és miért nem ért egyet
azzal, ha ezt a sértetti képviselő kéri?;
miért nem csatlakozik hozzá azonnal; és miért nincsenek neki is előzetesen kérdései?; Ha én nem
kérdezek, akkor a lényegre nem kérdez rá az ügyészség, akinek ez lenne a dolga és a szakértőknek
csak olyan fikciókról kell nyilatkozniuk, hogy lehet-e kesztyűben injekciót beadni?;
Miért kéri az ügyészség a sértett további vizsgálatát?; Nem fogadja el még azt sem, hogy maradandó
a sérülése? Hátha enyhíteni lehetne akkor a büntetést?
Mindenki kerek-perec megkérdezi, hogy ugye ez nem véletlen? Rákérdez mindenki arra, hogy
szerintem ezt az ügyet másképp kezeli-e az ügyészség, mint azokat, ahol nem prominens állami
vezetők rokona a vádlott? Azért nem úgy fogalmazok, hogy az összes többi hasonló ügyet, mert
ehhez hasonló ügy szerencsére nem létezik. Itt brutalitásban, alattomosságban egy dimenziót ugrott az
elkövető. Ebben a cselekményben se nem volt irgalmasság, se keresztényi könyörület, pedig a
vádlott, aki ezt a bűncselekménysort kétséget kizáróan bizonyítottan elkövette, magát a környezete
felé mélyen vallásosnak mutatta és az Irgalmasok kórházát vezette.
Itt megemlítek egy tanulságot, mely sok más ügy mellett ezen ügyből is levonható: A kapcsolaton
belüli életellenes bűncselekmények motivációi nem állnak összefüggésben azzal, ki milyen
társadalmi rétegből származik. Nincsenek „eleve bűnöző” és „feltétlen bűntelen” társadalmi
csoportok. Tettessé váló emberek vannak. Míg a társadalom egyes csoportokról előszeretettel jelenti
3
ki, hogy bűnözők, addig bizonyos szakmákra és társadalmi csoportokra mai napig szentként tekint.
Úgy gondolják többen, hogy születéssel, felmenőinkkel, avagy iskolákkal törvényszerűen nyerünk el
moralitást, míg egy konzervatív társadalmi normáktól eltérő családi háttér, egy vagyonilag vagy
végzettségben alsóbb társadalmi réteg bűnözésre determinál.
Ezzel szemben a vádlott orvosi hivatása kifejezetten eszköz volt az elkövetés módjában: egyik
munkahelyén, a Bethesda Gyermekkórház égési osztályának ügyeletes orvosaként a lúggal járó,
égéssel azonos hatást kiváltó sérülés szakértője volt. Ő olyan orvos volt, aki önmagára, mint mások
élete és sorsa felett döntő, tévedhetetlen, mindenható istenként tekintett. Ezért fordulhatott elő, hogy a
vádlott aneszteziológiai ismeretek nélkül, kórházi eszközök hiányában kábító hatású félaltatást
végzett el a támadás alkalmával, hogy áldozatát védtelenné tegye. Társadalmi pozíciója,
kórházigazgatói szerepe felerősíthette a kontrollálatlan pszichés énjét: ő bármit megtehet, és képes is
úgy megtenni, hogy azzal a lehető legnagyobb és legtartósabb kárt tegye az őt elhagyó nőben.
Általában jogosnak ítélhetőek azon kérdések, melyeket egy témában mindenki feltesz. Azért szorul
védelemre az Ügyészség, mert mindezek a kérdések, melyeket felsoroltam az ügyészség ezügyben
kifejtett tevékenységével kapcsolatban sajnos jogosan merültek fel.
Ebben az ügyben egy sötét, megmagyarázhatatlan árnyék vetült az ügyészi munkára és
egészen a mai napig soha nem a mai napon sem
a mai nap volt az első amikor az
érződött, hogy ennek legalább látszatát el kívánnák oszlatni.
Ezt az eljárást úgy szűntette meg másfél évi nyomozás után az ügyészség, hogy gyakorlatilag minden
bizonyíték, ami ma rendelkezésre áll, már meg volt akkor is.
A vádlottat a helyszínen egyértelműen felismerték, fél tucatnyian vallottak arról, hogy a vádlott
rendszeresen zaklatta a szakítás után a sértettet és nem törődött bele abba, hogy a sértett elhagyja.
A házkutatás során lefoglalásra került a vádlott irodájából egy olyan NAV által küldött levél is,
melyet hónapokkal azután postázott az adóhatóság a sértett lakcímére, hogy a sértett és a vádlott
utoljára találkozott. Ez nem kerülhetett a vádlotthoz másként, minthogy vagy a sértett postaládájából
az elkövetés előtt, vagy az elkövetés napján a sértett lakásából ellopta.
Rendelkezésre állt egy DNS vizsgálati eredmény a sértett lakásában történt helyszíneléskor a földön
talált madzagról, ami a vádlottal egyező DNS allélokat mutatott, bár nem eleget ahhoz, hogy kétséget
kizáróan megállapítható lenne, hogy azzal a vádlott érintkezett.
A vádlott az érzékeny kérdéseknél a hazugságvizsgálaton is megbukott, bár önmagában ez a
bizonyíték se volt kategorikus.
A sértett nem tett terhelő vallomást a vádlottra, mert az elkövető, amikor rátört, nem adott lehetőséget
arra, hogy felismerje. Az elkövetés részletein túl azt tudta előadni, hogy az elkövető ismerte a lakást
és az elkövetőt ismernie kellett a sértett kutyájának, mely így együtt roppant mód leszűkítette, hogy
kik jöhetnek egyáltalán szóba.
A vádlott alibijét igazolni szándékozó tanúk egymással és önmagukkal is ellentmondásokba
keveredtek, az egyik tanú, aki először alibit igazolt a vádlottnak, beszámolt arról is, hogy hamis
tartalmú vallomás megtételére, alibi igazolására kérte fel a vádlott titkárnője és a korábbi
vallomásáról maga mondta el, hogy az valótlan.
Az elkövetéshez olyan speciális szaktudásra volt szükség, mely eltérően a védelem által előadottaktól
rendkívül ritka, azonban a vádlott bizonyítottan rendelkezett vele.
Az elkövetés napján tartott házkutatás alkalmával a vádlott által használt autóból lefoglaltak egy
olyan tűvel felszerelt használt fecskendőt, melyből kábítószernek minősülő, szigorú elszámolású
4
midazolamot, egy műtéti altatáshoz használt veszélyes anyagot mutattak ki, pont azt a szert, mely a
sértett vérében is megtalálható volt az elkövetés napján.
A vádlott vallomásaiban olyan állításokat tett, melyek teljességgel hihetetlenek, életszerűtlenek
voltak, pl. azt, hogy ez a fecskendő azért lehetett az autójában, mert korábban a kórházban
felmarkolhatta más, használatlan fecskendőkkel együtt. A vádlott szavahihetősége megdőlt.
Lefoglalt a rendőrség a vádlottól egy kulcscsomót is, mely a megszüntető határozat idején a
nyomozóhatóság számára akként volt felleltározva, hogy ez a sértett lakásának a kulcsa.
Ezek birtokában szűntette meg az ügyészség az eljárást, mondván, hogy ésszerű kételyek merültek fel
arra nézve, hogy a vádlott az elkövető.
Két lényeges gondolat ide:
a) Miféle ésszerűség lehetett az ügyészség által a megszűntetés indokaként felhozott és hivatkozott
kételyben, amikor egy támadótól, akinek amúgy nem volt kulcsa a sértett lakásához, a támadás napján
lefoglalják a megtámadott és a lakásába bezárt sértett kulcscsomóját? (Más kérdés, hogy a sértett
kérésére később, a nyomozás újraindítása után a sértett elé tárták ezt a kulcscsomót és maga
nyilatkozta, hogy ez nem az ő kulcsait tartalmazza, de ezt a megszüntetéskor az ügyészség még nem
tudta!)
b) Ha igaz lenne a vádlott és védőjének kétségbeesett összeesküvés-elmélete, hogy a sértett a
bosszúvágyától hajtva akarja a vádlottra kenni a bűncselekményt, akkor annál nem lett volna
egyszerűbb ezt megtennie, mint ezen a kulcscsomó felismerésen, azt kellett volna mondania, hogy
igen, ez az én kulcscsomóm. Ha ezt mondta volna, akkor arra lehetetlen lett volna a vádlottnak bármit
is kitalálnia, bár nyilván valamit akkor is kitalált volna. Mivel addigra a sértett a lakása összes kulcsát
már lecseréltette, így ez az állítása egyrészt teljességgel ellenőrizhetetlen lett volna, másrészt ennél
egyértelműbb bizonyítékot nehezen lehetett volna elképzelni arra, hogy a vádlott járt aznap a sértett
lakásában. A sértett azonban ehelyett igazat mondott.
Nos ezekre már nehezen lehetett volna ráhúzni, hogy ezen bizonyítékok ellenére is ésszerű kételye
lenne az ügyészségnek, hogy a cselekményt a vádlott követte el. Ezt úgy oldotta meg az ügyészség,
hogy ezen bizonyítékokról, a kulcsról és a fecskendőről a megszüntető határozat inkább nem is tett
említést.
De tovább megyek. Ilyen ügyekben az ügyészi fellebbezést nem 8 sorban szokás indokolni. Más,
ennél lényegesen egyszerűbb megítélésű ügyekben, melyekben ráadásul az elsőfokú bíróság
indokolása lényegesen részletesebb, nem ritkák a tucatnyi oldal terjedelmű fellebbezések, ahol
részletesen számot ad arról az ügyészség, hogy miért nem ért egyet egy ítélettel.
Jelen ügyben a sértett nevében is mondom, úgy érezzük, hogy mindvégig cserben hagyott minket az
ügyészség, nem éreztük azt a gondosságot, amit egyébként, más ügyekben lehet érezni. Mindegy,
hogy jól éreztük-e vagy sem, szerintem baj, hogy így érezhettük. És mindegy, hogy mit sejthettünk
amögött, hogy miért hagy minket cserben az ügyészség!! Ki se kell mondjam annak a két magas
beosztású állami vezetőnek a nevét, akik a vádlott közvetlen családtagjai. Itt a teremben ezt mindenki
tudja. Gondolom ezért érdekes ez az ügy az Euronewsnak, akitől majd szépen átveszi a komplett
Európai sajtó.
És akkor ha ezeket mind elmondom, miért kell védenem mégis az ügyészséget? Hát azért, mert végül
csak újraindították a már megszüntetet nyomozást a sértett panasza nyomán,
csak vádat emeltek,
csak bűnösségre mondott vádbeszédet az ügyész elsőfokon és
5
csak fellebbezett a példátlanul enyhe büntetés miatt, ha nem is rögtön, de a törvényben meghatározott
3 napon belül, amivel megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a másodfokú bíróság a korábbi ítéletnél
súlyosabb büntetést állapíthasson meg. Be. 354.§.
5. Szakértők vallomásai és írásbeli szakvéleményeik:
2017. 02. 14. napján kelt kiegészítő szakvéleményében dr. Zacher Gábor és dr. Molnár Miklós
megerősítették a korábban már mind szóban, mind írásban általuk elmondottakat.
Renner Erika sértett a vádlott által elkövetett cselekménysor nyomán több okból is tartósan
életveszélyben volt.
Jelen esetben az égési osztályon dolgozó orvos vádlott egészen biztosan tudta, hogy az általa izomba
injekciózott ketamin légzésleállást okozhat, mely helyzetet kórházi eszközök, így pl. életmentő
műszerek hiányában még a megfelelő szakértelem sem képes kezelni, a sértett meghal. Ennek
elmaradásában úgy bízott könnyelműen a vádlott, hogy azzal is tisztában volt, hogy a ketamin
vonatkozásában nagyfokú az egyéni érzékenység, így még az aneszteziológus szakember által altatás
előtt elvégzett előzetes vizsgálatokkal sem lehet teljes biztonsággal megállapítani, hogy milyen
dózissal kell a beteget altatni. Ez az oka, hogy még kórházban is titrálva kell e szert használni. Ilyen
körülmények mellett az izomba adott ketaminos injekció használata arra utal, hogy a vádlott a sértett
halálának esetleges bekövetkezésével szemben közömbös volt. Bízott ugyan annak elmaradásában,
mert egyrészt egyenes szándéka, melyet a bosszúvágya motivált a sértett megcsonkítására irányult,
másrészt kórházi körülmények között számos alkalommal vett részt ketaminos altatásban és arra
gondolt, hogy ami ott aneszteziológusnak, megfelelő eszközpark mellett sikerült, az neki is sikerülni
fog ezek nélkül. Ebbéli bizodalmára azonban a vádlottnak tényleges alapja nem volt.
Hasonlóan könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az erős lúg nem fogja átmarni a sértett
hasfalát és nem jut be a sértett kismedencéjébe, amely olyan mértékű folyadékvesztést eredményezett
volna, hogy a sértett halála elkerülhetetlen.
Könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az égés nem eredményez majd halálos eredménnyel járó
sokkot a sértettnél, miután az altatószer-kombináció hatása lecsökken.
Abban is könnyelműen bízott a vádlott, hogy a sértett lúggal égetett testrészein visszafordíthatatlan
elfertőződés nem fog kialakulni.
Könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az altatott állapotban magára hagyott és lakásába bezárt
sértettnél nem fognak fellépni posztoperatív szövődmények, melyekre egyébként minden kórházban
külön posztoperatív őrzőhelységeket alakítanak ki.
Ezen fenti életveszélyhez vezető okok közül egy is elegendő lenne ahhoz, hogy a vádlott testi épség
elleni bűncselekményének minősítése minimum életveszélyt okozó testi sértés legyen. Jelen esetben
azonban a szakvélemények alapján hat olyan okból állt fenn életveszély, mely a vádlott által
elkövetett cselekmény miatt alakult ki és mely életveszélyt jelentő okokról a vádlott, lévén gyakorló
orvos egytől-egyig tudta, hogy ezen okokból a sértett halálának bekövetkezésének lehetősége reálisan
fennáll. A vádlott tudata tehát teljes mértékben átfogta azt, hogy Renner Erika belehalhat abba az
ocsmány bosszúba, amit ő művelt vele. Ezen lehetséges eredménnyel szemben azonban közömbös
volt, az alábbiakban felsorolt, külön-külön is halálhoz vezető okfolyamatok megakadályozása
érdekében nem tett semmit.
Az még egy laikus számára is magától értetődő, hogy ilyen sérülés esetén rendkívüli jelentősége van
a halálos eredmény bekövetkezésének elmaradása vonatkozásában annak, hogy a sértett mikor jut
szakszerű orvosi ellátáshoz. A vádlott pedig nem, hogy semmit nem tett ennek érdekében, de még
6
szándékosan nehezítette is a sértett gyors orvosi ellátáshoz jutásának lehetőségét azzal, hogy a
sértettre rázárta az ajtót és telefonjait elvitte, így magához térve sem tudott volna senkit értesíteni.
Mindezekre tekintettel álláspontom szerint a vádlott szándéka nem csupán testi sérülés előidézésére, a
sértett nemi szervének végleges elpusztítására irányult, hanem tudata átfogta a sértett halála
bekövetkezésének lehetőségét, amelybe belenyugodott így a vádlott által elkövetett legsúlyosabb
bűncselekmény helyes minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a), c), d.) és
j.) pontjai szerint minősülő előre kitervelten, aljas indokból vagy célból, különös kegyetlenséggel,
védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének a Btk. 10. § szerinti
kísérlete.
A cselekmény tehát egy négyszeresen minősülő emberölés kísérlete, melynek büntetési tétele mind az
elkövetéskor hatályos Btk. 166. § (2) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 160.§ (2)
bekezdése alapján 10 évtől 20 évig, vagy életfogytig tartó terjedő szabadságvesztés.
Vegyük sorra azokat az okokat, melyek a sértett halálához vezethettek volna a szakvélemények
alapján:
-mind a nem biztonságos anesztézia, (ketamin légzésleállást okozhat)
-mind a nem bizonyosan elégséges anesztézia következtében az égetéssel azonnal jelentkező fájdalom
hatására fellépő neurogén sokk veszélye,
-mind a lúggal szétmaratás következtében fellépő lehetséges folyadékvesztés,
-mind a lehetséges égési sokk,
-mind a fertőzésveszély és
-mind az altatott állapotban történő magára hagyás következtében esetlegesen bekövetkező
szövődmények és mellékhatások)(nyelv hátra csúszik-légút elzáródik, gyomortartalom belehelése,
szívritmuszavar)
Nem szükséges részleteiben megismételnem a beadványaimban előadottakat, rögtön a lényegre térek:
6. Az ítéleti tényállás a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján
kiegészítésre, pontosításra szorul, ugyanis az a Be. 351. § (2) bekezdés b) pont II. fordulata alapján
részben megalapozatlan, mert hiányos.
-Törölni kell az ítéletben megállapított tényállásból a 2. o. alulról 2. bekezdés utolsó mondatát, mert
az se nem tartozik a vádhoz és nem is magyarázható semmivel, hogy miért tartotta fontosnak az
elsőfokú bíróság azt feltüntetni az ítéletben, hogy „mind a vádlottnak, mind a sértettnek volt már
házasságon kívüli kapcsolata” Hogy jön ez ide? Nem azért következett be a cselekmény, mert
korábban a vádlott, vagy a sértett már házasságon kívüli kapcsolatot is folytatott és kifejezetten el kell
kerülni azt az áldozathibáztató attitűdöt, amit ennek a mondatnak a leírása tükröz. Nem, nem kell
magára vetnie annak a nőnek, akinek volt házasságon kívüli kapcsolata. Ha egy nőt a jövőben
megtámadnak, vagy ha mint jelen ügy sértettjét bestiálisan módon megcsonkít a volt barátja, annak
azt kell üzenje ez az ítélet, hogy nem ő tehet róla, hanem kizárólag a tettes. Ezért nem szabad ezt a
mondatot feltűntetni az ítéletben. (Egyébként meg a pontosság kedvéért a sértett már hosszú ideje
külön élt, sőt elvált a férjétől, a vádlott viszont nem vált el, jelenleg is szeretőt tart, és ahogyan az az
elsőfokú tárgyalás ügyészi vádbeszédében is szerepelt: „Bene úr jelenleg is azt az életmódot folytatja
egy másik hölggyel, amit anno Renner Erikával is folytatott...”)
-Törölni kell a 2. oldal utolsó bekezdésének 3-5. sorában szereplő két mondat jelentős részét is, mert
megalapozatlan, hiszen ellentétes az iratok tartalmával, megállapítását az elsőfokú bíróság nem
indokolta, de legfőképpen nem is tartozik a vádhoz, így az ítéletben szerepeltetése szükségtelen. Való
7
igaz, hogy a 2007-es évfolyam-találkozó után érzelmi kapcsolat alakult ki a vádlott és a sértett között.
Ellentétben azonban az ítéleti megállapítással ez kifejezetten nem elsődlegesen szexuális kapcsolatot
jelentett (hiszen ebben a vádlottnak problémái voltak, ezért is fordult szakpszichológushoz) és
különösképpen nem arra tekintettel, hogy ez egy házasságon kívüli kapcsolat volt. Az ügy
szempontjából teljesen mindegy lenne az is, hogy hol bonyolították volna szexuális együttléteiket, ha
egyáltalán ez a megállapítás igaz volna. Felfoghatatlan, hogy miért tartotta szükségesnek az ítéleti
tényállásban ezt az elsőfokú bíróság szerepeltetni.
A totális elsőbírói érzéketlenségre egy másik példát is szeretnék megemlíteni. A sértett tanúkénti
meghallgatása során a tanács elnökének azt a kérdést sikerült feltennie az akkor már könnyes szemű
sértettnek, hogy okoz-e Önnek a sérülés a mindennapi életében bármiféle problémát?
"Szerintem aki ezt tette velem, az nem akarta, hogy többet férfivel legyek. Az illető ezt el is érte, mert
a sérülés következtében nincs hüvelyem. Folyamatosan járok műtétekre, hogy ezt megpróbálják
helyrehozni." - Ez egy Woody Allen filmben erős geg lenne, de ez a Fővárosi Törvényszéken történt.
-Beilleszteni szükséges az ítélet 3. o. alulról 9. sorába, azt követően, hogy „összekötötte hátul a
kezeit”: „megkérdezte a sértettet, hogy hol van a telefonja, majd miután a sértett megválaszolta, hogy
a kabátzsebeiben vannak, azokat magához vette.”
Beilleszteni szükséges az ítélet 3. o. alulról 4. sorába „a sértett jobb combjába” után, ahelyett a szó
helyett, hogy „először”, azt hogy „nem megállapítható sorrendben”.
-Pontosításra szorul a 4. oldal 1. sorában „a sértett alsó testét lemeztelenítette” helyett a sértetett
teljesen lemeztelenítette.
-Törölni kell az ítélet 4. o. 1. bekezdés 2. sor közepétől az 5. sor végéig. A helyes megállapítás: A lúg
égető hatása nyomban jelentkezett. A vádlott a teljesen öntudatlan, meztelen, lúggal a nemi szervén
megégetett sértettet a kutya pokrócába csavarva a díványon helyezte el, ülő testhelyzetben. Ezután a
lúg nyomait a lakásból gondosan eltüntette.
Ezt picit részletesebben is kifejtem: A sértett lemosása vonatkozásában az ítélet az iratokban
fellelhető bizonyítékokkal ellentétes megállapításokat tett, illetve abból a megállapított tényből, hogy
a fürdőszobában állt a víz, további tényre helytelenül következtet, amikor megállapította, hogy
seblemosás egyáltalán történt. Tette mindezt úgy, hogy az így megállapított tényt semmilyen adat
nem támasztotta alá, pusztán a bíróság feltevése állt szemben az azzal ellentétes konkrét adatokkal,
melyek vélhetően elkerülték az ítélkező tanács figyelmét, hiszen indokát annak sem adta, hogy mégis
miért az alá nem támasztott feltevést fogadta el. Semmiféle lemosás nem történt! Ezzel a
megállapításommal, pusztán helyes logikai következtetés útján a vádlott védője is egyetért, bár ez a
legkevésbé komoly érvem.
A szakértői válaszokból azt is megtudhattuk, hogy HA lett volna vizes lemosás, annak semmiféle, a
sérülést befolyásoló értelme nem lett volna, ráadásul egyértelmű, hogy a vádlott nem is azért ment be
a sértetthez, hogy lehetőleg minél kisebb sérülést okozzon és azt is pontosan tudta a szakmájánál
fogva, hogy értelmetlen is lenne vizes lemosást alkalmazni. Az ítélet kamillateára vonatkozó
megállapítása szintén teljesen megalapozatlan. Mintegy 15 ember járt az elkövetés színhelyén a
bűncselekményt követően még aznap. A sértettre rátaláló barátok hárman, a sértett gyermekei,
mentősök hárman, nyomozók és helyszínelők. Legtöbbjüket kihallgatták. Sehol nem kerül említésre,
hogy kamillaillat lett volna, márpedig igencsak jellegzetes a kamilla illata és napokig lehet érezni. A
rendőri jelentések, helyszíni szemle jegyzőkönyvek kötelező eleme kellett volna legyen, ha ilyet
észleltek volna. Abból, hogy az előző napon a sértett által a beteg gyermekének főzött kamilla ki volt
borulva, épp úgy nem lehet kamillás kezelésre következtetni, minthogy abból, hogy a szintén
felborult ruhaszárító állványból nem lehet azt következtetni, hogy az elkövető vadul teregetett.
8
Álláspontom szerint se vízzel, se kamillateával a sértetten okozott sérüléseket a vádlott nem mosta le,
és a betakarásnak sem az érzelmi kötődés volt az oka és nem is a sértett állapota romlásának
megakadályozása érdekében történt, mert ha ez lett volna a vádlott szándéka, akkor orvosként módja
lett volna ezt valóban biztosítani.
Megjegyzem, hogy nem itt és nem most kívánok azzal a körülménnyel foglalkozni, hogy ez a
lemosás téma helytelenül került az elsőfokú bírósági tárgyaláson jegyzőkönyvezésre, a jegyzőkönyv
érdemben pont az ellentétét tartalmazta annak, ami elhangzott és aztán az enyhébb minősítést a
hibásan jegyzőkönyvezett mondatokkal indokolta a bíróság.
-Törölni kell az ítélet 4. o. 2. bekezdéséből azt a kitételt, „hogy cselekményét rablásnak álcázza”.
Mivel a telefont a vádlott a sértettől még az altatás előtt vette el, ezt az ítélet 3. o. 9. sorába már
beilleszteni indítványoztam, így nyilvánvalóan innen pedig törölni szükséges. Egyedül a laptop az,
amit az eszméletlen sértettől vett el a vádlott, minden más tárgy és irat elvétele megtörtént az altatás
előtt.
-Beilleszteni szükséges a 4. o. 2. bekezdés 4. sorába, azután, hogy 8 óra 30 perc körüli időpontban
távozott a lakásból, a sértettre kulccsal rázárta az ajtót és visszament a munkahelyére.
-Beilleszteni szükséges a 4. o. 3. bekezdésébe, hogy 12 óra körüli időpontban barátja, barátnője,
illetve volt férje és annak kollégája megjelentek a lakásnál, ahova volt férje kulcsával jutottak be. A
sértett gyermekei közül lánya leghamarabb 15 óra 15 perckor, fia 17 óra 30 perckor találhatott volna
rá a sértettre.
-Beilleszteni szükséges a 4. o. 4. bekezdés utolsó előtti sorába, hogy az égési sérülések a sértettnél
maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okoztak, azonban a sértett halála
bekövetkezésének elmaradása a véletlennek és a szerencsének volt köszönhető. A sértett az altatásnál
használt ketamin és midazolam miatt
-mind a nem biztonságos anesztézia, (légzésleállás)
-mind a nem bizonyosan elégséges anesztézia következtében az égetéssel azonnal jelentkező fájdalom
hatására fellépő neurogén sokk veszélye,
-mind a lúggal szétmaratás következtében fellépő lehetséges folyadékvesztés,
-mind a lehetséges égési sokk,
-mind a fertőzésveszély és
-mind az altatott állapotban történő magára hagyás következtében esetlegesen bekövetkező
szövődmények és mellékhatások (nyelv hátracsúszik - légút elzáródik, gyomortartalom belehelése,
szívritmuszavar)
miatt tartósan, órákon át életveszélyben volt. A vádlott -aki égési osztályon dolgozó orvos- tudata
átfogta a sértett halála bekövetkezésének reális lehetőségét, tisztában volt az általa használt szerek
hatásmechanizmusával és azokkal a további életveszélyes kockázatokkal, melyekkel az általa
elkövetett cselekmény együtt járt. A vádlott egyenes szándéka pusztán a sértett megcsonkítására
irányult, azonban az általa kétséget kizáróan felismert halálos veszéllyel szemben közömbös volt.
Ezt részletesebben is megindokolom: Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy a sértett gyors
orvosi ellátáshoz jutása csakis a véletlennek, a szerencsének, és a vádlott zaklatásairól tudó aggódó
barátok, hozzátartozók segítségének tudható be. Az, hogy a lelkiismeretes barátok amint észlelték,
hogy a sértett nem jelent meg a munkahelyén és a telefonja is ki van kapcsolva, és ezért azonnal a
lakáshoz siettek, nem volt törvényszerű és előre látható. Azt, hogy már déli 12 órakor bemennek a
lakásba, és a vádlott által beadott, kábítószernek minősülő altatóktól még kába, de már tudatánál lévő
sértettet azonnal orvosi ellátáshoz segítették, a mindent előre kitervelő és előkészítő vádlott
semmiképpen nem tervezhette meg, nem számolhatott vele. Ezen a napon, amely átlagos keddi
9
hétköznap volt, az iskolából, illetve edzésről hazajövő gyermekek találtak volna rá a sértettre,
minthogy senki más nem járt fel rendszeresen abba a lakásba. A sértett gimnazista
lánygyermeke, Holles Flóra leghamarabb kb. 15.15 órakor, de rendszerint inkább 19 óra tájban
szokott hazaérni, míg a sértett fia, Holles Dénes, edzéséről mindig 17.30 óra után ért otthonába, tehát
csak mintegy 3 óra 15 perc - 5 óra 30 perccel később a tényleges megtalálási időponthoz képest. Ha
az aggódó barátok nem avatkoznak közbe, akkor a sértett kamaszgyerekei órákkal később találtak
volna csak rá az addigra esetleg már elhalálozott, vagy menthetetlen állapotba került édesanyjukra.
Semmiképpen sem állítható ennek a fordítottja, azaz hogy a vádlott által előre gondosan eltervezetten
elkövetett cselekménybe volt belekalkulálva, hogy a sértett az elkövetés után 3 és fél órával már a
kórházban lesz. A vádlott ugyanis azzal számolhatott, hogy az általa kb. 8.30-kor a lakásba bezárt,
elaltatott és lúggal megégetett sértettet minimum 6 óra 45 perccel, de lehet, hogy csak 9 órával
később találják majd meg. Ennél fogva különös jelentősége van annak, hogy a barbár támadás
nyomán végül kialakult eredmény vonatkozásában milyen jelentősége van annak az
időintervallumnak, -mintegy minimum 3 óra 15 percnek -, amennyivel hamarabb jutott orvosi
ellátáshoz a sértett, mint amire az elkövető számíthatott. Nyilván erre kategorikus válasz nem adható,
de egyértelmű, hogy ez menthette meg a sértett életét.
Az ítélet indokolása még az alábbiakkal egészítendő ki.
Előre kitervelés: A becsatolt futási útvonalakból, fecskendők, lúg és altatók beszerzéséből, melyből a
kábítószerek beszerzését alaposan konspirálni is kellett, az azonnali erőszakos telefonelvételből, saját
második telefon előzetes beszerzéséből nyilvánvaló, hogy cselekményét a vádlott előre kitervelte. A
lúgról azt kell tudni, hogy a savval szemben a lúg hatására nem keletkezik pörkképződés a bőrön, ami
a sav esetén megakadályozza a maró anyag mélyebbre jutását. Lúg esetén a folyadék akadálytalanul
halad a szövetek mélyére, ezzel sokkal súlyosabb roncsolódást előidézve. Bene Krisztián, a Bethesda
Gyermekkórház égési osztályának akkori orvosa, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója ennek
biztos tudatában választott lúgot.
Második telefonjának megvásárlásáról még a saját apja sem tudott, ezért vallotta azt, hogy betörtek a
fia rendszerébe, később maga a vádlott ismerte el, hogy a belépés saját másik eszközéről történt.
A futási útvonalak kapcsán, (melyek a szakítás előtt soha nem vezettek a sértett lakhelyén, az óbudai
San Marco utcán keresztül, a szakítás után pedig teljesen véletlenül rendszeressé vált egy arra tett
kitérő) a vádlott nem tagadta, hogy azok valóságosan megtörtént futások, hanem azt írta
beadványában, hogy futásainak csak kb. 1 % vezetett arrafele, (amerre semmi egyéb keresnivalója
nem volt). Ez kb. olyan védekezés, mintha a halálos gázoló azzal védekezne, hogy több ezer
gyalogost nem gázolt el, csak egyet.
Nyilván az Ítélőtáblának meg kell indokolnia, ha egyetért velem, hogy miért kell megállapítania
egyes minősítő körülményeket, mint a
védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetést,
különös kegyetlenséget,
felfegyverkezve elkövetést,
jelentős érdeksérelem tényét is.
Én ezt beadványaimban korábban már megtettem, most nem óhajtom megismételni.
*
7. Egész más gondolat: A cikkek úgy írnak erről az esetről, hogy Renner Erika sértettet B. Krisztián
lúggal leöntötte. Mi ez? Feje tetejére állt a világ?
10
A vádlott egy orvos és a bűncselekmény 4 évvel ezelőtti elkövetése óta orvosként végigdolgozhatta
ezt az időszakot. Az Orvosi Kamara nem függesztette fel és az a sok száz beteg, akiket azóta kezelt,
kisgyerekeket! és azok szüleinek fogalma nem volt arról, hogy aki a család legfontosabb kincsét épp
kezeli, az az a lúgos orvos, aki teljesen gátlástalan, és aki képes lenne megölni azt, akire haragszik.
Ez nagyon nincs rendjén!
A betegjogi törvényt sérti a hivatásával visszaélő orvos nevének eltitkolása.
Ezért fordulhatott elő az, hogy a Terézvárosi Önkormányzat képviselői nem tudhatták, hogy dr. B.
Krisztián az a dr. Bene Krisztián, aki ellen már 3 éve folyt büntető eljárás egy brutális
bűncselekménnyel kapcsolatban, és aki ellen már másfél éve vádat emeltek, és így kötöttek vele
szerződést gyermekek gyógyítására.: "„Terézváros önkormányzata megdöbbenéssel értesült a
sajtóban megjelent hírről, hogy a kerületben gyermekorvosi praxist kapott B. Krisztián azonos azzal a
médiában megjelenő férfival, akit a volt szeretője elleni bestiális támadással vádolnak. Az
önkormányzat mélységesen elítéli a bűncselekményt és elkövetőjét – bárki legyen az.”
B. Krisztián 2015. októberében kötött előszerződést egy nyugdíjba vonuló gyermekorvos praxisának
megvásárlására, az ehhez szükséges összes jogi és egyéb feltételnek megfelelt, azt a hatóság is
engedélyezte. Ezek alapján döntött úgy a képviselő-testület, hogy egészségügyi ellátási szerződést köt
vele, ha a szükséges engedélyeket beszerzi. A képviselők előtt ekkor sem volt ismert, hogy a
korábban nyilvánosságot kapott bűncselekmény elkövetésének gyanúja B. Krisztiánnal szemben
fogalmazódott meg. A fenti nyilatkozattal Terézváros képviselőtestülete kinyilvánította: nem kíván
ilyen súlyos bűncselekmény első fokon elítélt vádlottjával együtt dolgozni, továbbá azt is, hogy
amennyiben az orvos a szerződés előtt nem hallgatta volna el, hogy ellene büntetőeljárás folyik,
biztosan nem szavazza meg korábban a képviselő-testület a kft-vel a szerződést.
A betegnek joga van megfelelő módon tájékozódni állapotáról, orvosáról, az őt alkalmazó kórházról,
amely ismeret kihat az egészségügyi állapotára. Ha a saját Orvosi Kamarája nem függeszti fel egy
ilyen bűncselekmény gyanúja esetén, akkor a betegek joga meg kell előzze az orvos személyiségi
jogait. Ki kell írni a nevét! Mindenkit megillet az ártatlanság védelme, de az orvosáról tudnia kell a
betegeknek, hogy az kicsoda. Ha a Kamara felfüggesztette volna, ha nem dolgozhatott volna
orvosként, akkor joga lett volna ahhoz, hogy ezt a 4 évet B. Krisztiánként végigbujkálja a sajtóban.
Bene Krisztián tevékenysége megsértette a hippokratészi orvosi esküt is, amelynek letétele nélkül
orvos nem kapja meg a diplomáját.
„Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és
mindent elhárítok, ami ártana nekik... Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok
minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától… Ha ezt
az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az
életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője” – így szól az ókori, ma is alapelvnek
számító eskü.
Bene Krisztián megsértette az Orvosi Kamara Etikai Kódexének alapelveit is.
Az orvosi szakmától mindössze 5 éves eltiltás esélyt adna a vádlottnak, hogy börtönbüntetése után
visszatérjen a szakmába, amennyiben bármelyik egészségügyi intézmény ilyen orvosra tartana igényt.
Ilyen cselekmény elkövetőjével szerintem egyetlen állami, vagy magán kórház sem azonosulhat.
Ezzel bármilyen egészségügyi intézmény alapjaiban sértené meg az Orvosi Kamara Etikai Kódexét.
Sajnos azonban tudjuk, hogy Bene Krisztiánnak azonnal lenne állása, pontosan azért, ahogyan a világ
legfiatalabbjaként egy kórház főigazgatójává válhatott és azért is, mert nyilván nem számolna be
múltjáról, amikor beadja az életrajzát, ahogy nem számolt be a Terézvárosban sem. Nagyon nagy baj
az, hogy arra teremtett esélyt az elsőfokú ítélet, hogy majd betegek kerüljenek egy olyan ember kezei
közé, aki ilyen tettre volt képes. Ezek a betegek, csakúgy mint az orvost alkalmazó intézmények nem
11
fogják azt tudni, amiről ma itt szó van. Nem is sejtik, hogy aki vizsgálja őket az egy bestiális
csonkító, ha épp olyanja van.
Az elsőfokú bíróság úgy gondolta, hogy egy olyan bűncselekményt követően, amelyet a vádlott
orvosi, mi több, égési osztályon szerzett ismereteit felhasználva követett el különösen kegyetlenül és
aljas célból, az az ember pár év múlva égési sérült gyerekeket kezelhet, vagy nők egészségügyi
sorsáról dönthet.
A vádlottat nem tartotta vissza intézményvezetői felelőssége sem: sőt az általa vezetett kórházat
alibiként használta fel egy súlyos bűncselekményben, kórházi munkahelyein hozzáfért orvosi
eszközökkel és magánszemély által be nem szerezhető orvosi készítményekkel bűntettet követett el.
Hidegen hagyták az általa pontosan ismert, halálos veszélyt hordozó orvosi következmények, sőt nem
számított neki, hogy elveszti magas társadalmi pozícióját, egzisztenciáját, nem számított öt
felneveletlen gyermeke sem.
A vádlottnak új társa, a tanúként a bűntett után három évvel meghallgatott Gera Noémi sem számított.
Azt hazudta neki korábban, hogy már elvált és a meglepett hölgyet egy válasza után az elsőfokú
tanács elnöke igazította ki, hogy rosszul tudja a vádlott családi állapotát, ő még házas, nem vált el. A
vádlott így a széles sajtónyilvánosság előtt képes volt megalázni új partnerét is.
Ezért aztán tájékoztatom a jelen ügyről tudósító médiumokat arról a jogi álláspontomról, hogy
vegyék figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. (144) Törvénynek a beteg jogairól és
kötelezettségeiről szóló II. fejezetét, mert azzal ellentétes, ha nem írják le Bene Krisztián
gyermekgyógyász teljes nevét az eljárásról szóló cikkekben.
A betegjogokról szóló fejezet kimondja, hogy:
Mindenkinek joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az
egészsége védelmével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek megismerését, valamint megfelelő
tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben.
Egy kezelés alatt, vagy a jövőben kezelés előtt álló nőnek, gyermeknek és családtagjainak, tehát a
közvéleménynek joga van tudni, hogy Bene Krisztián az az orvos, aki ha úgy alakul, akkor erőszakkal
bekábítószerez és eszméletlen állapotban lemeztelenít és lúggal megcsonkít, majd kirabol.
A nagy nyilvánosságban olvasható hírek, az ott megadott Irgalmasrendi Kórház neve, az orvost a
főigazgatói funkciójával egyértelműen meghatározó monogrammja alapján a kollégái számára
könnyűszerrel beazonosítható, de ez önmagában elégtelen az Egészségügyi Törvényben foglalt,
mindenkire érvényes betegjog maradéktalan teljesüléséhez. Ahhoz az szükséges, hogy ki kell írni
teljes névvel az elítélt Bene Krisztián nevét.
Bízom benne, hogy a jogerős ítéletben írtak több, mint elegendőek lesznek ahhoz, hogy a betegjog
alapján a mindenkori páciensek bizalma megrendüljön Bene Krisztiánban, és amely bizalmat az
Etikai Kódex is az alapelvek közé sorol. Bene Krisztián neve a betegjogra vonatkozó passzus alapján
nem eltitkolható, senki nem köteles azt kockáztatni, hogy a brutális bűncselekmény miatt elítélt
gyermekorvos akár csak kapcsolatba kerüljön bárkivel: nőkkel és gyermekekkel.
Így Bene Krisztián nevének ismerete közügy és alapvető betegjog. Orvosok elleni bírósági eljárás
speciális kivételt képez hivatásuk felhasználásával elkövetett szándékos életellenes, vagy életveszélyt
okozó bűncselekmények esetén, amennyiben az orvosi működésük nincs betiltva: a gyanúsított vagy
elítélt inkognitójára vonatkozó törvényt felülírja a betegjog. Az egészséghez és sérthetetlenséghez
fűződő alapjogunk felette áll minden más jognak. Az orvos nem magánszemély betegei előtt.
Magánemberré akkor válik, ha felfüggesztik állásában.
A gyógyítás a legfelelősségteljesebb szakma, csak a felelősség társadalmi számonkérésével érhetjük
el, hogy ilyen durva és aljas tettek ne történhessenek meg, és minden orvosnak, akiről ilyesmi kiderül,
számolnia kell azzal, hogy szakmai hitelét és neki adható bizalmát elveszti. Meg kell előzni, hogy
ilyen orvosok mögött a szakma cinkosan összezárjon.
12
Sokan kénytelenek szakmát váltani életük során, nem egy közülük 5-6 éves egyetemi tanulmányokkal
megalapozott hivatást. Mindenféle bűncselekmény nélkül kényszerülnek több éves állásvesztésre,
vagy végleges pályaelhagyásra pusztán munkaerő-piaci helyzet miatt. Az orvosi diploma sem
predesztinál örökérvényű hivatásra: a szakma előírásait minden nap a legnagyobb mértékű alázattal
kell ellátni. Egy orvosi szakmától végleges eltiltás nem kelthet együttérzést senkiben, egy ilyen
döntés a mindenkori beteg-orvos bizalmat állítja helyre. Orvosi diplomával is kereshetnek más
szakmát ezek az elítéltek, ha arra méltatlannak bizonyultak. A féltékenységből, orvosi tudását
felhasználva egy nőt brutálisan csonkoló és életével játszadozó Bene Krisztián, valaha gyermekorvos,
sem kerülhet orvosi minőségben soha gyerekek és nők közelébe, sőt mindenkori párkapcsolatai saját
biztonságuk érdekében kell, hogy felfogják Bene tettének súlyát. Távoznia kell az orvosok sorából.
Az orvosi foglalkozástól való végleges eltiltás indokolt.
*
Csak az említés szintjén hozom fel, amit beadványomban már jeleztem: a sértett polgári jogi igénye
elbírálásra vár. Megjelöltem, hogy milyen jogelvek és konkrét jogszabályhelyek miatt kötelező ebben
dönteni.
A bűnügyi költségről szóló rendelkezés kiegészítésre szorul, a sértett által korábbi jogi
képviselőjének megfizetett díjának és költségének a vonatkozó rendeletben limitált összegével.
Ugyan a Kúria a múlt héten egy csapásra kiüresítette a Be. 327. § (2) bekezdését azzal, hogy a
bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt 13 év fegyházbüntetést kapott vádlottat házi
őrizetbe engedte, én mégis azt kérem, hogy az Ítélőtábla az eddigi töretlen bírói gyakorlatra
figyelemmel az ítélethozatalkor rendelje el a vádlott előzetes letartóztatását is. A nyilvánvaló okait
ezen indítványomnak korábban már megjelöltem, csak két adalék:
-Ősszel napvilágot látott, hogy a vádlott árulja az orvosi praxisát, azaz nem arra készül, hogy
felmentett vádlottként hivatását folytatja, sokkal inkább arra, hogy megteremtse annak anyagi bázisát,
hogy megszökhessen.
-A sértett két éve személyi védelem alatt áll, mert a vádlott még az előzetes letartóztatásból való
szabadulás után is kereste vele a kapcsolatot. Ez a tény valahogy hiányzott az elsőfokú bíróság elé
került aktából…A sértett biztonságérzetét csak az fogja visszaadni, ha nem őt, hanem a vádlottat
fogják majd szigorúan őrizni és ezért nem neki kell majd minden nap jeleznie a rendőröknek
részletesen a programját, amit tesz már több, mint 750 napja!
*
A Fővárosi Főügyészség Bfel. 4929/2013/38. számú fellebbezése, mely a 3 napos gondolkodási időn
belül végül megszületett, megteremtette a törvényes lehetőségét, hogy a másodfokon eljáró Ítélőtábla
a korábbi ítéletnél súlyosabb joghátrányt állapítson meg. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.
480/2016/1-I. számú átirata az ügyészi fellebbezést helytálló indokainál fogva fenntartotta.
Sértetti képviselőként egyetértek azon Fővárosi Főügyészségi megállapításokkal, hogy
-a Fővárosi Törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerűen vont következtetést a
vádlott bűnösségére,
-az elsőfokú bíróság tévedett az alkalmazott joghátrány mértékének meghatározásakor, mert az nem
igazodik a vádlott személyében rejlő cselekmény társadalmi veszélyességéhez, az eltúlzottan enyhe,
-az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal értékelte a vádlott által elkövetett cselekmény kirívó
súlyosságát, azt, hogy a sértett életminőségében jelentős, döntően visszafordíthatatlan változások
álltak be a vádlott által elkövetett cselekmény következtében,
13
- az I. fokú bíróság által alkalmazott joghátrány a vádlott vonatkozásában kellő visszatartó erőt nem
jelent, az nem minősíthető tettarányosnak, a súlyosító körülmények jelentős hányadára tekintettel a
középmértéket meghaladó szabadságvesztés kiszabása indokolt.
Egyetértek azon Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségi megállapításokkal is, hogy
-az elsőfokú bíróság nem követett el perrendi szabálysértést,
-a törvényszék a vádlotti védekezés elvetésének érveit logikusan és kellő részletességgel fejtette ki,
-a gyógyítani hivatott orvos foglalkozású vádlott úgy használta fel a szakmai ismereteit a cselekmény
elkövetésére, hogy annak indítéka nemcsak a büntetőjog szabályai, hanem a közfelfogás szerint is
aljasnak minősíthető és a sértett hátralévő életében az életminőségében, a nőiségében
visszafordíthatatlan károsodást idézzen elő. A büntetés céljának eléréséhez a középmértéket
lényegesen meghaladó, a halmazati büntetés felső határához közelítő tartamú *börtönbüntetés*
alkalmazása indokolt.
Sajnos azonban álláspontom szerint az elsőfokú bíróság
-(i) egyrészt a tényállást nem derítette fel kellően, (Be. 351. § (2) bekezdés b) pont)
-(ii) másrészt egyes helyeken az iratokkal ellentétes megállapítások lelhetőek fel a tényállásban, (Be.
351. § (2) bekezdés c) pont) melyek vonatkozásában nyilván semmilyen indokolást az elsőfokú
bíróság nem eszközölt, illetve bizonyos megállapított tényből következtet további tényre helytelenül,
(Be. 351. (2) bekezdés d) pont)
-(iii) harmadrészt még a megállapított tényállás alapján sem helyes a bűncselekmény jogi minősítése,
így az ezzel ellentétes ügyészi megállapítások tévesek.
*
Az első fokú bíróság álláspontom szerint helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és
kellő indokát is adta annak, hogy miért a vádlott az a személy, aki ezt a bűncselekményt a sértett
sérelmére kétséget kizáróan elkövette. A bűnösség kérdésében tehát az ítélet megalapozott.
*
A Be. 352. § (1) szerint Megalapozatlanság [351. § (2) bek.] esetében a másodfokú bíróság
a) a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok
tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható.
Álláspontom szerint az elsőfokú bíróság tényállás felderítési kötelezettségét (Be. 75. § (1)) nagyrészt
megfelelően végrehajtotta, azonban megalapozott tényállást csak a másodfokon elrendelt bizonyítás
eredményeinek felhasználásával lehetséges megállapítani:
A szakértők által adott válaszok nagyon határozottan, félre nem magyarázhatóan támasztják alá a
sértett tartós, több okból fennállt életveszélyes állapotát. Az iratokban fellelhetőek voltak azon
bizonyítékok is, melyekkel az elsőfokú ítélet nem foglalkozott, miszerint a sértett halálának be nem
következése a véletlennek volt köszönhető, mert a reális lehetőség meg volt erre a sajnálatos
kimenetelre is.
A tényállás általam korábban felvetett hiányosságai következtében kialakult megalapozatlanságot a
bizonyítás felvételével az Ítélőtábla kiküszöbölte a másodfokú eljárásban. Az új bizonyítékok
tárgyalás anyagává tételével az eljárás megnyugtatóan lezárható. Érdemi nyitott kérdések nem
maradtak.
*
14
Maga a bűncselekmény motivációja, a támadott testtájék valóban arra mutat, amit az elsőfokú bíróság
ítéletében is kifejtett, miszerint a támadó kizárólag olyan személy lehetett, aki érzelmileg kötődött a
sértetthez. Nem értek azonban egyet azzal az állásponttal, miszerint a kábító hatású injekciók
beadásának a célja a fájdalomcsillapítás volt, a fent említett érzelmi kötődés okán.
Valójában, amennyiben ezt a „beavatkozást” fájdalomcsillapítás nélkül végzik, úgy az szörnyű
fájdalommal jár, aminek hatására a sértett hangosan ordít, mi több még megkötözve is hevesen
védekezik. Ebben az esetben az elkövető egyrészt könnyen a helyszínen lelepleződhetett volna,
másrészt nem biztos, hogy egyáltalán végre tudta volna hajtani a bűncselekményt, hiszen a sértett
egészen biztos, hogy védekezett volna. Nem beszélve arról, hogy egy védekező, kapálózó nőt
elképzelhetetlen úgy precízen a nemi szervén lúggal szétmaratni, hogy se saját magára, ruházatára
egy csepp lúg ne menjen rá, se a helyszínen nyom ne maradjon. A vádlott valós szándéka tehát az
altatással az volt, hogy a gondosan eltervezett bűncselekmény elkövetését egyáltalán lehetővé tegye
és módja legyen a gyors lelepleződés elkerülése érdekében nyugodtan „dolgozni”.
Az életveszély nem csak az égési seb felület nagyságával, de annak helyével is összefüggésben áll: a
nemi szerv és környékén a test érzőideg beidegződése a legsűrűbb, tehát az ott kiváltott fájdalom, így
az azzal járó sokkhatás sokkal erősebb.
Az áldozat kezelése a támadás után négy évvel, mai napig is tart, plasztikai műtéteken is átesett. A
támadást követő hónapokban az eleven húson végzett kötözések során embertelen kínokat állt ki, napi
vegetatív testműködése a roncsolódott, hiperérzékeny testfelületeken át folyt, hüvelye fél év elteltével
összehegesedve elzáródott, szexuális élete az élete végéig korlátozódott. Ennek tudatában azt teljesen
ki lehet zárni, hogy az elbódítással járó támadás azt a célt szolgálta volna, hogy Bene az egykor
szeretett áldozatának a legkisebb fájdalmat okozza. A combba beadott bódító injekció kizárólag az
áldozat magatehetetlenné tételére irányult.
A teljesen lemeztelenített nő pokróccal betekerése, hogy rátalálásakor teste mások előtt elfedve
legyen, a másokkal szexuális életre képtelenné tétele arra utal, hogy az elkövető beteges szintű,
szexuális jellegű, kizárólagosnak tekintett birtokló érzést táplál áldozata iránt, akit a tettes szerint
büntetni jogosult.
*
A Be. 2. § (1) és (2) bekezdés értelmében a bíróság az ítélkezés során törvényes vád - a vádemelésre
jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető
törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi - alapján jár el.
A 2. § (4) bekezdés azt is kimondja, hogy a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem
terjeszkedhet, de nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére, a
büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványához. Ennél fogva tehát
nincs akadálya annak, hogy a bíróság a vád tárgyává tett, abban pontosan körülírt cselekményt a
vádló jogi álláspontjától eltérően minősítse, vagy olyan bűncselekményben is kimondja a vádlott
bűnösségét, amelyre az ügyész kifejezetten nem tett indítványt.
A bíróság a vád tartalmához a személy és a tényállás tekintetében van kötve. A vád tartalmát pedig
azok a tények alkotják, amelyeket az ügyész a vád előterjesztésekor, vagy módosításakor, mint
megtörtént eseményt előad. A jogi minősítés a bírói értékelés körébe tartozik.
Álláspontom szerint az elsőfokú bíróság nem merítette ki a vádat, mind a vádirati, mind az elsőfokú
bíróság ítéletében megállapított tényállás számos más bűncselekmény tényállási elemeit tartalmazza,
amelyek esetében a védett jogtárgy teljesen elkülönülő volta miatt nem lehet szó sem beolvadásról,
sem pedig büntetlen elő vagy utócselekményről, még akkor sem, ha a megvalósult bűncselekmények
a cél-eszköz viszonyában állnak. Nem látszólagos a halmazat.
15
*
A szankcionálni elmulasztott, vagy nem helyesen minősített egyéb bűncselekmények közül melyeket
korábban írásban megjelöltem, most csak kettővel kívánok foglalkozni. Ennek terjedelmi okai
vannak, tehát az írásban megjelölt és becsatolt igényünket abban a vonatkozásban változatlanul
fenntartom, hogy magánlaksértés, zaklatás, kábítószer birtoklás, okirattal visszaélés, készpénz-
helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés miatt is a büntetőjogi felelősségre vonásnak van helye,
legfeljebb komolyabb jelentősége ezeknek a bűncselekményeknek nincs azok mellett, amiket a
vádlott még elkövetett.
Rablás avagy kifosztás?
Az ítéletben a vádlott vagyoni elleni bűncselekményét az elsőfokú bíróság kifosztásnak minősítette.
Álláspontom szerint ennek oka, hogy e körben is bizonyos megállapított tényből helytelenül
következtetett további tényre. (Be. 351. (2) bekezdés d) pont)
A vádlott, hogy cselekményét rablásnak álcázza, magához vette a sértett fiának laptopját és a sértett
két mobiltelefonját, melynek együttes értéke 250 ezer Ft. (ítélet 4. oldal 2. bekezdés)
Ha az elkövető által a más bűncselekmény véghezvitele során alkalmazott erőszak kifejtésének az
időpontjában is fennállott a dolog elvételére irányuló célzat, vagyis az erőszakos magatartás
tanúsításának a célja a dologelvétel lehetővé tétele, vagy ennek megkönnyítése volt, akkor az
elkövető nem a kifosztást, hanem a rablást valósítja meg.
Az első kérdés az tehát, hogy a vádlott akár a bűncselekmény megkezdése, vagy akár az altatás előtt
tudta-e már, hogy el fogja venni a sértett értékeit, vagy ezt csak azt követően határozta el? Nos erre a
cselekedeteiből következtethetünk és ez gyorsan megválaszolható ténykérdés, hiszen még nem volt 1
perce a vádlott a sértett lakásában, amikor a telefonokat már elvette. Sőt a telefonokat nem is elvette a
sértett által már őrizete alatt nem tartott holmijai közül, hanem megkérdezte a megfélemlített és
letepert sértettől, hogy azokat hol találja, rögtön a lakásba bejutás után és kivette a sértett
kabátzsebéből. (sértett 2013. március 14. napján tett vallomás 5. oldal) Sőt a sértett még ébren volt, a