nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

Az Copfhúzás Ártalmasságáról

Válasz Sándor Zsuzsának az ATV Nap híre c. műsorában mondottakra

2017. július 01. - mero.vera

Erőszak kultúra. Ez egy nagyon fontos kifejezés, amit még sokszor kell alaposan körüljárnunk, mert ez minden bántalmazások alfája és omegája. Sándor Zsuzsa és Havas Henrik figyelmébe.

Az ATV Nap híre műsorában az egyik téma a reggeli #temiketkapsz interjú volt, amiből Sándor Zsuzsa, volt bíró azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a kőkemény utcai zaklatásról, beszólogatásról (catcalling) folyó diskurzusba értelmetlen beemelni olyan jelenségeket, mint az, amikor a síró kislánynak azt mondják, hogy "de hiszen tetszel neki". Ezután persze nem meglepő, ha a húsvéti locsolkodás vagy a busójárás, mint az erőszak értékekhez (tradíció) kötött kultúrájának illusztris példája már végképp nem ment át. De ez nem feltétlenül csak az ő hibája, hiszen a bírói érzékenyítés az egyik oka, hogy oly sürgető az isztambuli egyezmény ratifikálása.

A Wikipédia szerint a nemi erőszak kultúrája "egy társadalom kultúrájának a nemi erőszakhoz kötődő azon aspektusa, melyben az uralkodó attitűdök és a gyakorlat normalizálja, megbocsátja vagy tolerálja a nemi erőszakot. Olyan társadalmi berendezkedés, ahol a nők az erőszakkal való fenyegetettségnek a szexista megjegyzésektől a fogdosáson át a nemi erőszakig terjedő spektrumában élnek."

Namost, vegyük ki a fenti idézetből a "nemi" előjelet. Az erőszak kultúrája mindazon, - akár tradíciókra épülő -, jelenséget magában foglalja, ami a társadalom elnyomási formákkal toleráns normarendszerét konzerválja és a diskurzust abban a mederben tartja, hogy az erőszak bármilyen formája elfogadható. Éppen ezért egy rendkívül komplex fogalomról beszélünk, hiszen ideértendő az áldozathibáztatás, az erőszak relativizálása vagy banalizálása, de még a vicckultúránk is.

Mélyebb rétegekbe hatolva hamar eljutunk olyan mindennapos, az életünket szinte észrevétlenül átszövő jelenségekig, mint amilyen a (szalon)rasszizmus, a homofóbia, a vallási türelmetlenség, vagy éppen az utcai zaklatás szürkezónásítása és igen, a bölcsődei - óvódai - iskolai erőszak és zaklatás, a bully is. 

A nemi erőszak kultúrája logikusan eleme a tágabban értelmezett erőszak kultúrának és kijelenthető, hogy más társadalmi tényezőkkel és viselkedésmódokkal korrelál. Kutatások igazolják, hogy a szexuális erőszakkal kapcsolatos mítoszok, az áldozat hibáztatása és az erőszak banalizálása korrelál a rasszizmus, a homofóbia, a transzfóbia, az életkor vagy társadalmi osztály szerinti diszkrimináció, a vallási türelmetlenség, de akár a testszégyenítés megjelenésével is.

Nincs veszélyesebb annál, mint ezeket a jelenségeket izoláltan, összefüggéseik nélkül értelmezni, mintha nem egymásra épülnének, mintha nem egy tőről fakadnának. Na de milyen tőről is? 

Egyfelől az emberben él egy uralkodó ösztön, egyfajta pszichés önvédelem, az életigenlő lény válasza az eredendő halálfélelmére. A társadalomtudományokban ezt az igazságos világba vetett hitnek nevezzük, amit hívhatnánk velem ez nem történhet meg effektusnak is. Az igazságos világba vetett hit az oka annak, hogy ha valami szörnyűségről hallunk, a kétségbeesett elménk rögvest kifogásokat keres, vigasztaló és megnyugtató gondolatok után kutat, ezt pedig az események racionálisnak tűnő magyarázatában leli meg. Ebből fakad az áldozathibáztatás jelensége, amikor valaki még akkor is azon rugózik, hogy mit viselt, mennyit ivott az áldozat, amikor már jópár éve, hogy a csapból is az folyik, hogy ezek a körülmények szinte egyáltalán nem korrelálnak az erőszak bekövetkeztének valószínűségével, mivel az erőszakok döntő hányadát ismerős követi el, (joggal) biztonságosnak vélt környezetben. Ha pedig idegen is az elkövető, nem a miniszoknyára megy, hanem a kiszolgáltatottságra. Nem baj, rendíthetetlenül tartja magát, hogy ha nem is öltözött úgy, meg nem is ivott, akkor is, minek mászkált este arra egyedül.

Másfelől az egyéni felelősség olyasmi, amit nem sokan szeretnek felvállalni, egyszerűen azért, mert a kutya nem tanította meg nekik, hogyan kell társadalomtudatosan létezni. És hogy nem olyan lehetetlen az. Nem véletlen, hogy ezek a témák még mindig valami sötét, zűrös, "vadfeminista" masszaként csapódnak le a többségi társadalomban. Valahogy úgy, ahogy - nem is olyan régen - a környezetvédelem is vajákos konteók szürreális láncolatának tűnt. (És ha az Államok jelenlegi elnökére gondolunk, ez még ma is sokak fejében így van.)

De hogy jön ehhez az erőszak kultúra? Úgy, hogy kilóg a lóláb. Mert azért a lelke mélyén mindenki sajnálja az erőszak áldozatát, épp csak azt nem szeretné elképzelni sem, hogy ő, vagy a szerettei valaha is azzá válhatnak. Ugyanez a reflex a menekültek elutasítása és közben mégiscsak sajnálása. Az ilyen feszültséget és az abból fakadó szorongást valahogyan fel kell oldani. Egyrészt feloldás az áldozathibáztatás. Ez egy klasszikus kognitív disszonancia redukciós technika. De ott van egy másik fontos eszköz: az elviccelés és a romantizálás.

Romantizálás, amikor Kiss László áldozatáról, Takáts Zsuzsannáról - főleg, mielőtt nyilvánosan megszólalt volna -, pajzán "anekdoták" sora került elő, mert hát jaj már, a csaj szerette a faszt, a Kiss Laci meg szép szál legény volt, kinek ne kellett volna. Elviccelés, amikor egy nyilvánvalóan rasszista/homofób/szexista viccre azt mondják, hogy de hiszen ez csak egy vicc, ne legyél már prűd fapina. Amikor Tibi atya az oldalán ezt a képet posztolja, akkor se. Pedig a vicckultúra a nemzet, a társadalom lakmuszpapírja. tibiatya.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mindezek után marad a kérdés, hogy pontosan miképpen is illeszkedik a verbális és fizikai erőszak és bántalmazás formáinak sorába az, amikor a zokogó Juliskának azt mondja a felnőtt, akihez segítségért, menedékért fordul, hogy jaj hagyd már, a fiúk már csak ilyenek, ez azért van mert tetszel neki, biztosan szerelmes beléd? Úgy, hogy ebből Juliska és Jancsi is azt szűri le, hogy a bántás a szeretetnyelv része. Ha meghúzza a hajam, ha csúnya szavakat mond, ronda nevekkel illet, az azt jelenti, hogy bókol, hogy szeret és nekem ezt mosolyogva meg kell köszönnöm. Ha bántom, akkor egy sikeres párkapcsolati stratégiát követek, akkor férfias vagyok.

És ami talán még rosszabb: Juliska már zsenge korában leszűri a következtetést, hogy ő nem kérheti ki magának azt, ami ellen teste-lelke tiltakozik, sőt örülnie kell neki, az pedig tutifix, hogy akiktől várná, nem védik meg, (lásd a rendőrségen a "mit viselt" nyitókérdését nemi erőszak utáni feljelentéskor). Jancsi pedig megérti, hogy ő a jani, mert senki sem csap a kezére, senki nem ülteti a sarokba, még akár meg is dicsérik, ha le találja lökni a Juliskákat a hintáról.

Ezt persze sokan felismerték már, szülők és pedagógusok egyaránt és az is igaz, hogy a legtöbb gyerek túléli/kinövi a játszótéri molesztálást. Azonban sokan nem. Az utcán odamondott "véresre basználak" persze extrém megnyilvánulása ennek a mentalitásnak, de ugyanúgy folyománya, mint a munkahelyi szexizmus, vagy akár a kapcsolati erőszak, legyen szó annak enyhébb vagy súlyosabb, verbális vagy fizikai formájáról.

Skálákban és rendszerekben, ha úgy tetszik, mátrixokban kell gondolkodnunk, ha fel akarjuk számolni az elnyomást és az erőszakot. És igen, ehhez szembe kell néznünk az évezredes beidegződéseink ártalmasságával. Nem betiltani kell a húsvéti locsolkodást, a busójárást, vagy bármi kulturális örökséget, hanem igenis beszélni kell arról, hogy az, amiből ered, ma már elfogadhatatlan. Azután pedig meg kell találni a módját kulturális örökségünk és értékeink fájdalommentes megőrzésének. 

Tegnap reggel Gajdos Tamás azt mondta nekem és az ATV nézőinek, hogy az utcai zaklatás egy udvarlási forma, az pedig egy vicceskedve elsüthető közhely, hogy amikor a nő nemet mond, az nem mindig nem. Nem igaz, ezek azok a hazugságok, amik konzerválják a rendszert. A zaklatás nem udvarlási forma és a nem az mindig nemet jelent.

Ezt kérdőjelezi meg Sándor Zsuzsa, amikor szélsőségnek nevezi a puszta felvetést is, hogy az ovis copfhúzás ártalmas és összefügg nagyon sok mindennel, akár a későbbi utcai zaklatással is.

 

A #temiketkapsz témája Nap Híre 24-ik percétől került terítékre, a reggeli Start beszélgetés pedig itt érhető el.

A bejegyzés trackback címe:

http://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr4312633419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

KenceFince 2017.07.03. 00:52:33

Újabb elbaszott ultrafeminista blog, amely nyomul az angolbol tükörfordított femcsi zsargonnal, rape culture, patriarchy, óóh más se hiányzott :D vezessétek be a safe space-t is...

www.ferfihang.hu/2017/02/04/nem-kerek-bocsanatot-azert-mert-ferfi-vagyok/

www.ferfihang.hu/2012/08/23/a-nem-az-nem/

“A nem az nem!” – szól a feminista szlogen. Mi is ezzel a gond? Látszólag semmi. A nő igenis választhassa meg, hogy kivel szexel, és kivel nem. Tágra nyílt tekinteteket látok, ahogy írom ezt: mit akarsz ebből kihozni, te férfisoviniszta állat? Sok-sok felháborodott nő kérdezi, ha ez a téma szóba kerül: mi ezzel a gond? Talán nincs jogom beleegyezni vagy elutasítani?

Dehogynem, minden nőnek joga van hozzá, csak kilóg itt egy lóláb, tetszenek tudni. Az van, hogy ez a mondat elővillant a személyiségetekből egy olyan darabot, amit nem biztos, hogy meg akartatok mutatni. Nevelés, rendreutasítás, szabályozás. Én mondom meg, mi legyen, sulykoljátok büszkén és boldogan, mintha nem is arról lenne szó, hogy ki kit erőszakol meg, és kit nem. Valójában nem is erről van szó: pontosan tudjátok, hogy a nemi erőszakban senki sem fogja megkérdezni, hogy szerintetek igen vagy nem. A nemleges válasz azokra vonatkozik, akik egyáltalán felteszik a kérdést. Velük viszont nincs gond: aki kérdez, az kétféle választ képes elfogadni, mi férfiak legalábbis így vagyunk ezzel. Az “elnézést, bejöhetek?” kérdésre a nemleges válasz után a legritkább esetben lépünk be valahová, egyrészt mert tudjuk, hogy birtokháborítás és lelőnek érte, másrészt mert van egy morális kódexünk, ami ezt írja elő. Mire való tehát ez a rendreutasítás? Kinek szól? Ha a férfiak egyik felének értelmetlen (mert úgyis bejön, ha akar), a másiknak meg szükségtelen (mert tudja és betartja), kinek kell itt sulykolni azt, hogy “a nem az nem”? A válasz egyszerű, csak kicsit abszurd. NEM A FÉRFIAKNAK SZÓL, hanem a nők mantrázzák, saját maguknak. Mert szeretik érezni, hogy megmondhatják, mi legyen. Mert erőt ad az, hogy hangosbeszélőbe ordíthatják: “én mondom meg, hogy ma este lesz-e dugás vagy sem”. Szeretik az irányítás érzését

Ebből ered aztán minden olyan felesleges “nem” is, amikor igazából a nő nagyon szeretné, csak élvezi, hogy még egy kicsit nem szabad, és hogy a másik mennyire “nyomja a gombot”: azt hiszem, alig akad heteroszexuális felnőtt férfi, aki ne látott volna ilyet (= akinek ez ne a könyökén jönne ki). “Á, csak húzza az agyam”, mondjuk ilyenkor, illetve a nagyon úriember úgy fogalmaz, hogy “hát, tudod, a Mari szereti, ha kicsit udvarolnak neki előtte”. Ez persze távolról sem fair, és az üzleti életben “hivatali befolyással való visszaélés” címkét kapna, mégis, a férfiak idővel félig-meddig megszeretik ezt a játékot, mert összekapcsolódik a jutalomfalattal. (Merényi Dániel egyik zseniális rajza szerint persze nem mindig, de hát az élet nem habostorta.) Jó, mondhatjuk erre, hogy hát akkor adjuk meg nekik, hadd menjenek, hadd óbégassanak, örüljenek neki, hogy ekkora nagy királyok. Eltekintve ugyanis az egyéb hőbörgő feliratoktól, áthúzott egyenlőségjelektől (nő nem egyenlő cica, nő nem egyenlő dollár, wtf?), tulajdonképpen csak arról szól a dolog, hogy felöltöznek amolyan jó ribisen, és élvezik, hogy nem kell otthon unatkozni. Csakhogy! Szeretjük elfelejteni, hogy A SZEX SZÜKSÉGES DOLOG, mégpedig elsősorban a férfiaknak, ők azok, akik szinte egyáltalán nem bírják nélküle. Mindkét nem jellemében okoz torzulásokat, de a férfiak effektíve bele is bolondulnak, nem látunk olyan férfit, aki egy idő után “leszokik” a szexről, miközben nőknél a gyerek után nagyon is gyakori a jelenség, és nem azért, mert a partner már nem kívánja őket. Továbbá ritka, hogy egy nő hosszú ideig üldöz egy férfit azzal, hogy “fektess már le”, míg ugyanakkor a férfiak túlnyomó többsége szinte bármire képes.

KenceFince 2017.07.03. 00:59:09

Leegyszerűsítve: a férfi és a női szexuális szükséglet mértéke aszimmetrikus. Ahogy a fizikai erő is, ez is különbözőképpen van elosztva. Ebből adódóan a férfi, ha elzárják a szexcsapot, előbb fog szomjan halni, mint a nő. A nőnek tulajdonképpen az az óriási hatalma, hogy tovább bírja szex nélkül. És most játsszunk el egy kicsit a gondolattal: mi lenne, ha a szex tényleg egy csap lenne? Egy olyan, amiből csak ketten lehet inni. Ha egyedül mész oda, nem jön belőle víz. Micsoda hatalma lenne ekkor annak, aki tovább bírja víz nélkül, igaz? Ott állna, és azt mondaná: “nélkülem nem ihatsz, márpedig én csak akkor megyek oda, ha sírva könyörögsz”. A másik (a férfi) egyre jobban szenvedne, és idővel azt gondolná: b*sszameg, megadom neki, amit kér, ugyanis szomjas vagyok. Ekkor jönne a szöveg, hogy “nem megyek oda, mert szerintem nem őszintén mondod, csak azért nyivákolsz, hogy végre kapjál vizet!”… És hirtelen kialakulna valami egészen ismerős helyzet. Persze oda lehetne menni valaki máshoz, hogy azt mondd: “ne haragudj, de gyere már oda velem a csaphoz, mert a Mariska nem jön, és iszonyúan szomjas vagyok”. Igen ám, de Ildike is rájönne hamar, hogy tényleg szomjas vagy, és lehet zsarolni, hiszen ő még bírja. Oké, mi történik akkor, ha te fogcsikorgatva azt válaszolod, hogy nem hagyod magad, juszt se fogsz megalázkodni, majd megszomjazik ő is? De nem szomjazik meg, hiszen ő viszont bárkihez odamehet. Ő bármelyik másik férfira rámutat, hogy “Hé, te ott, gyere velem inni”, mire a másik úgy néz rá, mint valami messiásra, és hanyatt-homlok rohan vele a csaphoz. Tehát nem, Ildike sosem fog megszomjazni. Most már tényleg nincs is más hátra, mint törvényeket hozni, hogy ki mehet a csaphoz, és ki nem, és hogy ott hogyan kell viselkedni. Ezt majd a nők megbeszélik, kitalálják hozzá a koreográfiát, hogyan kell meghajolni, kezet csókolni, virágot hozni, mielőtt egy kortyot is ihatsz. Te pedig betartod – vagy ha nem, a saját férfitársaid esnek neked, hogy ne bolygasd meg a rendszert, amit már épp elkezdtek kiismerni, és úgy-ahogy, de működik. Senki sem akar szomjan halni miattad. Előretolt helyőrség? Igen, egy kicsit onnan lehet ismerős. De mutatok mást, Rejtőhöz hasonlóan zseniális: Karinthy Frigyes: Barack, érdemes rászánni azt a 6-7 percet.

Hát ezt jelenti a jelmondat. “A nem az nem!” = “Mi vagyunk a csapnál, és ha mi nem akarjuk, te nem iszol!” Ideje lenne felismerni a szexualitás fontosságát. Nem játék. Lehet, hogy nem tudományos tényeken alapul, amit mondok, de szerintem a nemi erőszak sokszor nem más, mint szomjúság: ha valaki nagyon inni akar, és nagyon nem hajlandó cserébe pitizni, akkor megfog egy nőt, és odatuszkolja a csaphoz: most pedig iszunk. Erre lehet azt mondani, hogy a nőnek megalázó, de el lehetett volna kerülni, ha van egyszerűbb út. Meg lehetett volna ezt oldani békésen. Ha a férfinak nem kellene földig hajolni, lehet, hogy a nőt sem kényszerítené erővel. (Azt már nem is mondom, hogy inni nem olyan borzasztó: ezen a ponton talán kissé sántít a párhuzam, és ellen akarok állni a kézenfekvő kikacsintásnak. Oké, tegyük fel, hogy a nőnek akarata ellenére inni borzasztóan megalázó. És tekintsünk el tőle, hogy hányan szeretik benne pontosan ezt.) Ideje lenne helyreállítani a női és férfi szerepek harmóniáját. A férfi nagyon sok engedményt tesz, nagyon sok mindenben figyelmes, és nagyon keveset kér cserébe. A nő épp a fordítottja: nagyon sokat kér, nagyon sok engedményt vesz természetesnek, és nagyon keveset ad cserébe. Ez a két puzzle persze összeillik, de csak akkor, ha a férfit alsóbb-, a nőt pedig felsőbbrendű lénynek nevezzük ki. Ez a feministák törekvése. És ez egy nagyon rossz irány. Fontos lenne, hogy a nő ne úgy gondoljon magára, mint valami csodálatos dologra, amit kényeztetni kell pusztán azért, mert létezik. Ez ugyanis számára erkölcsileg rögtön legitimálja, hogy egy létfontosságú ponton nekiálljon vámot szedni. (Mégpedig nem is akármilyen vámot – sokszor olyan mértékűt, hogy más jövedelemre nincs is szüksége.) Egyszerűen az a problémánk, hogy ez nem fair. Mi soha nem tennénk ilyet. Akkor sem, ha azt a csapot csak a mi fizikai erőnkkel lehetne kinyitni.

midnight coder 2017.07.03. 07:02:38

Az igazi erőszak az, amikor a szélsőséges libbantak megpróbálják letolni az emberiség torkán a saját hülyeségeiket. Aminek ez a post a vegytiszta kivonata.

Nos, rossz hírem van: ezzel legfeljebb az európai civilizációt lehet felszámolni. Az ide érkező iszlamisták, négerek, stb. nem fogják feladni a kedvetekért a saját kultúrájukat, nem lesznek kis libbant barmok, viszont ennek következtében nem is megy 0 környékére a szaporodási rátájuk.

Aminek leginkább az lesz a következménye, hogy az egész agyament baromság megy a történelem szemétdombjára, a baj csak az, hogy a komplett európai civilizációval együtt, amit az elmúlt 2000 évben itt felépítettünk.

encir 2017.07.03. 14:36:25

@KenceFince: "Ha a férfiak egyik felének értelmetlen (mert úgyis bejön, ha akar), a másiknak meg szükségtelen (mert tudja és betartja), kinek kell itt sulykolni azt, hogy “a nem az nem”?"

Hát az első felének. Ha értelmetlen neki, akkor ne legyen. Ezért kell sulykolni. Mert magától nem érti, buta sajnos.

Helyettesítsd csak be az erőszakot mondjuk emberölésre. Ugye, hogy másképp látszik az egész dolog?

Ahogy embert nem ölünk, mert CSAK. NEM ALANYI JOG. A szex sem alanyi jog. Van akinek jut, van akinek nem. Akinek nem jut, nem veheti el erővel.

victor2 2017.08.10. 12:26:43

"De nem szomjazik meg, hiszen ő viszont bárkihez odamehet. Ő bármelyik másik férfira rámutat, hogy “Hé, te ott, gyere velem inni”, mire a másik úgy néz rá, mint valami messiásra, és hanyatt-homlok rohan vele a csaphoz. "

Ez egy hat elemis, tanyasi suttyó "filozofálása" a szexről: olyan figura, aki képtelen nemhogy emberi módon, de általában is kommunikálni a nőkkel.

victor2 2017.08.10. 12:40:19

"Az ide érkező iszlamisták, négerek, stb. nem fogják feladni a kedvetekért a saját kultúrájukat" - írja midnight coder. Csakhogy nem kell megvárni az iszlamistákat, azok már itt vannak, például KenceFice személyében. Aki azt hirdeti, hogy ha rájön a kangörcs, akkor neki jogában áll leteperni egy tetszőlegesen kiválasztott nőt.
Vajon midhight coder miért a "libbantakkal" van elfoglalva, miért nem teszi szóvá a KenceFicei, totális iszlamista ideológiát?