nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

"Krisztián!" - a férj levele a "lúgos orvosnak"

2017. június 08. - mero.vera

attilaeserika.jpgA "lúgos orvos" áldozata, Renner Erika mellett egész kálváriája során kősziklaként állt a társa, Balogh Attila, aki most nyílt levelet írt a harmadfok ítéletére váró Bene Krisztiánnak. Így kell embernek lenni.

Tovább

Itt gyakorlatilag államvallás a nihilizmus

Interjú Varga Gergővel

17029340_bb3ee04f511bee1be0d2e1d846bd4abf_m.jpg

Varga Gergő neve onnan lehet ismerős, hogy ő volt az, akit Gulyás Mártonnal együtt 72 óra fogda után, gyorsított eljárásban összesen 500 óra közmunkára a bíróság, miután megpróbálták megdobálni a Sándor-palotát a lex CEU ellen tiltakozó, random tüntetésen. És ő volt az, aki az ítélethirdetésen az utolsó szó jogán a következőket mondta: "Milyen ember az, aki olyan törvényeket tart be, amit ellene hoztak? Milyen nép az, amelyik olyan törvényeket tart be, amit ellene hoztak?”

Varga az elmúlt hetekben itthon járt, és Bayer Zsolt után velünk is beült egy kávéra, hogy egyebek mellett közbeszédről, a festékdobálás konklúziójáról, magyar nihilről és a személyes érdekérvényesítés szükségességéről beszélgessünk. Interjú.

Saját bevallása szerint egyelőre még szokja a médiateret, de a tömegek előtti felszólalás nem áll tőle távol. Sőt, mondhatni piacilag díjazott a műfajban, ugyanis Slush nemzetközi startup versenyén az Enbrity.ly nevű cégének prezentációjával 750 000 eurót nyert. Bár az Ebrity.ly-vel tavaly szétváltak az útjaik, jelenleg is egy külföldi startup cégnél dolgozik, amely üzletfejlesztőként ügyfélszolgálati automatizációval foglalkozik, vagyis mesterséges intelligenciákat fejlesztenek, amelyek az ügyfélszolgálatosok munkáját segíthetik majd. Ez utóbbit Varga igazi lélekölő munkának tartja, és jól tudja miről beszél, hiszen anno egy darabig ő is ezzel kereste a kenyerét.

Hogy a politikával korán elkezdett foglalkozni, az szerinte annak is köszönhető, hogy egy olyan vallásos gimnáziumba járt, ami gyakorlatilag kitermelte a jobboldali érzületű fiatalokat. Varga saját bevallása szerint frusztrációból és főleg a népműveléses vonalon csatlakozott a jobboldalhoz, de gyorsan ki is ábrándult, amikor a Magyar Szigeten először találkozott az antiszemita szkinhedek csoportjával. 

Később találkozott a 4K!-val, ezzel kapcsolatban úgy érezte, végre megtalálta, amit keresett, ekkor civilként szituacionista performanszokban is részt vett. Aztán 2011-ben a párttá alakulásuk előtt kilépett, mert a munkája elvitte minden idejét, de ahogy mondja, azóta is fontos számára a politikai aktivitás. Saját Tumblr oldalán a mai napig hangot is ad szélsőbalos gondolatainak, itt ismerkedett meg Gulyás Marcival is, akivel együtt mentek ki az ominózus Sándor palota előtt tartott tüntetésre is. Ahol aztán elszabadult a két vizes bázisú festékflakon.

unnamed.jpgFotó: Kaszás Tamás

Az akciótokat jócskán érte negatív kritika is.

Bánom, hogy egyáltalán meg kellett tennünk, ha mondhatom így. Abból a szempontból hasznos volt, hogy az egész ország láthatta, hogy is működik a hatalom, már ami az ügyészséget és a bíróságot illeti egy ilyen politikai témában: leplezetlenül a BTK-t vagdossák a tüntetőkhöz. Az eseményekről egyesével lehet beszélni, hogy helyes vagy helytelen az ízlés számára, de szerintem majd akkor lehet őket tényleg megítélni, ha egy-két évvel idősebbek leszünk, az összes eljövendő esemény távlatában.

Politikailag aktív vagy, magánemberként már számos tüntetésen részt vettél, kiállsz a személyes érdekeidért. Otthonról hozod a példát?

Az én családomon átgázolt a huszadik század. Nagyapám felvidékiként gyerekkorában hirtelen a határ rossz oldalán találta magát, és át kellett verekednie az egész családot egy olyan országba, ahol nem nyomják el a magyarságáért. A másik végéről a nagyszülők nem épp a nyertes oldalán voltak a Horthy-rendszernek, apám meg Budapest ostroma előtt született, úgyhogy bombázták az amerikaiak, az oroszok, de '56-ban majdnem szitává is lőtték. A megtorlások meg érintettek sokakat, akiket ismert. Mindezek nagy hatással voltak rám, már abban a tekintetben, hogy a történelem mindig érdekelt, meg akartam érteni, miért alakultak úgy a dolgok, ahogy. A tettvágy meg úgy jött később, nem volt annyira vidám a gyerekkorom, abból azt a tanulságot szűrtem le, hogy ha én nem teszek valamit, akkor rajtam se fog senki segíteni.

Itthon, főleg ha a a közügyekről vagy a politikáról van szó, nagy a polgári passzivitás. Ezt számos okkal lehet magyarázni. Te miben látod a gyökerét?

Én is csak találgatni tudok, de azt tény, hogy gyakran kapja meg Magyarország azt a kritikát (amiben van igazság), hogy azért nincs itt demokrácia, mert nem tanították meg a magyar embereket demokratikus keretek között gondolkodni. Ez a mondat pedig annyit jelent, hogy nem tanultunk meg kiállni a személyes érdekeinkért.

Ezért sem szeretem ha aktivistának neveznek, ugyanis ha azt mondjuk, hogy vannak aktivistáink, akkor azzal azt is mondjuk, hogy a politikai cselekvést kiszerveztük egy csapatnak, akik majd csinálják helyettünk. Pedig a saját érdekemet nekem kell megvédenem azokkal az emberekkel együtt, akik hasonló helyzetben vannak, mint én.

Nemhogy nem állunk ki magunkért, még csak nem is beszélünk a politikáról. A legtöbb családban egyenesen tabutéma.

Ideje lenne végre félretenni azt az elgondolást, hogy a politika kerülendő téma a vasárnapi ebédnél, és helyette el kéne fogadni, hogy a róla való beszéd helyenként feszültséget szül. Ez teljesen normális, hiszen a politika lényege a vita. Ráadásul a politika nemcsak pártpolitikát jelent, - elég szegényes felfogása ez a szabadságnak - különösen a mai választási rendszerrel és pártpalettával. Ebből kifolyólag a politikai cselekvés is sokféle lehet, nem kell feltétlenül tüntetésekben gondolkodni, csinálhatunk például valami építő jellegű aktivitást a saját környékükön, vagy segíthetünk másoknak, mint mondjuk a Heti Betevő önkéntesei.

17029350_5bd5a419455c9e2cf17ba89000babe1c_m.jpg

Ha már az érdekérvényesítésnél tartunk: ezen az oldalon sokat foglalkozunk úgynevezett "nőügyekkel", és nőként hiányoljuk a női magazinokból a politikát.

Megértem, pedig Petőfi versei női magazinokban jöttek le, márpedig azok nem diétákról szóltak. 

 

Az áprilisi CEU tüntetésen érezhetően átszakadt valami, a magyarok rendhagyó módon euforikus hangulatban vonultak az utcán, és olyanok is demonstráltak, akik eddig nem foglalkoztak a politikával. De úgy tűnik, (mint ahogy az már előfordult korábbi tüntetéshullámok esetében is) elülni látszik a lendület.

Igaz, az eufória eltűnt és a lendület is egy kicsit megcsappant. De én úgy látom, hogy ugyanakkor a tüntetésekből elkezdtek kialakulni szerveződések, ezek pedig még azért nem látványosak, mert az emberek csak most építik őket. Természetesen az is egy fontos kérdés, hogy a szervezők tudnak- e a jövőben olyan tüntetéseket szervezni, amelyek még az eddigieknél is több embert hívnak az utcára.

Ehhez szerinted mire volna szükség?

Az áprilisi tüntetések során főleg Budapest fiatal értelmisége vonult az utcára, de fontos lenne azokat is megszólítani, akik a rendszerváltás óta folyamatos vesztesei az aktuális rendszereknek.  Az ő ügyeiket is fel kell karolni, de ehhez előbb fel kell állni azoknak a csoportosulásoknak, akik mindezt megszervezik. Ez pedig nem megy egyik pillanatról a másikra, sokan csak most tanulják, hogyan szervezzenek tüntetéseket, hogyan kell tömegmozgásokat irányítani.

Egy interjúdban azt mondtad, hogy az adott rendszer keretein belül nem lehet sokra menni a békés tüntetésekkel.

És ez be is igazolódott. 80 000 ember vonult az utcára a CEU mellett, a kormány mégis ignorálta a tömeg követelését. Be kell látni, hogy hogy az esti tüntetések nem érdeklik őket, mégpedig azért, mert a kormánynak a gazdasági hatalom a hátországa. Pont ezért sokkal jobban tart egy német ipari lobbitól, (és ahogy azt láthattuk már egy sztrájk belengetése hallatán is enged a követeléseknek), mint egy közel százezres, kiabáló tömegtől. A sztrájk kiváló eszköz lehet arra, hogy a gazdasági szereplőkre hatva nyomást gyakoroljunk a kormányra. Ha mondjuk leállna az ország a folyamatos tüntetések és a sztrájkok miatt, vége is lenne a sztorinak. Valószínűleg. De még nem tartunk ott.

gerg.jpg

Az utóbbi tüntetéseken, már-már szokássá vált, az amúgy rendhagyó jelenet, hogy az Oktogonon goára, technóra - mikor, mire - táncolnak a demonstrálók. A kormánypárti médiában nyilván, de az ellenzéki és független sajtóban is kritizálták a jelenséget. Szerinted is probléma, ha jól érzik magukat a tüntetők?

Én örülök ennek. Az eufória, a jó hangulat egyfajta spanolása is az embereknek, ami életben tarthatja a lelkesedést. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a tüntetések első heteiben egy nagyon fiatal generáció is megjelent az utcán, akiknek nem voltak beidegződéseik azzal kapcsolatban, hogyan kell "helyesen" tüntetni.

Mik az általános beidegződések?

Hogy a tüntetéseknek olyannak kell lennie, ami a liberális médiának az ízlésének megfelel, vagyis hogy ne zavarjunk senkit, csak nyugodtan, csak szépen... A tüntetések ugyan az elmúlt hónapokban radikalizálódtak valamelyest - ha a mi esetünket nézzük, vagy az EU zászló kitűzését a Magyar Rádió épületére - de továbbra is békések. A nép még azt üzeni a rendszernek, hogy gyertek velünk, csak szaporán, mert holnap talán késő.  

Miért pont a lex CEU volt az a pont, ami ennyi embert megmozgatott?

Mert akkor meghiúsultak olyan utolsó illúziók, amelyek arra irányultak, hogy “na ezt már ők sem merik megtenni”, ráadásul az egyetem bezáratását jogi csűrés-csavarással próbálták kieszközölni, ami rossz kollektív emlékeket hívott elő, hiszen láttunk már ilyen retorikát a magyar történelemben, Rákosi hatalomátvétele is hasonlóképpen kezdődött..

Budapesti vagy vidéki vagy?

Kevert, alapvetően Budapesti, de a nyarakat mindig vidéken töltöttem.

Csak azért kérdezem, mert többször volt olyan elszólásod, hogy “majd a pesti nép”... Persze, ha azt vesszük egy forradalomhoz nem kell feltétlen a vidék támogatása, lásd ‘56, de a komoly, rendszerszintű változásokhoz, ami most ugye a tüntetések célja, elengedhetetlen.

Igen, ezt már kicsit szerencsétlen elszólásnak érzem magam is, annak ellenére, hogy tényleg igaz: egy forradalomhoz nem kell feltétlen az egész ország. Olvastam valahol, hogy egy faluban megkérdezték, “nálatok hogy történt ‘56”, és az volt ár a válasz, hogy “sehogy, az a pestiek dolga volt”. De visszatérve az alapkérdéshez, igen a vidék bevonása égető fontosságú. Ha például vidéken megtagadná a munkát az a réteg, akik alapvetően működtetik az ország gazdaságát, akkor végre bedőlhetne a vidéki bürokrácia, ez pedig komoly érvágás lenne az aktuális rendszernek. A megszólításuk egyébként már történik, hiszen a budapestiek 48 %-a vidéki, szóval van egy átcsatornázás, ami annyit jelent, hogy az ingázó egyetemisták, akik kimennek tüntetni, hazamennek és beszélnek a fővárosi eseményekről, így a hírek eljutnak sok helyre, még akkor is, ha ez a kormánymédiában nem jön le.  

17029338_a4ff8ccf70921bc3d26106f544aaa6ca_m.jpg

A kormánypropaganda nem véletlenül vidéken a legkeményebb, és egyben a leghatékonyabb. Gondolkoztál már azon, hogyan lehetne a kormánymédia falán rést ütni?

Az amerikai választásoknál jól látszódott, hogy a jobboldali média fillérekből épített ki magát, ami leginkább annak köszönhető, hogy nem drága szerkesztőségeket kezdtek el működtetni, hanem felismerték a social media lehetőségét, felállítottak Facebook profilokat és bevonták a civileket. Magyarországon is valami ilyesmire lenne szükség. Hogy melyik politikus mit lop el az ötödik kerületben, az mondjuk egy olyan településen, ahol a napi megélhetés a fő probléma, érthető módon senkit nem érdekel. A gyűlöletpropagandára nem a "korrupciópornó" a válasz.

Ha már a gyűlöletpropagandát szóba hoztad. Ez elég aktív nálunk.

Igen, kezdődött ugye azzal a gyűlöletkampánnyal, ami a külső ellenségeket vette célba, most pedig eljutottunk odáig, hogy már olyan emberek ellen uszítanak, aki itt vannak fizikai valójukban. Egy nárcisztikus, abúzív kommunikáció, színtiszta hergelés zajlik. Vagyis, amikor Bayer Zsolt azt mondja, hogy véren és taknyon kell kirángatni a parlamentből a civileket, akkor azt követően meg is ütnek valakit. Sajnos ez egy működő mechanizmus, és ez csak egy eset a sokból.

A környezetedben láttál erre példát?

A barátnőmet rendszeresen érik verbális atrocitások csak mert nem tejfehér a bőre, vagy ott volt az az eset, amikor egy belvárosi romkocsmában támadtak meg két CEU-s kitűzős embert. Ezek elképesztően durva dolgok, amiért nem akar senki sem felelősséget vállalni, pláne nem azok, akik hétről hétre uszítják az embereket. A rendőrség még úgy ahogy próbálja védeni az embereket, de a gyűlöletcselekedetek pont olyan váratlan helyzetekben fordulnak elő, amikor nem biztos, hogy ott van egy rendőr a környezetedben. Ijesztő tendenciák ezek, és folytatódik az erőszakos kommunikáció, akkor sajnos a társadalom is radikalizálódni fog.

Nem olyan rég kávézni hívott benneteket Bayer Zsolt. Akkor ő azt mondta, hogy a jelenlegi közbeszéd állapotáért nemcsak őt kell számon kérni, hiszen a tüntetők sem különbek, illetve azok a balliberális újságírók sem, akik azt írják a Facebook oldalukon, hogy “lámpavasra akasztanák fel Bayert”!

Valóban mélypontja ez a közbeszédnek, és tényleg súlyos, amikor egy újságíró így fogalmaz, vagy a tüntető tömeg "lámpavast" skandál, de hosszú út vezetett el idáig, mindenki tudja, hogy emögött már rengeteg sérelem rétegződött egymásra. Az az igazság, hogy a jelenlegi kormánypolitika az elmúlt évek alatt szinte mindenki életébe így-vagy úgy, de belenyúlt. Túl sokan tudnak felmutatni olyan családtagot, akik kénytelenek voltak külföldön szerencsét próbálni, vagy nyomorgó rokont, hitelbe belerokkant szülőt, és még sorolhatnám. Az embereknél betelt a pohár, és megelégelték, hogy semmibe veszik az igényeiket, kéréseiket.

A munkád miatt rengeteget vagy külföldön. Hogyhogy nem költöztél még el Magyarországról?

Szeretek itt élni. Amikor a fél osztályom lelépett, akkor én úgy voltam vele, hogy hát ha mindenki elmegy, akkor itt mégis ki marad? Aztán ez átcsapott dacba. Nem mondom, szerencsém is volt, az angoltudásom miatt jó állásba kerültem, meg számítógépekkel nőttem fel, úgyhogy nekem aránylag könnyű volt a végvári vitézkedés ebből a szempontból, míg láttam az egyetemistákon is pl., hogy hiába a felsőoktatás, azért mindenkinek a jövője ugyanarra a nullás tengelyre konvergál.

Hol van az a pont, amire te is azt mondanád, hogy "elhagyom ezt az országot"?

Ez attól függ, hogy mennyire vagyok ellehetetlenítve, mennyire érzem úgy, hogy fullasztó itt a levegő. Bár már most is az. De, amikor vannak olyan tüntetéshullámok, mint a mostaniak,  és itt van a változás ígérete, akkor az egy lélegzetvételnyi friss levegő.

Optimistának tűnsz.

Pesszimistán nem lehet változásokat elérni, persze azzal is számolni kell, hogy rosszabbra fordulhatnak a dolgok, de nem érdemes csak erre koncentrálni. Igen, tudom kevesen gondolkozunk így itthon. Sőt, ez szerintem már nem is általános pesszimizmus, hanem egy kondicionált depresszió. Ami valahol érthető, hiszen abban szocializálódtunk, hogy mindig azt hallottuk, “á ennek nincs értelme, á úgyis rossz vége lesz”. Itt gyakorlatilag államvallás a nihilizmus. Ebbe pedig csak úgy lehet pezsgést vinni, ha csinálja az ember. Akkor lehet változás, ha mindenki tesz érte. Én egyelőre azzal próbálok rést ütni az általános pesszimizmuson, hogy megmutatom, igenis érdemes kiállni az érdekeinkért, a céljainkért.

Köszönet a fotókért Kaszás Tamás!

Dr. Gál András beszéde a "lúgos orvos", Dr. Bene Krisztián másodfokú tárgyalásán

Tisztelt Ítélőtábla!

 

Testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt dr. Bene Krisztián ellen fenti számon

folyamatban lévő büntetőügyben Renner Erika sértett meghatalmazott jogi képviselőjeként

felszólalásom az alábbiakban foglalható össze.

1. Ahogy a másodfokú védelmi beadványokat értelmezni tudtam, a vádlott védője hozzám hasonlóan azt

követeli, hogy aki egy ilyen brutális cselekményt elkövet, azt példásan meg kell büntetni.

Ügyvédkollégám a másik oldalon ül. Ezért abban tér csak el az álláspontunk, hogy szerintem a

védence a valódi tettes, ő az, akit ezért meg kell büntetni. Mi legyen a büntetés? Ha az internetes

kommenteket, a nép szavát hallgatnánk meg az barbárabb lenne, mint maga a bűntett, mert ilyen

ügyben a tömeg hajlamos azonnal az ókori tálió elvet, a szemet-szemért elvét felemlegetni. Én

természetesen nem erről fogok most beszélni.

2. A másodfokon előterjesztett védelmi érvelések eddig az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő

tevékenységét és ezen keresztül a megállapított tényállást próbálták támadni, melyre másodfokon

nincsen lehetőség, pusztán abban a körben, amikor egy ítéleti megállapítás iratellenes, vagy tényről

tényre helytelen következtetést tartalmaz, vagy ha valami nem kerül részletesen megindokolásra.

Nyilván amint én leülök a védelem sokadszorra is megismétli majd az írásbeli beadványaiban már

mantrázott kijelentéseit. Beismerő vallomás hiányában a védő egyetlen lehetősége a kétely, a kétely, a

kétely. De attól, hogy ezt sokszor elismétli, nem válik hihetővé.

-Hamarosan megpróbálja majd szavahihetetlennek beállítani a vádlottat a tett helyszínén kétség

mentesen felismerő tanút.

-Be akarja majd bebizonyítani, hogy a vádlott által használt és a vádlott budaörsi háza előtt parkoló

autó kesztyűtartójából az elkövetés napján lefoglalt fecskendő és injekcióstű nem is az elkövetés

eszköze, amellyel valaki történetesen aznap, pont ugyan olyan szerrel, mint ami ebben a

fecskendőben volt, elaltatta a vádlottat 3 hónappal korábban elhagyó sértettet.

-Nyilván hamarosan halljuk majd, hogy kétség nem férhet azon kórházi dolgozók vallomásaihoz,

akik a vádlottat a bűncselekmény idején a kórházban vélték látni. Az hogy ezen dolgozók zöme nem

is az elkövetés idejére teszik a volt főigazgatójukkal történt találkozást, illetve saját vallomásaikkal

illetve egymással ellentétes vallomásokat tesznek az vélhetően nem kerül majd kiemelésre.

-Szabálytalan nyomozati cselekményekre hívja majd fel a figyelmet a védő és a háttérben ismeretlen

valakik összeesküvését véli felfedezni a vádlott ellen. Ha a védelmi beadványokat olvassa az ember,

azt lehet vélni, hogy itt minden nyomozati cselekmény totál szabálytalan volt. Szabálytalan

házkutatások, szabálytalan felismerésre bemutatás, szabálytalan bűnjeltárolás, szabálytalan lefoglalási

jegyzőkönyv. Ezért az összes terhelő bizonyítékot ki kell dobni a kukába, a védencét pedig fel kell

menteni.

Én nem fogom megismételni az írásban előadott érveimet, ott pontról pontra megcáfoltam az összes

védelmi érvet, pontosabban védelmi csúsztatásokat, ezeket az Ítélőtábla ismertette. Értelmetlen lenne

hidrogén-peroxidról, zafírkristályról és minden olyasmiről beszélni, amiket a védelem

felsorakoztatott. Megmondom őszintén az eddig felvillantott védelmi koncepciót helyenként nem is

2

értem. Nem fogom fel, hogy a védelem miért foglalkozik azzal, hogy a cselekményt pontosan hogyan

követték el, milyen szerrel, milyen sorrendben adták be a sértettnek az altatószereket, vagy miért

vizslatja, hogy szerinte a kórházban elrontották-e a sértett konzervatív kezelését. Ha nem a vádlott

követte el a bűncselekményt, akkor ez nem hiszem, hogy az ő asztaluk. Más mondandóm van:

3. Se az ügyész, se a sértetti képviselő, se a védő, se a másodfokú tanács tagjai nem vettek részt az

elsőfokú eljárásban. Ugyan azokat az iratokat volt módunk megismerni. Nagyon kíváncsi vagyok,

hogy melyikünk jogi érvelését fogadja el az Ítélőtábla, remélem, hogy az enyémet, amit már írásban

benyújtottam és most kiegészítek.

4. Úgy jöttem a mai tárgyalásra, hogy felszólalásomat azzal fogom kezdeni közvetlenül az ügyészi

vádbeszéd után, hogy védelmére kelek az Ügyészségnek. Az utóbbi hónapokban nagyon sokan

kérdeztek meg jelen üggyel kapcsolatban és a mindig elhangzó kérdések, a közös pont az volt, hogy

miért szüntette meg ezt az eljárást a Fővárosi Főügyészség?;

miért kell egyáltalán sértetti képviselő? ;

miért nem merül fel a súlyosabb minősítés kérdése az ügyészekben, ha a szakértők ezt már korábban

is leírták? ;

miért az ügyész tett fel a vádlottat mentő kérdést az elsőfokú tárgyaláson, és ha ezt megtette, miért

nem hallotta meg a választ?; és legfőképpen miért nem tett fel olyan kérdéseket is, melyek az

egyértelműen életveszélyre utaló szakértői megállapításokra rávilágíthatott volna? ;

miért nem fellebbeztek azonnal; miért gondolkodnak 3 napot egy olyan ítélet esetén, ami csekélyebb

súlyú bűncselekményben állapít meg bűnösséget, mint az ítélethirdetés előtt 1 órával a vádbeszédben

az ügyész megjelölt? ;

miért kell gondolkodni egy brutális, vagy ahogy a sajtó ezt felcímkézte, az évtized legbestiálisabb

bosszúja ügyében kiszabott 4 éves börtönbüntetés esetén azon, hogy az megfelel-e a cselekmény

tárgyi súlyának, az elkövető társadalomra veszélyességének, ami még annak a büntetési tételkeretnek

a középmértéket sem éri el, ami jóval enyhébb, mint amit az ügyész kért?; (2-12 helyett 1-7,5 között

adott 4 évet)

miért nem bántja őket a foglalkozástól eltiltás példátlanul enyhe mértéke?;

miért a közügyektől eltiltás tartamáról tartja fontosnak nyilatkozni az ügyészség szóvivője, az

elsőfokú ítélet után?;

miért nem az ügyész kéri másodfokon a szakértői vélemények kiegészítését és miért nem ért egyet

azzal, ha ezt a sértetti képviselő kéri?;

miért nem csatlakozik hozzá azonnal; és miért nincsenek neki is előzetesen kérdései?; Ha én nem

kérdezek, akkor a lényegre nem kérdez rá az ügyészség, akinek ez lenne a dolga és a szakértőknek

csak olyan fikciókról kell nyilatkozniuk, hogy lehet-e kesztyűben injekciót beadni?;

Miért kéri az ügyészség a sértett további vizsgálatát?; Nem fogadja el még azt sem, hogy maradandó

a sérülése? Hátha enyhíteni lehetne akkor a büntetést?

Mindenki kerek-perec megkérdezi, hogy ugye ez nem véletlen? Rákérdez mindenki arra, hogy

szerintem ezt az ügyet másképp kezeli-e az ügyészség, mint azokat, ahol nem prominens állami

vezetők rokona a vádlott? Azért nem úgy fogalmazok, hogy az összes többi hasonló ügyet, mert

ehhez hasonló ügy szerencsére nem létezik. Itt brutalitásban, alattomosságban egy dimenziót ugrott az

elkövető. Ebben a cselekményben se nem volt irgalmasság, se keresztényi könyörület, pedig a

vádlott, aki ezt a bűncselekménysort kétséget kizáróan bizonyítottan elkövette, magát a környezete

felé mélyen vallásosnak mutatta és az Irgalmasok kórházát vezette.

Itt megemlítek egy tanulságot, mely sok más ügy mellett ezen ügyből is levonható: A kapcsolaton

belüli életellenes bűncselekmények motivációi nem állnak összefüggésben azzal, ki milyen

társadalmi rétegből származik. Nincsenek „eleve bűnöző” és „feltétlen bűntelen” társadalmi

csoportok. Tettessé váló emberek vannak. Míg a társadalom egyes csoportokról előszeretettel jelenti

3

ki, hogy bűnözők, addig bizonyos szakmákra és társadalmi csoportokra mai napig szentként tekint.

Úgy gondolják többen, hogy születéssel, felmenőinkkel, avagy iskolákkal törvényszerűen nyerünk el

moralitást, míg egy konzervatív társadalmi normáktól eltérő családi háttér, egy vagyonilag vagy

végzettségben alsóbb társadalmi réteg bűnözésre determinál.

Ezzel szemben a vádlott orvosi hivatása kifejezetten eszköz volt az elkövetés módjában: egyik

munkahelyén, a Bethesda Gyermekkórház égési osztályának ügyeletes orvosaként a lúggal járó,

égéssel azonos hatást kiváltó sérülés szakértője volt. Ő olyan orvos volt, aki önmagára, mint mások

élete és sorsa felett döntő, tévedhetetlen, mindenható istenként tekintett. Ezért fordulhatott elő, hogy a

vádlott aneszteziológiai ismeretek nélkül, kórházi eszközök hiányában kábító hatású félaltatást

végzett el a támadás alkalmával, hogy áldozatát védtelenné tegye. Társadalmi pozíciója,

kórházigazgatói szerepe felerősíthette a kontrollálatlan pszichés énjét: ő bármit megtehet, és képes is

úgy megtenni, hogy azzal a lehető legnagyobb és legtartósabb kárt tegye az őt elhagyó nőben.

Általában jogosnak ítélhetőek azon kérdések, melyeket egy témában mindenki feltesz. Azért szorul

védelemre az Ügyészség, mert mindezek a kérdések, melyeket felsoroltam az ügyészség ezügyben

kifejtett tevékenységével kapcsolatban sajnos jogosan merültek fel.

 

Ebben az ügyben egy sötét, megmagyarázhatatlan árnyék vetült az ügyészi munkára és

۝ egészen a mai napig soha nem ۝ a mai napon sem

۝ a mai nap volt az első amikor az

érződött, hogy ennek legalább látszatát el kívánnák oszlatni.

Ezt az eljárást úgy szűntette meg másfél évi nyomozás után az ügyészség, hogy gyakorlatilag minden

bizonyíték, ami ma rendelkezésre áll, már meg volt akkor is.

A vádlottat a helyszínen egyértelműen felismerték, fél tucatnyian vallottak arról, hogy a vádlott

rendszeresen zaklatta a szakítás után a sértettet és nem törődött bele abba, hogy a sértett elhagyja.

A házkutatás során lefoglalásra került a vádlott irodájából egy olyan NAV által küldött levél is,

melyet hónapokkal azután postázott az adóhatóság a sértett lakcímére, hogy a sértett és a vádlott

utoljára találkozott. Ez nem kerülhetett a vádlotthoz másként, minthogy vagy a sértett postaládájából

az elkövetés előtt, vagy az elkövetés napján a sértett lakásából ellopta.

Rendelkezésre állt egy DNS vizsgálati eredmény a sértett lakásában történt helyszíneléskor a földön

talált madzagról, ami a vádlottal egyező DNS allélokat mutatott, bár nem eleget ahhoz, hogy kétséget

kizáróan megállapítható lenne, hogy azzal a vádlott érintkezett.

A vádlott az érzékeny kérdéseknél a hazugságvizsgálaton is megbukott, bár önmagában ez a

bizonyíték se volt kategorikus.

A sértett nem tett terhelő vallomást a vádlottra, mert az elkövető, amikor rátört, nem adott lehetőséget

arra, hogy felismerje. Az elkövetés részletein túl azt tudta előadni, hogy az elkövető ismerte a lakást

és az elkövetőt ismernie kellett a sértett kutyájának, mely így együtt roppant mód leszűkítette, hogy

kik jöhetnek egyáltalán szóba.

A vádlott alibijét igazolni szándékozó tanúk egymással és önmagukkal is ellentmondásokba

keveredtek, az egyik tanú, aki először alibit igazolt a vádlottnak, beszámolt arról is, hogy hamis

tartalmú vallomás megtételére, alibi igazolására kérte fel a vádlott titkárnője és a korábbi

vallomásáról maga mondta el, hogy az valótlan.

Az elkövetéshez olyan speciális szaktudásra volt szükség, mely eltérően a védelem által előadottaktól

rendkívül ritka, azonban a vádlott bizonyítottan rendelkezett vele.

Az elkövetés napján tartott házkutatás alkalmával a vádlott által használt autóból lefoglaltak egy

olyan tűvel felszerelt használt fecskendőt, melyből kábítószernek minősülő, szigorú elszámolású

4

midazolamot, egy műtéti altatáshoz használt veszélyes anyagot mutattak ki, pont azt a szert, mely a

sértett vérében is megtalálható volt az elkövetés napján.

A vádlott vallomásaiban olyan állításokat tett, melyek teljességgel hihetetlenek, életszerűtlenek

voltak, pl. azt, hogy ez a fecskendő azért lehetett az autójában, mert korábban a kórházban

felmarkolhatta más, használatlan fecskendőkkel együtt. A vádlott szavahihetősége megdőlt.

Lefoglalt a rendőrség a vádlottól egy kulcscsomót is, mely a megszüntető határozat idején a

nyomozóhatóság számára akként volt felleltározva, hogy ez a sértett lakásának a kulcsa.

Ezek birtokában szűntette meg az ügyészség az eljárást, mondván, hogy ésszerű kételyek merültek fel

arra nézve, hogy a vádlott az elkövető.

Két lényeges gondolat ide:

a) Miféle ésszerűség lehetett az ügyészség által a megszűntetés indokaként felhozott és hivatkozott

kételyben, amikor egy támadótól, akinek amúgy nem volt kulcsa a sértett lakásához, a támadás napján

lefoglalják a megtámadott és a lakásába bezárt sértett kulcscsomóját? (Más kérdés, hogy a sértett

kérésére később, a nyomozás újraindítása után a sértett elé tárták ezt a kulcscsomót és maga

nyilatkozta, hogy ez nem az ő kulcsait tartalmazza, de ezt a megszüntetéskor az ügyészség még nem

tudta!)

b) Ha igaz lenne a vádlott és védőjének kétségbeesett összeesküvés-elmélete, hogy a sértett a

bosszúvágyától hajtva akarja a vádlottra kenni a bűncselekményt, akkor annál nem lett volna

egyszerűbb ezt megtennie, mint ezen a kulcscsomó felismerésen, azt kellett volna mondania, hogy

igen, ez az én kulcscsomóm. Ha ezt mondta volna, akkor arra lehetetlen lett volna a vádlottnak bármit

is kitalálnia, bár nyilván valamit akkor is kitalált volna. Mivel addigra a sértett a lakása összes kulcsát

már lecseréltette, így ez az állítása egyrészt teljességgel ellenőrizhetetlen lett volna, másrészt ennél

egyértelműbb bizonyítékot nehezen lehetett volna elképzelni arra, hogy a vádlott járt aznap a sértett

lakásában. A sértett azonban ehelyett igazat mondott.

Nos ezekre már nehezen lehetett volna ráhúzni, hogy ezen bizonyítékok ellenére is ésszerű kételye

lenne az ügyészségnek, hogy a cselekményt a vádlott követte el. Ezt úgy oldotta meg az ügyészség,

hogy ezen bizonyítékokról, a kulcsról és a fecskendőről a megszüntető határozat inkább nem is tett

említést.

De tovább megyek. Ilyen ügyekben az ügyészi fellebbezést nem 8 sorban szokás indokolni. Más,

ennél lényegesen egyszerűbb megítélésű ügyekben, melyekben ráadásul az elsőfokú bíróság

indokolása lényegesen részletesebb, nem ritkák a tucatnyi oldal terjedelmű fellebbezések, ahol

részletesen számot ad arról az ügyészség, hogy miért nem ért egyet egy ítélettel.

Jelen ügyben a sértett nevében is mondom, úgy érezzük, hogy mindvégig cserben hagyott minket az

ügyészség, nem éreztük azt a gondosságot, amit egyébként, más ügyekben lehet érezni. Mindegy,

hogy jól éreztük-e vagy sem, szerintem baj, hogy így érezhettük. És mindegy, hogy mit sejthettünk

amögött, hogy miért hagy minket cserben az ügyészség!! Ki se kell mondjam annak a két magas

beosztású állami vezetőnek a nevét, akik a vádlott közvetlen családtagjai. Itt a teremben ezt mindenki

tudja. Gondolom ezért érdekes ez az ügy az Euronewsnak, akitől majd szépen átveszi a komplett

Európai sajtó.

És akkor ha ezeket mind elmondom, miért kell védenem mégis az ügyészséget? Hát azért, mert végül

csak újraindították a már megszüntetet nyomozást a sértett panasza nyomán,

csak vádat emeltek,

csak bűnösségre mondott vádbeszédet az ügyész elsőfokon és

5

csak fellebbezett a példátlanul enyhe büntetés miatt, ha nem is rögtön, de a törvényben meghatározott

3 napon belül, amivel megnyitotta annak a lehetőségét, hogy a másodfokú bíróság a korábbi ítéletnél

súlyosabb büntetést állapíthasson meg. Be. 354.§.

5. Szakértők vallomásai és írásbeli szakvéleményeik:

2017. 02. 14. napján kelt kiegészítő szakvéleményében dr. Zacher Gábor és dr. Molnár Miklós

megerősítették a korábban már mind szóban, mind írásban általuk elmondottakat.

Renner Erika sértett a vádlott által elkövetett cselekménysor nyomán több okból is tartósan

életveszélyben volt.

Jelen esetben az égési osztályon dolgozó orvos vádlott egészen biztosan tudta, hogy az általa izomba

injekciózott ketamin légzésleállást okozhat, mely helyzetet kórházi eszközök, így pl. életmentő

műszerek hiányában még a megfelelő szakértelem sem képes kezelni, a sértett meghal. Ennek

elmaradásában úgy bízott könnyelműen a vádlott, hogy azzal is tisztában volt, hogy a ketamin

vonatkozásában nagyfokú az egyéni érzékenység, így még az aneszteziológus szakember által altatás

előtt elvégzett előzetes vizsgálatokkal sem lehet teljes biztonsággal megállapítani, hogy milyen

dózissal kell a beteget altatni. Ez az oka, hogy még kórházban is titrálva kell e szert használni. Ilyen

körülmények mellett az izomba adott ketaminos injekció használata arra utal, hogy a vádlott a sértett

halálának esetleges bekövetkezésével szemben közömbös volt. Bízott ugyan annak elmaradásában,

mert egyrészt egyenes szándéka, melyet a bosszúvágya motivált a sértett megcsonkítására irányult,

másrészt kórházi körülmények között számos alkalommal vett részt ketaminos altatásban és arra

gondolt, hogy ami ott aneszteziológusnak, megfelelő eszközpark mellett sikerült, az neki is sikerülni

fog ezek nélkül. Ebbéli bizodalmára azonban a vádlottnak tényleges alapja nem volt.

Hasonlóan könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az erős lúg nem fogja átmarni a sértett

hasfalát és nem jut be a sértett kismedencéjébe, amely olyan mértékű folyadékvesztést eredményezett

volna, hogy a sértett halála elkerülhetetlen.

 

Könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az égés nem eredményez majd halálos eredménnyel járó

sokkot a sértettnél, miután az altatószer-kombináció hatása lecsökken.

Abban is könnyelműen bízott a vádlott, hogy a sértett lúggal égetett testrészein visszafordíthatatlan

elfertőződés nem fog kialakulni.

 

Könnyelműen bízott abban is a vádlott, hogy az altatott állapotban magára hagyott és lakásába bezárt

sértettnél nem fognak fellépni posztoperatív szövődmények, melyekre egyébként minden kórházban

külön posztoperatív őrzőhelységeket alakítanak ki.

Ezen fenti életveszélyhez vezető okok közül egy is elegendő lenne ahhoz, hogy a vádlott testi épség

elleni bűncselekményének minősítése minimum életveszélyt okozó testi sértés legyen. Jelen esetben

azonban a szakvélemények alapján hat olyan okból állt fenn életveszély, mely a vádlott által

elkövetett cselekmény miatt alakult ki és mely életveszélyt jelentő okokról a vádlott, lévén gyakorló

orvos egytől-egyig tudta, hogy ezen okokból a sértett halálának bekövetkezésének lehetősége reálisan

fennáll. A vádlott tudata tehát teljes mértékben átfogta azt, hogy Renner Erika belehalhat abba az

ocsmány bosszúba, amit ő művelt vele. Ezen lehetséges eredménnyel szemben azonban közömbös

volt, az alábbiakban felsorolt, külön-külön is halálhoz vezető okfolyamatok megakadályozása

érdekében nem tett semmit.

Az még egy laikus számára is magától értetődő, hogy ilyen sérülés esetén rendkívüli jelentősége van

a halálos eredmény bekövetkezésének elmaradása vonatkozásában annak, hogy a sértett mikor jut

szakszerű orvosi ellátáshoz. A vádlott pedig nem, hogy semmit nem tett ennek érdekében, de még

6

szándékosan nehezítette is a sértett gyors orvosi ellátáshoz jutásának lehetőségét azzal, hogy a

sértettre rázárta az ajtót és telefonjait elvitte, így magához térve sem tudott volna senkit értesíteni.

Mindezekre tekintettel álláspontom szerint a vádlott szándéka nem csupán testi sérülés előidézésére, a

sértett nemi szervének végleges elpusztítására irányult, hanem tudata átfogta a sértett halála

bekövetkezésének lehetőségét, amelybe belenyugodott így a vádlott által elkövetett legsúlyosabb

bűncselekmény helyes minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a), c), d.) és

j.) pontjai szerint minősülő előre kitervelten, aljas indokból vagy célból, különös kegyetlenséggel,

védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének a Btk. 10. § szerinti

kísérlete.

A cselekmény tehát egy négyszeresen minősülő emberölés kísérlete, melynek büntetési tétele mind az

elkövetéskor hatályos Btk. 166. § (2) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 160.§ (2)

bekezdése alapján 10 évtől 20 évig, vagy életfogytig tartó terjedő szabadságvesztés.

Vegyük sorra azokat az okokat, melyek a sértett halálához vezethettek volna a szakvélemények

alapján:

-mind a nem biztonságos anesztézia, (ketamin légzésleállást okozhat)

-mind a nem bizonyosan elégséges anesztézia következtében az égetéssel azonnal jelentkező fájdalom

hatására fellépő neurogén sokk veszélye,

-mind a lúggal szétmaratás következtében fellépő lehetséges folyadékvesztés,

-mind a lehetséges égési sokk,

-mind a fertőzésveszély és

-mind az altatott állapotban történő magára hagyás következtében esetlegesen bekövetkező

szövődmények és mellékhatások)(nyelv hátra csúszik-légút elzáródik, gyomortartalom belehelése,

szívritmuszavar)

Nem szükséges részleteiben megismételnem a beadványaimban előadottakat, rögtön a lényegre térek:

6. Az ítéleti tényállás a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján

kiegészítésre, pontosításra szorul, ugyanis az a Be. 351. § (2) bekezdés b) pont II. fordulata alapján

részben megalapozatlan, mert hiányos.

-Törölni kell az ítéletben megállapított tényállásból a 2. o. alulról 2. bekezdés utolsó mondatát, mert

az se nem tartozik a vádhoz és nem is magyarázható semmivel, hogy miért tartotta fontosnak az

elsőfokú bíróság azt feltüntetni az ítéletben, hogy „mind a vádlottnak, mind a sértettnek volt már

házasságon kívüli kapcsolata” Hogy jön ez ide? Nem azért következett be a cselekmény, mert

korábban a vádlott, vagy a sértett már házasságon kívüli kapcsolatot is folytatott és kifejezetten el kell

kerülni azt az áldozathibáztató attitűdöt, amit ennek a mondatnak a leírása tükröz. Nem, nem kell

magára vetnie annak a nőnek, akinek volt házasságon kívüli kapcsolata. Ha egy nőt a jövőben

megtámadnak, vagy ha mint jelen ügy sértettjét bestiálisan módon megcsonkít a volt barátja, annak

azt kell üzenje ez az ítélet, hogy nem ő tehet róla, hanem kizárólag a tettes. Ezért nem szabad ezt a

mondatot feltűntetni az ítéletben. (Egyébként meg a pontosság kedvéért a sértett már hosszú ideje

külön élt, sőt elvált a férjétől, a vádlott viszont nem vált el, jelenleg is szeretőt tart, és ahogyan az az

elsőfokú tárgyalás ügyészi vádbeszédében is szerepelt: „Bene úr jelenleg is azt az életmódot folytatja

egy másik hölggyel, amit anno Renner Erikával is folytatott...”)

-Törölni kell a 2. oldal utolsó bekezdésének 3-5. sorában szereplő két mondat jelentős részét is, mert

megalapozatlan, hiszen ellentétes az iratok tartalmával, megállapítását az elsőfokú bíróság nem

indokolta, de legfőképpen nem is tartozik a vádhoz, így az ítéletben szerepeltetése szükségtelen. Való

7

igaz, hogy a 2007-es évfolyam-találkozó után érzelmi kapcsolat alakult ki a vádlott és a sértett között.

Ellentétben azonban az ítéleti megállapítással ez kifejezetten nem elsődlegesen szexuális kapcsolatot

jelentett (hiszen ebben a vádlottnak problémái voltak, ezért is fordult szakpszichológushoz) és

különösképpen nem arra tekintettel, hogy ez egy házasságon kívüli kapcsolat volt. Az ügy

szempontjából teljesen mindegy lenne az is, hogy hol bonyolították volna szexuális együttléteiket, ha

egyáltalán ez a megállapítás igaz volna. Felfoghatatlan, hogy miért tartotta szükségesnek az ítéleti

tényállásban ezt az elsőfokú bíróság szerepeltetni.

A totális elsőbírói érzéketlenségre egy másik példát is szeretnék megemlíteni. A sértett tanúkénti

meghallgatása során a tanács elnökének azt a kérdést sikerült feltennie az akkor már könnyes szemű

sértettnek, hogy okoz-e Önnek a sérülés a mindennapi életében bármiféle problémát?

"Szerintem aki ezt tette velem, az nem akarta, hogy többet férfivel legyek. Az illető ezt el is érte, mert

a sérülés következtében nincs hüvelyem. Folyamatosan járok műtétekre, hogy ezt megpróbálják

helyrehozni." - Ez egy Woody Allen filmben erős geg lenne, de ez a Fővárosi Törvényszéken történt.

-Beilleszteni szükséges az ítélet 3. o. alulról 9. sorába, azt követően, hogy „összekötötte hátul a

kezeit”: „megkérdezte a sértettet, hogy hol van a telefonja, majd miután a sértett megválaszolta, hogy

a kabátzsebeiben vannak, azokat magához vette.”

Beilleszteni szükséges az ítélet 3. o. alulról 4. sorába „a sértett jobb combjába” után, ahelyett a szó

helyett, hogy „először”, azt hogy „nem megállapítható sorrendben”.

-Pontosításra szorul a 4. oldal 1. sorában „a sértett alsó testét lemeztelenítette” helyett a sértetett

teljesen lemeztelenítette.

-Törölni kell az ítélet 4. o. 1. bekezdés 2. sor közepétől az 5. sor végéig. A helyes megállapítás: A lúg

égető hatása nyomban jelentkezett. A vádlott a teljesen öntudatlan, meztelen, lúggal a nemi szervén

megégetett sértettet a kutya pokrócába csavarva a díványon helyezte el, ülő testhelyzetben. Ezután a

lúg nyomait a lakásból gondosan eltüntette.

Ezt picit részletesebben is kifejtem: A sértett lemosása vonatkozásában az ítélet az iratokban

fellelhető bizonyítékokkal ellentétes megállapításokat tett, illetve abból a megállapított tényből, hogy

a fürdőszobában állt a víz, további tényre helytelenül következtet, amikor megállapította, hogy

seblemosás egyáltalán történt. Tette mindezt úgy, hogy az így megállapított tényt semmilyen adat

nem támasztotta alá, pusztán a bíróság feltevése állt szemben az azzal ellentétes konkrét adatokkal,

melyek vélhetően elkerülték az ítélkező tanács figyelmét, hiszen indokát annak sem adta, hogy mégis

miért az alá nem támasztott feltevést fogadta el.  Semmiféle lemosás nem történt! Ezzel a

megállapításommal, pusztán helyes logikai következtetés útján a vádlott védője is egyetért, bár ez a

legkevésbé komoly érvem.

A szakértői válaszokból azt is megtudhattuk, hogy HA lett volna vizes lemosás, annak semmiféle, a

sérülést befolyásoló értelme nem lett volna, ráadásul egyértelmű, hogy a vádlott nem is azért ment be

a sértetthez, hogy lehetőleg minél kisebb sérülést okozzon és azt is pontosan tudta a szakmájánál

fogva, hogy értelmetlen is lenne vizes lemosást alkalmazni. Az ítélet kamillateára vonatkozó

megállapítása szintén teljesen megalapozatlan. Mintegy 15 ember járt az elkövetés színhelyén a

bűncselekményt követően még aznap. A sértettre rátaláló barátok hárman, a sértett gyermekei,

mentősök hárman, nyomozók és helyszínelők. Legtöbbjüket kihallgatták. Sehol nem kerül említésre,

hogy kamillaillat lett volna, márpedig igencsak jellegzetes a kamilla illata és napokig lehet érezni. A

rendőri jelentések, helyszíni szemle jegyzőkönyvek kötelező eleme kellett volna legyen, ha ilyet

észleltek volna. Abból, hogy az előző napon a sértett által a beteg gyermekének főzött kamilla ki volt

borulva, épp úgy nem lehet kamillás kezelésre következtetni, minthogy abból, hogy a szintén

felborult ruhaszárító állványból nem lehet azt következtetni, hogy az elkövető vadul teregetett.

8

Álláspontom szerint se vízzel, se kamillateával a sértetten okozott sérüléseket a vádlott nem mosta le,

és a betakarásnak sem az érzelmi kötődés volt az oka és nem is a sértett állapota romlásának

megakadályozása érdekében történt, mert ha ez lett volna a vádlott szándéka, akkor orvosként módja

lett volna ezt valóban biztosítani.

Megjegyzem, hogy nem itt és nem most kívánok azzal a körülménnyel foglalkozni, hogy ez a

lemosás téma helytelenül került az elsőfokú bírósági tárgyaláson jegyzőkönyvezésre, a jegyzőkönyv

érdemben pont az ellentétét tartalmazta annak, ami elhangzott és aztán az enyhébb minősítést a

hibásan jegyzőkönyvezett mondatokkal indokolta a bíróság.

-Törölni kell az ítélet 4. o. 2. bekezdéséből azt a kitételt, „hogy cselekményét rablásnak álcázza”.

Mivel a telefont a vádlott a sértettől még az altatás előtt vette el, ezt az ítélet 3. o. 9. sorába már

beilleszteni indítványoztam, így nyilvánvalóan innen pedig törölni szükséges. Egyedül a laptop az,

amit az eszméletlen sértettől vett el a vádlott, minden más tárgy és irat elvétele megtörtént az altatás

előtt.

-Beilleszteni szükséges a 4. o. 2. bekezdés 4. sorába, azután, hogy 8 óra 30 perc körüli időpontban

távozott a lakásból, a sértettre kulccsal rázárta az ajtót és visszament a munkahelyére.

-Beilleszteni szükséges a 4. o. 3. bekezdésébe, hogy 12 óra körüli időpontban barátja, barátnője,

illetve volt férje és annak kollégája megjelentek a lakásnál, ahova volt férje kulcsával jutottak be. A

sértett gyermekei közül lánya leghamarabb 15 óra 15 perckor, fia 17 óra 30 perckor találhatott volna

rá a sértettre.

-Beilleszteni szükséges a 4. o. 4. bekezdés utolsó előtti sorába, hogy az égési sérülések a sértettnél

maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okoztak, azonban a sértett halála

bekövetkezésének elmaradása a véletlennek és a szerencsének volt köszönhető. A sértett az altatásnál

használt ketamin és midazolam miatt

-mind a nem biztonságos anesztézia, (légzésleállás)

-mind a nem bizonyosan elégséges anesztézia következtében az égetéssel azonnal jelentkező fájdalom

hatására fellépő neurogén sokk veszélye,

-mind a lúggal szétmaratás következtében fellépő lehetséges folyadékvesztés,

-mind a lehetséges égési sokk,

-mind a fertőzésveszély és

-mind az altatott állapotban történő magára hagyás következtében esetlegesen bekövetkező

szövődmények és mellékhatások (nyelv hátracsúszik - légút elzáródik, gyomortartalom belehelése,

szívritmuszavar)

miatt tartósan, órákon át életveszélyben volt. A vádlott -aki égési osztályon dolgozó orvos- tudata

átfogta a sértett halála bekövetkezésének reális lehetőségét, tisztában volt az általa használt szerek

hatásmechanizmusával és azokkal a további életveszélyes kockázatokkal, melyekkel az általa

elkövetett cselekmény együtt járt. A vádlott egyenes szándéka pusztán a sértett megcsonkítására

irányult, azonban az általa kétséget kizáróan felismert halálos veszéllyel szemben közömbös volt.

Ezt részletesebben is megindokolom: Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy a sértett gyors

orvosi ellátáshoz jutása csakis a véletlennek, a szerencsének, és a vádlott zaklatásairól tudó aggódó

barátok, hozzátartozók segítségének tudható be. Az, hogy a lelkiismeretes barátok amint észlelték,

hogy a sértett nem jelent meg a munkahelyén és a telefonja is ki van kapcsolva, és ezért azonnal a

lakáshoz siettek,  nem volt törvényszerű és előre látható. Azt, hogy már déli 12 órakor bemennek a

lakásba, és a vádlott által beadott, kábítószernek minősülő altatóktól még kába, de már tudatánál lévő

sértettet azonnal orvosi ellátáshoz segítették, a mindent előre kitervelő és előkészítő vádlott

semmiképpen nem tervezhette meg, nem számolhatott vele. Ezen a napon, amely átlagos keddi

9

hétköznap volt, az iskolából, illetve edzésről hazajövő gyermekek találtak volna rá a sértettre,

minthogy senki más nem járt fel rendszeresen abba a lakásba. A sértett gimnazista

lánygyermeke, Holles Flóra leghamarabb kb. 15.15 órakor, de rendszerint inkább 19 óra tájban

szokott hazaérni, míg a sértett fia, Holles Dénes, edzéséről mindig 17.30 óra után ért otthonába, tehát

csak mintegy 3 óra 15 perc - 5 óra 30 perccel később a tényleges megtalálási időponthoz képest. Ha

az aggódó barátok nem avatkoznak közbe, akkor a sértett kamaszgyerekei órákkal később találtak

volna csak rá az addigra esetleg már elhalálozott, vagy menthetetlen állapotba került édesanyjukra.

 

Semmiképpen sem állítható ennek a fordítottja, azaz hogy a vádlott által előre gondosan eltervezetten

elkövetett cselekménybe volt belekalkulálva, hogy a sértett az elkövetés után 3 és fél órával már a

kórházban lesz. A vádlott ugyanis azzal számolhatott, hogy az általa kb. 8.30-kor a lakásba bezárt,

elaltatott és lúggal megégetett sértettet minimum 6 óra 45 perccel, de lehet, hogy csak 9 órával

később találják majd meg. Ennél fogva különös jelentősége van annak, hogy a barbár támadás

nyomán végül kialakult eredmény vonatkozásában milyen jelentősége van annak az

időintervallumnak, -mintegy minimum 3 óra 15 percnek -, amennyivel hamarabb jutott orvosi

ellátáshoz a sértett, mint amire az elkövető számíthatott. Nyilván erre kategorikus válasz nem adható,

de egyértelmű, hogy ez menthette meg a sértett életét.

 

Az ítélet indokolása még az alábbiakkal egészítendő ki.

Előre kitervelés: A becsatolt futási útvonalakból, fecskendők, lúg és altatók beszerzéséből, melyből a

kábítószerek beszerzését alaposan konspirálni is kellett, az azonnali erőszakos telefonelvételből, saját

második telefon előzetes beszerzéséből nyilvánvaló, hogy cselekményét a vádlott előre kitervelte. A

lúgról azt kell tudni, hogy a savval szemben a lúg hatására nem keletkezik pörkképződés a bőrön, ami

a sav esetén megakadályozza a maró anyag mélyebbre jutását. Lúg esetén a folyadék akadálytalanul

halad a szövetek mélyére, ezzel sokkal súlyosabb roncsolódást előidézve. Bene Krisztián, a Bethesda

Gyermekkórház égési osztályának akkori orvosa, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója ennek

biztos tudatában választott lúgot.

Második telefonjának megvásárlásáról még a saját apja sem tudott, ezért vallotta azt, hogy betörtek a

fia rendszerébe, később maga a vádlott ismerte el, hogy a belépés saját másik eszközéről történt.

A futási útvonalak kapcsán, (melyek a szakítás előtt soha nem vezettek a sértett lakhelyén, az óbudai

San Marco utcán keresztül, a szakítás után pedig teljesen véletlenül rendszeressé vált egy arra tett

kitérő) a vádlott nem tagadta, hogy azok valóságosan megtörtént futások, hanem azt írta

beadványában, hogy futásainak csak kb. 1 % vezetett arrafele, (amerre semmi egyéb keresnivalója

nem volt). Ez kb. olyan védekezés, mintha a halálos gázoló azzal védekezne, hogy több ezer

gyalogost nem gázolt el, csak egyet.

Nyilván az Ítélőtáblának meg kell indokolnia, ha egyetért velem, hogy miért kell megállapítania

egyes minősítő körülményeket, mint a

védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetést,

különös kegyetlenséget,

felfegyverkezve elkövetést,

jelentős érdeksérelem tényét is.

Én ezt beadványaimban korábban már megtettem, most nem óhajtom megismételni.

*

7. Egész más gondolat: A cikkek úgy írnak erről az esetről, hogy Renner Erika sértettet B. Krisztián

lúggal leöntötte. Mi ez? Feje tetejére állt a világ?

10

A vádlott egy orvos és a bűncselekmény 4 évvel ezelőtti elkövetése óta orvosként végigdolgozhatta

ezt az időszakot. Az Orvosi Kamara nem függesztette fel és az a sok száz beteg, akiket azóta kezelt,

kisgyerekeket! és azok szüleinek fogalma nem volt arról, hogy aki a család legfontosabb kincsét épp

kezeli, az az a lúgos orvos, aki teljesen gátlástalan, és aki képes lenne megölni azt, akire haragszik.

Ez nagyon nincs rendjén!

A betegjogi törvényt sérti a hivatásával visszaélő orvos nevének eltitkolása.

Ezért fordulhatott elő az, hogy a Terézvárosi Önkormányzat képviselői nem tudhatták, hogy dr. B.

Krisztián az a dr. Bene Krisztián, aki ellen már 3 éve folyt büntető eljárás egy brutális

bűncselekménnyel kapcsolatban, és aki ellen már másfél éve vádat emeltek, és így kötöttek vele

szerződést gyermekek gyógyítására.: "„Terézváros önkormányzata megdöbbenéssel értesült a

sajtóban megjelent hírről, hogy a kerületben gyermekorvosi praxist kapott B. Krisztián azonos azzal a

médiában megjelenő férfival, akit a volt szeretője elleni bestiális támadással vádolnak. Az

önkormányzat mélységesen elítéli a bűncselekményt és elkövetőjét – bárki legyen az.” 

B. Krisztián 2015. októberében kötött előszerződést egy nyugdíjba vonuló gyermekorvos praxisának

megvásárlására, az ehhez szükséges összes jogi és egyéb feltételnek megfelelt, azt a hatóság is

engedélyezte. Ezek alapján döntött úgy a képviselő-testület, hogy egészségügyi ellátási szerződést köt

vele, ha a szükséges engedélyeket beszerzi. A képviselők előtt ekkor sem volt ismert, hogy a

korábban nyilvánosságot kapott bűncselekmény elkövetésének gyanúja B. Krisztiánnal szemben

fogalmazódott meg. A fenti nyilatkozattal Terézváros képviselőtestülete kinyilvánította: nem kíván

ilyen súlyos bűncselekmény első fokon elítélt vádlottjával együtt dolgozni, továbbá azt is, hogy

amennyiben az orvos a szerződés előtt nem hallgatta volna el, hogy ellene büntetőeljárás folyik,

biztosan nem szavazza meg korábban a képviselő-testület a kft-vel a szerződést.

A betegnek joga van megfelelő módon tájékozódni állapotáról, orvosáról, az őt alkalmazó kórházról,

amely ismeret kihat az egészségügyi állapotára. Ha a saját Orvosi Kamarája nem függeszti fel egy

ilyen bűncselekmény gyanúja esetén, akkor a betegek joga meg kell előzze az orvos személyiségi

jogait. Ki kell írni a nevét! Mindenkit megillet az ártatlanság védelme, de az orvosáról tudnia kell a

betegeknek, hogy az kicsoda. Ha a Kamara felfüggesztette volna, ha nem dolgozhatott volna

orvosként, akkor joga lett volna ahhoz, hogy ezt a 4 évet B. Krisztiánként végigbujkálja a sajtóban.

Bene Krisztián tevékenysége megsértette a hippokratészi orvosi esküt is, amelynek letétele nélkül

orvos nem kapja meg a diplomáját.

„Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és

mindent elhárítok, ami ártana nekik... Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok

minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától… Ha ezt

az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az

életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője” – így szól az ókori, ma is alapelvnek

számító eskü.

Bene Krisztián megsértette az Orvosi Kamara Etikai Kódexének alapelveit is.

 

Az orvosi szakmától mindössze 5 éves eltiltás esélyt adna a vádlottnak, hogy börtönbüntetése után

visszatérjen a szakmába, amennyiben bármelyik egészségügyi intézmény ilyen orvosra tartana igényt.

Ilyen cselekmény elkövetőjével szerintem egyetlen állami, vagy magán kórház sem azonosulhat.

Ezzel bármilyen egészségügyi intézmény alapjaiban sértené meg az Orvosi Kamara Etikai Kódexét.

Sajnos azonban tudjuk, hogy Bene Krisztiánnak azonnal lenne állása, pontosan azért, ahogyan a világ

legfiatalabbjaként egy kórház főigazgatójává válhatott és azért is, mert nyilván nem számolna be

múltjáról, amikor beadja az életrajzát, ahogy nem számolt be a Terézvárosban sem. Nagyon nagy baj

az, hogy arra teremtett esélyt az elsőfokú ítélet, hogy majd betegek kerüljenek egy olyan ember kezei

közé, aki ilyen tettre volt képes. Ezek a betegek, csakúgy mint az orvost alkalmazó intézmények nem

11

fogják azt tudni, amiről ma itt szó van. Nem is sejtik, hogy aki vizsgálja őket az egy bestiális

csonkító, ha épp olyanja van.

Az elsőfokú bíróság úgy gondolta, hogy egy olyan bűncselekményt követően, amelyet a vádlott

orvosi, mi több, égési osztályon szerzett ismereteit felhasználva követett el különösen kegyetlenül és

aljas célból, az az ember pár év múlva égési sérült gyerekeket kezelhet, vagy nők egészségügyi

sorsáról dönthet.

A vádlottat nem tartotta vissza intézményvezetői felelőssége sem: sőt az általa vezetett kórházat

alibiként használta fel egy súlyos bűncselekményben, kórházi munkahelyein hozzáfért orvosi

eszközökkel és magánszemély által be nem szerezhető orvosi készítményekkel bűntettet követett el.

Hidegen hagyták az általa pontosan ismert, halálos veszélyt hordozó orvosi következmények, sőt nem

számított neki, hogy elveszti magas társadalmi pozícióját, egzisztenciáját, nem számított öt

felneveletlen gyermeke sem.

A vádlottnak új társa, a tanúként a bűntett után három évvel meghallgatott Gera Noémi sem számított.

Azt hazudta neki korábban, hogy már elvált és a meglepett hölgyet egy válasza után az elsőfokú

tanács elnöke igazította ki, hogy rosszul tudja a vádlott családi állapotát, ő még házas, nem vált el. A

vádlott így a széles sajtónyilvánosság előtt képes volt megalázni új partnerét is.

Ezért aztán tájékoztatom a jelen ügyről tudósító médiumokat arról a jogi álláspontomról, hogy

vegyék figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. (144) Törvénynek a beteg jogairól és

kötelezettségeiről szóló II. fejezetét, mert azzal ellentétes, ha nem írják le Bene Krisztián

gyermekgyógyász teljes nevét az eljárásról szóló cikkekben.

A betegjogokról szóló fejezet kimondja, hogy:

Mindenkinek joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az

egészsége védelmével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek megismerését, valamint megfelelő

tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben.

Egy kezelés alatt, vagy a jövőben kezelés előtt álló nőnek, gyermeknek és családtagjainak, tehát a

közvéleménynek joga van tudni, hogy Bene Krisztián az az orvos, aki ha úgy alakul, akkor erőszakkal

bekábítószerez és eszméletlen állapotban lemeztelenít és lúggal megcsonkít, majd kirabol.

A nagy nyilvánosságban olvasható hírek, az ott megadott Irgalmasrendi Kórház neve, az orvost a

főigazgatói funkciójával egyértelműen meghatározó monogrammja alapján a kollégái számára

könnyűszerrel beazonosítható, de ez önmagában elégtelen az Egészségügyi Törvényben foglalt,

mindenkire érvényes betegjog maradéktalan teljesüléséhez. Ahhoz az szükséges, hogy ki kell írni

teljes névvel az elítélt Bene Krisztián nevét.

Bízom benne, hogy a jogerős ítéletben írtak több, mint elegendőek lesznek ahhoz, hogy a betegjog

alapján a mindenkori páciensek bizalma megrendüljön Bene Krisztiánban, és amely bizalmat az

Etikai Kódex is az alapelvek közé sorol. Bene Krisztián neve a betegjogra vonatkozó passzus alapján

nem eltitkolható, senki nem köteles azt kockáztatni, hogy a brutális bűncselekmény miatt elítélt

gyermekorvos akár csak kapcsolatba kerüljön bárkivel: nőkkel és gyermekekkel.

Így Bene Krisztián nevének ismerete közügy és alapvető betegjog. Orvosok elleni bírósági eljárás

speciális kivételt képez hivatásuk felhasználásával elkövetett szándékos életellenes, vagy életveszélyt

okozó bűncselekmények esetén, amennyiben az orvosi működésük nincs betiltva: a gyanúsított vagy

elítélt inkognitójára vonatkozó törvényt felülírja a betegjog. Az egészséghez és sérthetetlenséghez

fűződő alapjogunk felette áll minden más jognak. Az orvos nem magánszemély betegei előtt.

Magánemberré akkor válik, ha felfüggesztik állásában.

A gyógyítás a legfelelősségteljesebb szakma, csak a felelősség társadalmi számonkérésével érhetjük

el, hogy ilyen durva és aljas tettek ne történhessenek meg, és minden orvosnak, akiről ilyesmi kiderül,

számolnia kell azzal, hogy szakmai hitelét és neki adható bizalmát elveszti. Meg kell előzni, hogy

ilyen orvosok mögött a szakma cinkosan összezárjon.

12

Sokan kénytelenek szakmát váltani életük során, nem egy közülük 5-6 éves egyetemi tanulmányokkal

megalapozott hivatást. Mindenféle bűncselekmény nélkül kényszerülnek több éves állásvesztésre,

vagy végleges pályaelhagyásra pusztán munkaerő-piaci helyzet miatt. Az orvosi diploma sem

predesztinál örökérvényű hivatásra: a szakma előírásait minden nap a legnagyobb mértékű alázattal

kell ellátni. Egy orvosi szakmától végleges eltiltás nem kelthet együttérzést senkiben, egy ilyen

döntés a mindenkori beteg-orvos bizalmat állítja helyre. Orvosi diplomával is kereshetnek más

szakmát ezek az elítéltek, ha arra méltatlannak bizonyultak. A féltékenységből, orvosi tudását

felhasználva egy nőt brutálisan csonkoló és életével játszadozó Bene Krisztián, valaha gyermekorvos,

sem kerülhet orvosi minőségben soha gyerekek és nők közelébe, sőt mindenkori párkapcsolatai saját

biztonságuk érdekében kell, hogy felfogják Bene tettének súlyát. Távoznia kell az orvosok sorából.

Az orvosi foglalkozástól való végleges eltiltás indokolt.

*

Csak az említés szintjén hozom fel, amit beadványomban már jeleztem: a sértett polgári jogi igénye

elbírálásra vár. Megjelöltem, hogy milyen jogelvek és konkrét jogszabályhelyek miatt kötelező ebben

dönteni.

A bűnügyi költségről szóló rendelkezés kiegészítésre szorul, a sértett által korábbi jogi

képviselőjének megfizetett díjának és költségének a vonatkozó rendeletben limitált összegével.

Ugyan a Kúria a múlt héten egy csapásra kiüresítette a Be. 327. § (2) bekezdését azzal, hogy a

bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt 13 év fegyházbüntetést kapott vádlottat házi

őrizetbe engedte, én mégis azt kérem, hogy az Ítélőtábla az eddigi töretlen bírói gyakorlatra

figyelemmel az ítélethozatalkor rendelje el a vádlott előzetes letartóztatását is. A nyilvánvaló okait

ezen indítványomnak korábban már megjelöltem, csak két adalék:

-Ősszel napvilágot látott, hogy a vádlott árulja az orvosi praxisát, azaz nem arra készül, hogy

felmentett vádlottként hivatását folytatja, sokkal inkább arra, hogy megteremtse annak anyagi bázisát,

hogy megszökhessen.

-A sértett két éve személyi védelem alatt áll, mert a vádlott még az előzetes letartóztatásból való

szabadulás után is kereste vele a kapcsolatot. Ez a tény valahogy hiányzott az elsőfokú bíróság elé

került aktából…A sértett biztonságérzetét csak az fogja visszaadni, ha nem őt, hanem a vádlottat

fogják majd szigorúan őrizni és ezért nem neki kell majd minden nap jeleznie a rendőröknek

részletesen a programját, amit tesz már több, mint 750 napja!

*

 

A Fővárosi Főügyészség Bfel. 4929/2013/38. számú fellebbezése, mely a 3 napos gondolkodási időn

belül végül megszületett, megteremtette a törvényes lehetőségét, hogy a másodfokon eljáró Ítélőtábla

a korábbi ítéletnél súlyosabb joghátrányt állapítson meg. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.

480/2016/1-I. számú átirata az ügyészi fellebbezést helytálló indokainál fogva fenntartotta.

 

Sértetti képviselőként egyetértek azon Fővárosi Főügyészségi megállapításokkal, hogy

 

-a Fővárosi Törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerűen vont következtetést a

vádlott bűnösségére, 

-az elsőfokú bíróság tévedett az alkalmazott joghátrány mértékének meghatározásakor, mert az nem

igazodik a vádlott személyében rejlő cselekmény társadalmi veszélyességéhez, az eltúlzottan enyhe, 

-az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal értékelte a vádlott által elkövetett cselekmény kirívó

súlyosságát, azt, hogy a sértett életminőségében jelentős, döntően visszafordíthatatlan változások

álltak be a vádlott által elkövetett cselekmény következtében, 

13

- az I. fokú bíróság által alkalmazott joghátrány a vádlott vonatkozásában kellő visszatartó erőt nem

jelent, az nem minősíthető tettarányosnak, a súlyosító körülmények jelentős hányadára tekintettel a

középmértéket meghaladó szabadságvesztés kiszabása indokolt. 

 

Egyetértek azon Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségi megállapításokkal is, hogy 

 

-az elsőfokú bíróság nem követett el perrendi szabálysértést, 

-a törvényszék a vádlotti védekezés elvetésének érveit logikusan és kellő részletességgel fejtette ki, 

-a gyógyítani hivatott orvos foglalkozású vádlott úgy használta fel a szakmai ismereteit a cselekmény

elkövetésére, hogy annak indítéka nemcsak a büntetőjog szabályai, hanem a közfelfogás szerint is

aljasnak minősíthető és a sértett hátralévő életében az életminőségében, a nőiségében

visszafordíthatatlan károsodást idézzen elő. A büntetés céljának eléréséhez a középmértéket

lényegesen meghaladó, a halmazati büntetés felső határához közelítő tartamú *börtönbüntetés*

alkalmazása indokolt. 

 

Sajnos azonban álláspontom szerint az elsőfokú bíróság 

  

-(i) egyrészt a tényállást nem derítette fel kellően, (Be. 351. § (2) bekezdés b) pont) 

-(ii) másrészt egyes helyeken az iratokkal ellentétes megállapítások lelhetőek fel a tényállásban, (Be.

351. § (2) bekezdés c) pont) melyek vonatkozásában nyilván semmilyen indokolást az elsőfokú

bíróság nem eszközölt, illetve bizonyos megállapított tényből következtet további tényre helytelenül,

(Be. 351. (2) bekezdés d) pont) 

-(iii) harmadrészt még a megállapított tényállás alapján sem helyes a bűncselekmény jogi minősítése, 

 

 így az ezzel ellentétes ügyészi megállapítások tévesek. 

 

Az első fokú bíróság álláspontom szerint helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és

kellő indokát is adta annak, hogy miért a vádlott az a személy, aki ezt a bűncselekményt a sértett

sérelmére kétséget kizáróan elkövette. A bűnösség kérdésében tehát az ítélet megalapozott.

A Be. 352. § (1) szerint Megalapozatlanság [351. § (2) bek.] esetében a másodfokú bíróság 

a) a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok

tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható. 

 

Álláspontom szerint az elsőfokú bíróság tényállás felderítési kötelezettségét (Be. 75. § (1)) nagyrészt

megfelelően végrehajtotta, azonban megalapozott tényállást csak a másodfokon elrendelt bizonyítás

eredményeinek felhasználásával lehetséges megállapítani: 

 

A szakértők által adott válaszok nagyon határozottan, félre nem magyarázhatóan támasztják alá a

sértett tartós, több okból fennállt életveszélyes állapotát. Az iratokban fellelhetőek voltak azon

bizonyítékok is, melyekkel az elsőfokú ítélet nem foglalkozott, miszerint a sértett halálának be nem

következése a véletlennek volt köszönhető, mert a reális lehetőség meg volt erre a sajnálatos

kimenetelre is. 

  

A tényállás általam korábban felvetett hiányosságai következtében kialakult megalapozatlanságot a

bizonyítás felvételével az Ítélőtábla kiküszöbölte a másodfokú eljárásban. Az új bizonyítékok

tárgyalás anyagává tételével az eljárás megnyugtatóan lezárható. Érdemi nyitott kérdések nem

maradtak.

14

 

Maga a bűncselekmény motivációja, a támadott testtájék valóban arra mutat, amit az elsőfokú bíróság

ítéletében is kifejtett, miszerint a támadó kizárólag olyan személy lehetett, aki érzelmileg kötődött a

sértetthez. Nem értek azonban egyet azzal az állásponttal, miszerint a kábító hatású injekciók

beadásának a célja a fájdalomcsillapítás volt, a fent említett érzelmi kötődés okán.

Valójában, amennyiben ezt a „beavatkozást” fájdalomcsillapítás nélkül végzik, úgy az szörnyű

fájdalommal jár, aminek hatására a sértett hangosan ordít, mi több még megkötözve is hevesen

védekezik. Ebben az esetben az elkövető egyrészt könnyen a helyszínen lelepleződhetett volna,

másrészt nem biztos, hogy egyáltalán végre tudta volna hajtani a bűncselekményt, hiszen a sértett

egészen biztos, hogy védekezett volna. Nem beszélve arról, hogy egy védekező, kapálózó nőt

elképzelhetetlen úgy precízen a nemi szervén lúggal szétmaratni, hogy se saját magára, ruházatára

egy csepp lúg ne menjen rá, se a helyszínen nyom ne maradjon. A vádlott valós szándéka tehát az

altatással az volt, hogy a gondosan eltervezett bűncselekmény elkövetését egyáltalán lehetővé tegye

és módja legyen a gyors lelepleződés elkerülése érdekében nyugodtan „dolgozni”.

Az életveszély nem csak az égési seb felület nagyságával, de annak helyével is összefüggésben áll: a

nemi szerv és környékén a test érzőideg beidegződése a legsűrűbb, tehát az ott kiváltott fájdalom, így

az azzal járó sokkhatás sokkal erősebb.

Az áldozat kezelése a támadás után négy évvel, mai napig is tart, plasztikai műtéteken is átesett. A

támadást követő hónapokban az eleven húson végzett kötözések során embertelen kínokat állt ki, napi

vegetatív testműködése a roncsolódott, hiperérzékeny testfelületeken át folyt, hüvelye fél év elteltével

összehegesedve elzáródott, szexuális élete az élete végéig korlátozódott. Ennek tudatában azt teljesen

ki lehet zárni, hogy az elbódítással járó támadás azt a célt szolgálta volna, hogy Bene az egykor

szeretett áldozatának a legkisebb fájdalmat okozza. A combba beadott bódító injekció kizárólag az

áldozat magatehetetlenné tételére irányult.

A teljesen lemeztelenített nő pokróccal betekerése, hogy rátalálásakor teste mások előtt elfedve

legyen, a másokkal szexuális életre képtelenné tétele arra utal, hogy az elkövető beteges szintű,

szexuális jellegű, kizárólagosnak tekintett birtokló érzést táplál áldozata iránt, akit a tettes szerint

büntetni jogosult.

 

*

A Be. 2. § (1) és (2) bekezdés értelmében a bíróság az ítélkezés során törvényes vád - a vádemelésre

jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető

törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi - alapján jár el.

 

A 2. § (4) bekezdés azt is kimondja, hogy a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem

terjeszkedhet, de nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére, a

büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványához. Ennél fogva tehát

nincs akadálya annak, hogy a bíróság a vád tárgyává tett, abban pontosan körülírt cselekményt a

vádló jogi álláspontjától eltérően minősítse, vagy olyan bűncselekményben is kimondja a vádlott

bűnösségét, amelyre az ügyész kifejezetten nem tett indítványt.

A bíróság a vád tartalmához a személy és a tényállás tekintetében van kötve. A vád tartalmát pedig

azok a tények alkotják, amelyeket az ügyész a vád előterjesztésekor, vagy módosításakor, mint

megtörtént eseményt előad. A jogi minősítés a bírói értékelés körébe tartozik.

 

Álláspontom szerint az elsőfokú bíróság nem merítette ki a vádat, mind a vádirati, mind az elsőfokú

bíróság ítéletében megállapított tényállás számos más bűncselekmény tényállási elemeit tartalmazza,

amelyek esetében a védett jogtárgy teljesen elkülönülő volta miatt nem lehet szó sem beolvadásról,

sem pedig büntetlen elő vagy utócselekményről, még akkor sem, ha a megvalósult bűncselekmények

a cél-eszköz viszonyában állnak. Nem látszólagos a halmazat.

15

*

A szankcionálni elmulasztott, vagy nem helyesen minősített egyéb bűncselekmények közül melyeket

korábban írásban megjelöltem, most csak kettővel kívánok foglalkozni. Ennek terjedelmi okai

vannak, tehát az írásban megjelölt és becsatolt igényünket abban a vonatkozásban változatlanul

fenntartom, hogy magánlaksértés, zaklatás, kábítószer birtoklás, okirattal visszaélés, készpénz-

helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés miatt is a büntetőjogi felelősségre vonásnak van helye,

legfeljebb komolyabb jelentősége ezeknek a bűncselekményeknek nincs azok mellett, amiket a

vádlott még elkövetett.

 

Rablás avagy kifosztás?

Az ítéletben a vádlott vagyoni elleni bűncselekményét az elsőfokú bíróság kifosztásnak minősítette.

Álláspontom szerint ennek oka, hogy e körben is bizonyos megállapított tényből helytelenül

következtetett további tényre. (Be. 351. (2) bekezdés d) pont)

A vádlott, hogy cselekményét rablásnak álcázza, magához vette a sértett fiának laptopját és a sértett

két mobiltelefonját, melynek együttes értéke 250 ezer Ft. (ítélet 4. oldal 2. bekezdés)

Ha az elkövető által a más bűncselekmény véghezvitele során alkalmazott erőszak kifejtésének az

időpontjában is fennállott a dolog elvételére irányuló célzat, vagyis az erőszakos magatartás

tanúsításának a célja a dologelvétel lehetővé tétele, vagy ennek megkönnyítése volt, akkor az

elkövető nem a kifosztást, hanem a rablást valósítja meg.

 

Az első kérdés az tehát, hogy a vádlott akár a bűncselekmény megkezdése, vagy akár az altatás előtt

tudta-e már, hogy el fogja venni a sértett értékeit, vagy ezt csak azt követően határozta el? Nos erre a

cselekedeteiből következtethetünk és ez gyorsan megválaszolható ténykérdés, hiszen még nem volt 1

perce a vádlott a sértett lakásában, amikor a telefonokat már elvette. Sőt a telefonokat nem is elvette a

sértett által már őrizete alatt nem tartott holmijai közül, hanem megkérdezte a megfélemlített és

letepert sértettől, hogy azokat hol találja, rögtön a lakásba bejutás után és kivette a sértett

kabátzsebéből. (sértett 2013. március 14. napján tett vallomás 5. oldal) Sőt a sértett még ébren volt, a

földön fek

Ott sem volt, de kamillával borogatta

Bene Krisztián másodfokú tárgyalása

Beszámoló a sajtóban "lúgos orvosként" hírhedtté vált Dr. Bene Krisztián másodfokú tárgyalásának közel hat órájáról. Nem rövid, cserébe megígérhetem, hogy alapos. 

Tovább

A Hotel Rossmann reklámban nőket zaklatnak? - UPDATE

Nyílt levél a Rossmann vezetőségének és a marketing csapatnak

toprossm.png

 Tisztelt Rossmann Vezetőség és Marketing csapat!

A YouTube-on botlottam bele a Hotel Rossmann című reklámjukba, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. 

Sajnos nem találtam meg a filmet linkelhető formában az interneten, ezért készítettem belőle egy képes vázlatot. (Megjegyzés: van a reklámnak egy teljesen korrekt verziója, ami megtalálható a neten. Werk film itt.)

 wtfrossm2.png

Mi  a probléma a fenti reklámmal?

Röviden arról szól a film, hogy egy szobainas visz a hotel vendégeinek friss köntösökett, törölközőket. Megérkezik a 49-es szobához, ahol látja, amint lányok párnacsatáznak. Úgy dönt, csatlakozik hozzájuk. 

A problémák: Úgy megy be az inas, hogy a lányok be sem hívták magukhoz, nem is kérdezi meg. Ráadásul szétnéz a folyosón, hogy látja-e valaki őt, ami gyanússá teszi az eseményeket. Sőt cinkosan ránk (a kamerába) kacsint a nyakkendőjét igazítva, arra utalva, hogy neki ott bent bizony jó lesz. A kamerába nézéssel a nézőket is cinkosává teszi. Erős szexuális utalásokat sugall a viselkedése. A lányokon nincs smink, se frizura, se kihívó nőcis ruha. Természetesen, ha csinosan és nőiesen néznének ki, akkor sem lenne joga engedély nélkül bemennie a férfinak. Mezítláb párnacsatáznak (nulla szexuális töltettel!), azaz naivan játszanak. Egyikük gyerekes vigyorral veszi át a törölközőket, ami utalhat a korukra is, tehát fiatal, védtelen lányok vagy azt is jelentheti, hogy készítők a férfi nemnél sokkal gyengébbnek ábrázolták a női nemet. Nem egyenlőek az erőviszonyok megjelenítése. A lányok részéről SEMMI féle szexuális utalás, meghívás nem történik a férfi felé! Ő mégis úgy dönt, hogy bemegy vágyaival. 

Kéretlen szexuális közeledés történik a videóban, amit a készítők jó poénként próbálnak eladni.

 giphy.gif

Tisztelt Vezetőség!

Amikor egy ilyen reklámot látok, a saját lányom jut eszembe. Nem szeretném, ha az ő szobájába surranna be egy hívatlan férfi vendég. Szerintem egyikünk elképzelése sem ilyen gyermekeink jövőjéről. 

Fő problémám az, hogy a reklám normálisnak ad el egy nem normális viselkedésmódot.

Egy évvel a kölni szexuális zaklatások után Önök a kéretlen szexuális közeledést népszerűsítik. De nem kell Kölnig mennünk. A kéretlen szexuális közeledés a magyar nők jelentős részének hétköznapi élménye. A magyar nők 42%-a tapasztalt 15 éves kora óta valamilyen formájú szexuális zaklatást (2012. Fundamental Rights Agency).

A reklámok hatással vannak a társadalom tagjainak viselkedésére és gondolkodásmódjára. Ezzel a reklámmal azt sugallják, hogy egy felnőtt férfinak szabad hívatlanul fiatal lányokhoz besurrannia. A reklám készítői és megrendelői társadalmi felelősséggel tartoznak - saját női fogyasztóik felé egyaránt -, nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyesfajta viselkedésre bátorítsanak férfiakat. 

 

Kérem Önöket, nyilatkozzanak álláspontjukról! Levelemet továbbítottam a Rossmann felé is e-mailben. 

 

 Köszönettel,

Ambrózi Kata 

 

 

 A Rossmann Magyarország a következőt válaszolta:

 

Kedves Kata, A Rossmann Magyarország reklámjai jellemzően szórakoztató módon mutatják be a vállalat aktuális kampányát. Az említett néhány képsor kizárólag Youtube videók előtt jelent meg néhány hétig és a napokban le is kerül. A reklám készítése során a blog és a Facebook posztban olvasható értelmezés nem volt célunk, sőt vállalatunk is elítéli a zaklatás minden formáját. Ezúton szeretne a Rossmann Magyarország elnézést kérni azoktól, akiket ez a reklám szándékunk ellenére érzékenyen érintett. Köszönjük szépen az észrevételt, számunkra minden visszajelzés fontos. Üdvözlettel: a Rossmann csapata

 

Csalódott vagyok a válaszuktól. Miért?

1. A cég nem vállalja nyilvánosan tetteiért a felelősséget.

2. Továbbra is poénosnak gondolja a szexuális zaklatás megjelenítését.

3. Bár elítéli a zaklatás minden formáját, mégsem kér nyilvánosan saját médiafelületein bocsánatot, nem ismeri el hibáját.

4. Az, hogy csak az interneten, csak pár hétig látszódott, nem enyhítő körülmény.

5. A fenti pontok okán egyáltalán nem érezem, hogy jelzésemet fontosnak értékelik, sem azt, hogy komolyan vették volna.

 Ambrózi Kata

 

A verés valós volt, a megaláztatás valós volt, a szerelmed nem

#neféljbeszélj

Olvasónk, Zita egy hónapja szabadult a bántalmazó kapcsolatából, írása azért különösen fontos, mert ritkán esik szó arról, hogy az áldozat szeretheti a bántalmazóját. Akkor is, ha tudja, hogy bántva van. És a végén még azzal is bántva van, hogy elhagyják. A bántalmazó iránt táplált gyengéd érzelmek nem kisebbítik a bántalmazás súlyát. (a szerk.) #neféljbeszélj


Eltelt egy hónap, hogy elmentél. Mire hazaértem a munkából, nem voltál itt. Ez volt a te születésnapi ajándékod nekem. Nem tudtam akkor megköszönni, mert elakadt a lélegzetem és egy perc alatt emberi roncs lettem. De most mégis... köszönöm.
Eltelt egy hónap azóta és egy sort sem, egy szót sem sikerült leírnom. Beszorultak a szavak valahova a kétségbeesés és a halálvágy közé. Korábban annyit írtam. Verseket. Blogot. novellákat. És aztán annyit de annyit írtam, rólad, neked. Vallomásokat, kitárulkozásokat, megnyilatkozásokat. És aztán már ha csak a rengeteg smst, emailt, könyörgést veszünk, csak írtam és írtam és mindent megpróbáltam megtenni azért, hogy maradj, hogy el ne veszítselek.

Mi változott egy hónap alatt? Elmesélem. Neked mesélném, pedig sosem fogod elovasni. De nem neked szól már, hanem magamnak. Bent, belül, magamban akarom, hogy tudd. De nem teszek meg mindent, hogy elolvasd, hogy meghallgass, hogy figyelj rám. Sőt, semmit nem teszek! El sem küldöm... de leírom, mert vissza akarom nézni majd, hogy hogyan koptál ki az életemből lassanként.

Szóval ez volt az elmúlt hónap nekem...
becsaptál, elhagytál, elárultál,
elvitted a pénzt is, elvittél mindent (itthagytad a viagrádat és a körömcsipeszedet és itt hagytál pár ruhát is, amit utáltál - legalább a szemetesbe kidobhattad volna, hogy ne nekem kelljen)
volt olyan este, hogy összeomlottam és a padlón fekve sírtam
volt olyan reggel, amikor nem bírtam felkelni az ágyból
volt sok-sok olyan éjszaka, amikor egy percet sem aludtam
nyugtatót szedek
pszichológushoz járok
zongorázni tanulok
minden nap rajzolok vagy festek vagy legalább firkálok
meditálok
futni járok
már nem akarok meghalni (az első héten meg akartam halni, minden percben, ez elmúlt)
tagja vagyok egy önsegítő csoportnak
rengeteget olvasok nárcisztikus, pszichopata és bántalmazás témában, minden nagyon más megvilágításba helyeződik.

de nem kerestelek, nem beszéltünk, nem próbálkozom semmivel, én már semmit nem akarok veled...

nagyon haragudtam,
írni akartam az új/ régi csajnak, a volt főnöködnek, az egyszem "barátodnak"
a csaj szüleinek vagy testvérének, hogy mentsék meg a lányt és a gyerekeit, mert őt is tönkreteszed, bántod, megvered vagy még rosszabb...
a főnöködnek, hogy ne alkalmazzon tovább
a barátodnak, hogy elmeséljem miben segédkezett, remélve hogy a vidéki fiúcska még ott él benne és az majd nekem ad igazat
írni akartam az összes rokonodnak, elmesélve mit tettél
sajnáltam, hogy nem fotóztam le a kék foltjaimat, hogy illusztráljam a szép kis levelet, amit majd elküldök minden családtagodnak (bár a törött borda még nem gyógyult be, lehet hogy arról csináltathatnék egy röntgent)
senkinek sem írtam... nem fogok

könyörögtem istennek, a sorsnak, az univerzumnak, hogy gyere vissza, hogy adj nekünk újra esélyt, hogy szeress még egyszer úgy, ahogy szerettél (aztán rájöttem, hogy nem szerettél)
mostanra ez is elmúlt
azért könyörgöm, hogy megerősödjek és stabilabb legyek
hogy bármi is történjen, soha ne engedjelek vissza az életembe
hogy egészséges maradjak, hogy tudjak a lányaimmal foglalkozni
hogy megmaradjon a munkahelyem, hogy legyen elég pénzünk mindenre...

hogy hagyhattál így itt?
hogy tervezhetted ezt már hónapok óta?
hogy tehetted mindazt, amit tettél?
hogy lehet az, hogy minden hazugság volt?
hogy büntesselek meg?
ezek voltak az első kérdéseim

az első két hét maga volt a pokol
de azóta napról napra jobb
hullámzó még mindig
még most is az
de a kilengések laposodnak
csökken az amplitúdó (ja, használhatok olyan szavakat, amik sznob szavak, mert nem sértelek meg vele, értsd nem okozok benned kisebbségi érzést, hogy nem érted amit mondok, pedig a TE anyanyelveden kommunikáltunk, nem az enyémen)

most más
még vannak rémálmaim, arról, ahogy beszéltél velem, ahogy vertél és fenyegettél, ahogy fojtogattál, ahogy megerőszakoltál
álmodom arról, amiket mondtál, hogy szétvered a fejem a kövön és elvérzek mielőtt a rendőrök kiérnek... és hogy dögöljek meg én is és a gyerekem is... meg a többi száz meg százról is...
és csuromvizesen, pánikrohamra ébredek, és azt sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, hogy nem fekszel mellettem az ágyban...

de most mégis más
egy hónap

zongorázni tanulok
festek, rajzolok
írni még nem bírtam elkezdeni
meg akartam írni a szerelmi történetünket, de már nem akarom, mert nem volt valós
a verés valós volt, a megaláztatás valós volt
a szerelmed nem
az enyém az volt, de az kevés a szerelmi történethez

de egyszer majd elkezdek írni, de nem rólad, nem rólunk
lehet hogy nyomokban benne leszünk, de nem úgy, ahogy meg akartam írni magunkat az örökkévalóságnak
mára már tudom, hogy te és a hasonlók száz meg száz ilyen szerelmi történetet ihlettek... fikció, illúzió - kár érte, amíg szép volt, addig megírásra alkalmas volt
ma már nem az...

szerettelek
el fog múlni

hiányzol
el fog múlni

nehéz
majd könnyebb lesz


nem zárom le, nem köszönök el
nincs olyan magyar elköszönés, ami jó lenne
viszlát? nem akarlak viszont látni
isten veled? nem kívánom, hogy isten veled legyen
és nem süllyedek le többet a te szintedre, hogy olyat mondjak, hogy dögölj meg és takarodj

mondanám, hogy légy átkozott, de már az vagy

és kezdem hinni azt, ami egy hónapja nem hittem, hogy VAN élet nélküled, sőt... most kezdődik csak igazán.

Megjegyeztelek magamnak!

Agresszorok a katedrán

"Fanni" egy nagyon hétköznapi történetet mesélt el nekünk, a vége az, hogy a hatalmával visszaélő agresszor tanár miatt a diák otthagyta az iskolát. Iskolapélda arra, miért nagy baj, ha a hatalmi pozícióban állók nem számon kérhetőek és mire vezet az érdekképviselet hiánya.

,,Sziasztok! Egy kérdéssel fordulnék hozzátok, a történetem a következő: egyetemi hallgató voltam és januárban történt egy eset, ami miatt azóta kiiratkoztam az iskolából... A történet a következő: bementem az iskolába az egyik vizsgámat megírni, a teremben több tanár és több száz diák tartózkodott, egy nagy előadó volt, nem sok embert ismertem ott, mert első félévem volt, levelező képzésen. A vizsgánkhoz a csoportom nem kapott képletgyűjteményt (ezt azért írom le, mert erre fogta a későbbi tetteit a tanár, szerintem ez csak ürügy volt), amelyet többen udvariasan szóvá tettünk a felügyelő tanárnak, akiről később kiderült, hogy a tanszékvezető. A kérdésem kb úgy hangzott, hogy szeretnénk kérni képletgyűjteményt, mert az előttünk vizsgázó csoport kapott és azt szeretném, ha egyenlő esélyekkel indulnánk, mellesleg többen kevésbé udvariasan fejezték ki ugyanezt, a tanszékvezető mégis az én asztalomhoz jött oda, elkezdte nézegetni a személyimet és engem és tett egy megjegyzést, hogy nem lesz neki nehéz, hogy megjegyezzen magának (ez itt nem tudom mire vonatkozott), de először csak azt hittem viccel, aztán pár perc múlva az asztalomhoz jött újra és megjelölte a vizsgalapomat, mire rákérdeztem, hogy van-e valami probléma. Erre az volt a válasza, hogy én tiszteletlenül beszéltem vele, nem is érettem miről beszél, mire mondta, hogy a képletgyűjteményről. Erre válaszoltam neki, hogy egyrészt én voltam az egyik, aki udvariasan jelezte a problémát, másrészt a vizsgám ettől független tehát nem értem miért kell megjelölni a lapomat, amire azt válaszolta, hogy az neki van, bár enélkül is megjegyezte a nevemet magának és majd tudni fogja, hogy osztályozza a vizsgámat. Erre úgy voltam vele, hogy ha meg akar buktatni, akkor úgyis talál rá módot, ezért beadtam a vizsgámat és közöltem vele, hogy ez így nem igazságos, úgyhogy én most megyek. Itt lett még érdekesebb a történet, mert elkezdett ordítani velem, úgy hogy az egész előadó zengett, de senki nem szólt egy szót sem. Én próbáltam szóhoz jutni, de nem igazán tudtam, olyan hangosan ordított velem, amitől nagyon meg is ijedtem, elindultam kifele a teremből és megindult utánam, aztán gondolom leesett neki, hogy elég sokan vannak bent rajtunk kívül és megállt, de én akkor már szaladtam kifele a lépcsőn, miközben végig azt kiabálta, hogy ő megjegyezte a nevemet és megjegyzett magának. Nekem remegtek a lábaim úgy mentem ki az épületből, egyrészt a kiabálás miatt, másrészt pedig a fenyegetése miatt.

Az iskolának jeleztem az esetet a dékán válaszolt hetek múlva, hogy elismerte, hogy nem megfelelően viselkedett, újra megírhatom a vizsgámat. Nyilván akkor már engem annyira nem a vizsga érdekelt, mert ezzel az emberrel nem tudnék és nem is mernék egy teremben tartózkodni a kiabálása és a fenyegetései miatt sem, de az iskolának hiába írtam le mindent, hogy ez nekem mennyire ijesztő volt és hogy eddig sehol nem tapasztaltam, hogy egy nálam kétszer nagyobb férfi ordít az arcomba és mikor elmennék elindul utánam, erre semmi reakciót nem adtak. Annyit, hogy elismerte, hogy nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna (mailben történt a levelezés, tehát megvan minden dokumentum erről)... Ennél több nem történt és feltételezgetni sem szeretnék és azt sem tudom mi volt a célja azzal, hogy ismételgette, hogy megjegyzi a nevemet, de ez a verbális erőszak és az iskola reakciója elég volt ahhoz, hogy kiiratkozzak az iskolából és arra jöttem rá, hogy ez így nagyon nincs rendben.

Egyrészt az, amit a tanár csinált, másrészt az, hogy senki nem lépett közbe, de leginkább az iskola reakciója az elkeserítő, hogy ez ilyen egyszerűen megtörténhet és bármi következmény nélkül megtehette ezt a tanár, a dékán meg csak megvonta a vállát, hogy újraírhatom a vizsgát, pedig itt már rég nem a vizsgáról volt szó... És így, hogy semmi nem történt az iskola részéről szerintem nem is érzi, hogy pontosan mit is csinált és mi a baj a viselkedésével, tehát gondolom legközelebb ugyanígy megcsinálja egy másik lánnyal is és gondolnám, hogy nem is én voltam az első eset... Nem tudom, kinek lehetne írni ennek kapcsán, én igazából nem akarok mást, csak hogy ez az eset kiderüljön, hogy mások tudják és ne járjanak így, illetve, hogy az iskola ténylegesen tegyen valamit ez ellen. Viszont nem szeretném a nevemet vállalni, mert egyrészt, ahogy a tanszékvezető is mondta könnyen megjegyezhető, ritka nevem van és nem szeretném, ha az ismerőseim, munkatársaim stb. kérdezősködnének és erről beszélnének, másrészt pedig úgy gondolom nem az én nevem a fontos a történet kapcsán, nem én szeretnék téma lenni, hanem az, hogy ma egy egyetemen ilyen megtörténhetett és főképp az, hogy jeleztem a problémámat és ennek ellenére semmit nem tettek, talán nem is érzik a problémát vagy hogy ez nem normális?"

A verbális bántalmazás hosszútávú következményei

cycle-of-abuse-1-600x600.jpg

Szidás, káromkodás, ordibálás, hibáztatás, sértegetés, fenyegetőzés, kigúnyolás, méltóság aláásása, kritizálás... hasonlóan káros hatással lehetnek az elszenvedőre, mint a fizikai- vagy szexuális- és más bántalmazások. Erről viszont kevesebbet beszélünk, nagyon kevéssé észrevehető és nehéz jelenteni is, hisz milyen külsérelmi nyomokat lehetne regisztrálni?

Pedig súlyos következményekkel járhat, ha valaki hosszú időn keresztül folyamatos verbális abúzusnak van kitéve. Például kialakulhat poszttraumás stressz zavar, a gyerek áldozatok több fizikai agressziót, bűncselekményt követnek el és számos szociális zavar figyelhető meg esetükben.

Egy amerikai kutatás szerint a szülők 63%-a számolt be olyan esetekről, ahol bántották verbálisan a gyermeküket.

Több kutatás is azt bizonyítja, hogy ha valaki gyerekként hosszasan verbális abúzusnak van kitéve, nagyon megnövekedik annak az esélye, hogy felnőtt korára bizonytalan, dühös személyiségjegyek alakuljanak ki nála, megjelenhet továbbá a narcisztikus viselkedés, a kényszeres viselkedési zavar és a paranoia. Egy másik kutatás a lehetséges következményekként említi a depresszió kialakulásának megnövekedett rizikóját, a dühös-, ellenséges viselkedésmódot és a disszociatív zavarok megjelenését. Az utóbbiak különböző típusúak lehetnek, a személyiség egyfajta megbomlását jelenti; például a disszociatív amnézia, mikor az egyén nem tud visszaemlékezni bizonyos traumatikus vagy stresszkeltő önéletrajzi információkra a múltjából, és ez nem egyenlő a hétköznapi feledékenységgel. Más típusú disszociatív zavaroknál előfordulhat hallucináció, erős bizonytalanság érzet, vagy az, hogy tudattalanul a fájdalmas érzéseket fizikai tünetekké alakítja át a személy vagy akár a többszörös személyiség is létrejöhet.

A verbális abúzusnak azért is lehetnek hosszútávú következményei, mert folytonosan tud jelen lenni a gyermek életében, egy életen át elkísérheti őt. Ezzel, a fizikai bántalmazással és elhanyagolással együtt pedig a legrosszabb következményekre lehet számítani. Jelenleg a gyermekvédő szervezetek, orvosok, ügyvédek figyelmi fókuszában a fizikai és szexuális bántalmazás állnak, pedig a fizikai bántalmazást gyakran előzi meg a szóbeli. A prevenciós intézkedésekbe a verbális agresszió megelőzési módjainak is nagyobb teret kellene engedni.

A trauma bizony hatással van az agyra is, egyes fejlődő agyi területek károsodhatnak. A stresszhormonok mennyisége megnövekedik, ami károsíthatja a hippocampust. Ennek a következménye pedig az lehet, hogy az egyén az élete során nehezebben fog megbírkózni a stresszel. Tehát az agy kevésbé lesz ellenálló a későbbi stresszhatásokkal szemben.

Az agy plaszticitásában azonban lehet bízni, nem feltétlen visszafordíthatatlan sérülésekről van most szó. A plaszticitás azt jelenti, hogy képes változni és átalakulni az élet során; a sérült területeketet esetleg más egészséges területek tudnak helyettesíteni, vagy az információáramlás a károsodott útvonal helyett talál magának egy egészségeset. Azzal lehet számolni, hogy az agy gyerekkorban képes a legnagyobb változásokra, tehát ez kétélű lehet. Ekkor tudja a legnagyobb sérüléseket is elszenvedni, de regenerálódni is ekkor tud a legjobban. Ezért is van óriási szerepe a prevenciónak és az intervenciónak. A terápiás beavatkozások során vissza kell állítani a traumatizált gyermekben a biztonságérzetet, és a kontroll képességét.

cycle-of-abuse-2-600x600.jpg

Összehasonlítva, egy tanulmány azt mutatja, hogy a verbális abúzus következményei súlyosabbak lehetnek, mint komoly családon belüli bántalnazás szemtanújának lenni vagy szexuális bántalmazás áldozatának lenni otthonon kívül, de súlyosabbak a következmények, családtag által elkövetett szexuális bántalmazás esetében. (Megjegyzés: ez a kijelentés vitákat szülhet. A cikkben egy bizonyos kutatás résztvevőit vizsgálták, amit most nem kezdenék el részelezni és az összefoglaló cikk sem ment mélyen bele a kutatási módszerekbe. A lényege mégis ennek a kijelentésnek, hogy létezhet az a mértékű verbális agresszió, ami súlyosabb következményekkel játhat, mint a fent említett esetekben. Nyilván mindegyik típusú abúzus súlyossága egy bizonyos skálán mozog, ezért azt gondolom, nehéz egy ilyen összehasonlítást megtenni.)

A családon belüli érzelmi-, fizikai- vagy szexuális abúzus leggyakrabban olyan családokban fordul elő, ahol jelen van valamilyen mentális betegség, valamint genetikai összetevők súlyosbíthatják a tüneteket az egyéneknél.

Az alkalmanként előforduló kemény, durva vagy dühös szavak még nem fogják a gyermeket egy életre traumatizálni. De a rendszeres „szóbeli ütlegelés” ugyanolyan fájó tud lenni, mintha kővel olyan erősen megdobálnának, hogy eltörik a csontunk.

 

A cikk hátteréül a Psychology Today-ben megjelent tanulmány szolgált. 

A képek innen vannak. A bántalmazás körforgását ábrázolják. 

 

A hónap vicce: a hajánál fogva a ház elé rángatott nő

Az újságíró, akinél a legtöbb troll is emberségesebb

bede.jpgEgy férfi betört egy otthonba, ott lapáttal verte szét a berendezést, az ott lakó nőt erőszakkal az utcára rángatta, ekkor vette észre, hogy elnézte a házszámot. Egy újságíró viccként számolt be minderről. Hogy ez miért akkora baj, mint az, hogy egyesek betörnek másokhoz? Elmagyarázom.

Meg kéne érteni, hogy ahogy gatyában nem megyünk templomba, úgy a nők elleni erőszakon sem viccelődünk, akkor sem, ha úgynevezett iróniával tesszük. Bede Márton rendre fennsőbbséges gőggel engedi meg magának, hogy magánál alantasabbnak (vélt) embereket elméje briliáns voltának bizonyítására használjon. Amíg ezzel megmarad saját kultúrkörének ad hominem fikázásánál, ezzel nincs is semmi baj; nem árt  vele senkinek.

Voltál valaha igazán szerelmes? Törték össze valaha a szíved? Voltál valaha teljesen elkeseredett? Soha nem voltál olyan szerelmes, soha nem voltál olyan elkeseredett, soha nem törték össze annyira a szíved, mint annak a 25 éves férfinak, aki ellen kedden emelt vádat a Heves Járási Ügyészség.

Ma Magyarországon a nők negyedét érinti mindaz, amivel Bede poénkodik. Engem személy szerint végtelenül taszított a Szalacsi virtuálszaga, vagy a ,,legyél a szökőkútnál" - virális mémesedése. Más egyszerűségén, fogyatékosságán, hátrányos helyzetén úriember nem rötyög. Nem csak azért, mert ízléstelen, azért is, mert egy elfogadhatatlan és veszélyes közbeszédet konzervál, sőt, támogat.

Egy bedrogozott ösztönlény beront a volt élettárs házába, hogy ,,visszarabolja" magának. Kicibálja a ház elé azt, akit ér, fel se tűnik, hogy az nem az a személy, (! mert személy, amúgy, emberi lény) akit keres. Az év vicce, tényleg. Az is nagyon vicces, ha belegondolunk, mik történhettek ebben a kapcsolatban, ha a tervezett áldozat elmenekült belőle és a hajánál fogva akarták később visszarángatni. Az ilyen történetek nem mindig alakulnak ilyen viccesen, de nem ám. Például hetente legalább egy nő hal meg volt vagy jelenlegi élettársa kezétől és akkor még nem számoltuk bele a ,,ha nem lehet az enyém" gyilkosságokat.

Akasztott ember házában, szoktuk mondani. Nem, nincs az a dupla idézőjel, nincs olyan, hogy de hát az irónia arra való, hogy kifejezze a felfoghatatlanhoz való viszonyunkat. Halott és még nem halott, de naponta bántalmazott nők vannak. Máig nem ratifikált Isztambuli Egyezmény van. Nem sértem meg a trollokat azzal, hogy Bede Mártont annak nevezem. De mélységesen elkeserít, hogy a 444, ahol a Feminfo is helyet kap, megengedi, hogy a szerzői ezt a mélysötét, középkort idéző alpáriságot gyakorolják. Képmutatásból ötös.

 Update: Bede Márton reakciója az őt érő kritikára:

13014889_10209656626241274_2060387183_n.jpg

 

Body shaming non plus ultra?

miss-daegu-2013-korean-pageant-or-clone-parade-.jpg

Szöul a plasztikai sebészet fővárosa. Koreában 2013-ban ötből egy nő átesett valamiféle kozmetikai beavatkozáson, míg Amerikában 20 nőre jutott egy hasonló beavatkozás. A közszereplőket, a szépség-, média-, zeneiparban szinte mindenkit érint, férfiakat is beleértve. 

A plasztikai sebészet elterjedése a szemnagyobbító műtétekkel kezdődött és Dr. Ralph Millard amerikai orvos nevéhez fűződött az '50-es években. Lehet amerikai és nyugati hatásról beszélni, de tagadják, hogy hollywoodi celebekhez akarnak hasonlítani, inkább még szebb koreai nőkké szeretnének válni. 

Mára  ijesztően behálózták az egész koreai társadalmat a szépészeti beavatkozások. TV Showt rendeznek, hogy megmutassák, mire képesek a fantasztikus koreai plasztikai sebészek. A szépségkirálynő választásokon a zsűri arra kíváncsi, mennyire elhivatottak a jelöltek és az a tiszteletreméltó, ha valaki bármiféle szépészeti beavatkozásnak szó nélkül kiteszi magát az eredmény érdekében. El is hiszem, hogy az elhivatottság számít, mivel általa képesek kifaragni azt az arcot, amit szerepeltetni szeretnének a világdöntőn. Ezek a lányok elképesztően egyformák számomra és nem a rasszizmus beszél belőlem. Az ázsiai nők és férfiak abszolút megkülönböztethetőek egymástól és szépek, úgy, ahogy vannak. Ennek az "egyenszabászatnak" vagy nevezzük stílusnak, neve is van, létező dolog: Gangnam Style face

1b84e5dd2446994b91a0ddda5c6ce51a.jpg

A zeneiparban szereplő celebeket gyakran 13-14 éves korukban toborozzák a különböző csapatokba és olyanra alakítják őket, amilyet az éppen aktuális trendek megkívánnak (Girls Generation, EXO-K). Nincs is más esélyük, ha tényleg ilyen karriert szeretnének befutni. Ezeknek a csapatoknak a sikere tovább bizonyíthatja és megerősítheti a szépség szükségességét. (Megj.: nem a résztvevőket bírálom, hanem a rendszert) Nekik is és a szépségkirálynőknek is elképesztően szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Megmondják a napirendet, megszabják kivel találkozhatnak, sok esetben meg van tiltva a randevúzás és sok egyéb tilalommal jár a hasonló élet. Elképesztő árat kell fizetniük, hogy azt csinálhassák, amit szeretnének. Szerintem feladják a saját személyiségüket és esélyt sem adnak annak, hogy kifejlődhessen az. Illetve szerintem azzá válnak, amivé alakítják őket. Miley Cyrus életében volt egy óriási törés, amikor a Hannah Montana megcsinált figurájából önmagát felvállaló énekesnővé akart válni. Tiszteletreméltó, hogy ő észrevette és harcol azért, hogy megtalálja önmagát. 

econ_korea42_01_630x420.jpg

De, ha még csak a szépségipart érintenénk. A metrókban lépten-nyomon hirdetésekbe lehet botlani. Vagy éppen itt nézhető meg egy vlog sorozat egy lányról, aki elmeséli a saját történetét, közben végig lehet kísérni őt a folyamatokon, megismerhetővé teszi a részleteket és láthatóvá az eredményt. Olyan közelségbe hozza az egész élményt, amitől úgy tűnik, nem csak a kiváltságos gazdagoké a lehetőség ilyen műtétekre. Nem is! Bevett szokás Koreában a szülőktől, hogy kozmetikai műtétet ajándékoznak a gyerekeiknek érettségire. Így szebbek lesznek és nagyobb előnnyel indulnak az egyetemeken. Hiszen tanulásban már eleve nagy a kompetíció, mivel mással lehet még kitűnni, mint egy szebb arccal... (irónia.) 

A szülők biztatásában számomra az a legborzasztóbb, hogy nem azt erősítik a gyerekeikben, hogy szépek úgy, ahogy vannak, hanem támogatják egyetértően, hogy még nem elég szépek.

Valahol ezáltal úgy érzem, az egész koreai társadalom azt közvetíti lakosai felé, hogy ők eredendően nem lehetnek szépek. Hisz itt vannak ezek a műtéti lehetőségek, igenis, lehet még szebbé válni! Miért ne tenné meg ezt mindenki? 

Egy kiugrott szépségkirálynő versenyző úgy nyilatkozott, hogy ezek között a gyönyörű nők között az ember önbizalma nullára csökken. Úgy gondolják az emberek, hogy a műtétek révén nagyobb önbizalomra tesznek szert, amire büszkék is. Nem szégyenkeznek amiatt, hogy szépészeti beavatkozáson mentek keresztül. 

Néhány esetben természetesen abszolút indokolt lehet egy plasztikai műtét. Ebben a videóban (bár nem tudom, minden fotó eredeti-e, de a mondanivaló miatt igazából lényegtelen is) feltűnik néhány olyan példa, amit meg tudok érteni, hogy kés alá feküdt az illető. Viszont jó részük bájos és szép volt a műtét előtt is, hasonlóan a korábban említett vlogban szereplő lányhoz... 

Hogy hol és hogyan kezdődött pontosan? Sok okot lehet találni, aminek sok olyan következménye lett, ami miatt elképesztően nehéz lenne visszafordítani ezt a folyamatot (mivel okozóvá vált). 

Ez a mém sok helyen felbukkant az interneten: 

146f82ee6f6c70871c64c75f9350f2e5.jpg

Milyen lehet egy nem éppen tökéletes arcú (minden gyerek tökéletes!) gyerekként felnőni egy tökéletesre szabott családban? Ahol nem is hasonlít anyára és apára? Belegondolnak, hogy ezzel miféle generációs károkat lehet okozni? A szülők, akik kinézetben a tökéletességre törekedtek életükben és el is érték műtétekkel, milyen szemmel fognak nézni az elvárásaiknak nem megfelelő gyerekeikre? Egy életen át nyugtatgatják őket, hogy majd titeket is átszabunk, amint lehet? Ezek a gyerekek sem lehetnek eredendően szépek. Esélyük sincs. 

Valahogy így képzelem el a body shaming non plus ultrát. Van ennél rosszabb? Biztos...

Mindenki szép! Mindenki értékes emberi lény eredendően! Az a koreai család gyönyörű a bal oldali fotón. Te is gyönyörű vagy ott a monitor előtt! 

 

Elvárások fogságában

great-expectations.png

A társadalomtól vagy egyéntől érkező elvárások és nyomások elképesztően destruktívak tudnak lenni. Hasonlóképpen, ha valaki mérhetetlen azonosulási vágyat érez egy másik személy felé vagy a társadalmi normáknak akar megfelelni minden áron. Ezek elvonják a figyelmünket arról, hogy mi kik is vagyunk valójában. A társadalmat nem tudjuk megváltoztatni csettintésre, mivel az egyénekből áll. És sokszor nem állnak az egyénekre a társadalmi normák, ha egyesével nézzük őket.

 

Tovább

Oscar és politika, ügyek és díjak

2016: a rasszizmus és a szexuális erőszak elleni harc éve

A Saul sikere mellett még egy okunk van örülni. Az Oscar idei fő tematikája már a vörös szönyeg villáminterjúiból kiderült: rasszizmus és szexuális erőszak. És ami az Oscaron kiemelt téma, az egész évben az lesz.
 

gaga5_2714784a.jpg

Tovább

Tinik, bosszú, pornó

Az új hadszíntér: webkettes gyerekek, online zaklatás

evi.jpgAz NTRTE-n beszélgettünk a salgótarjáni gimnazisták bosszúpornói kapcsán arról, hogy hazánkat is egyértelműen elérte a cyber bullying jelenség, új kifejezésekkel bővül a szótárunk, új kihívásokkal állunk szemben. A témáról a napokban jelent meg Kalapos Éva új ifjúsági regénye, a Massza, megkértük hát, hogy szóljon hozzá a témához. Mi ez az egész és mit kéne tennünk?

Tovább

#HeForShe - jó-e a pozitív diszkrimináció?

anemaznem - #BeszéljükMeg 3.

heforshe.pngCsináltunk már hasonlót korábban, most pedig sorozatot indítunk: a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene posztjai alatt sokszor alakulnak ki rendkívül érdekes beszélgetések, amik akár az adott cikknél is jobban körbejárják az adott témát. Az alábbi diskurzus Róbert üzenete alatt zajlott, amiben felvetette, hogy a #HeForShe kampányban is akad diszkrimináció.

Tovább

Pornópara - második rész

anemaznem - #BeszéljükMeg 2.

rape.jpgCsináltunk már hasonlót korábban, most pedig sorozatot indítunk: a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene posztjai alatt sokszor alakulnak ki rendkívül érdekes beszélgetések, amik akár az aktuális cikknél is jobban körbejárják az adott témát. Az alábbi diskurzus a PornHub új, bosszúpornóellenes intézkedéseiről szóló cikk és általában a pornóval kapcsolatosan felmerülő etikai problémák mentén alakult ki. A végére elég ijesztő lett a beszélgetés, a második részt csak erősebb idegzetű olvasóinknak ajánljuk.

Tovább

Pornópara - első rész

anemaznem - #BeszéljükMeg 2.

12167241_10208276034687348_372930186_n.jpgCsináltunk már hasonlót korábban, most pedig sorozatot indítunk: a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene posztjai alatt sokszor alakulnak ki rendkívül érdekes beszélgetések, amik akár az aktuális cikknél is jobban körbejárják az adott témát. Az alábbi diskurzus a PornHub új, bosszúpornóellenes intézkedéseiről szóló cikk és általában a pornóval kapcsolatosan felmerülő etikai problémák mentén alakult ki. A végére elég ijesztő lett a beszélgetés, a második részt csak erősebb idegzetű olvasóinknak ajánljuk.

Tovább

Elveszett gyerekek?

anemaznem - #BeszéljükMeg 1.

velence.jpgCsináltunk már hasonlót korábban, most pedig sorozatot indítunk: a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene posztjai alatt sokszor alakulnak ki rendkívül érdekes beszélgetések, amik akár az aktuális cikknél is jobban körbejárják az adott témát. Az alábbi diskurzus Ritók Nóra a 444-en megjelent, tűpontos írása kapcsán alakult ki.

Tovább

Akaratunk ellen

a nem az még mindig nem

against.jpgSusan Brownmiller az egyik leghíresebb, legnagyobb hatású feminista, aki 1975-ben publikálta a feminizmus topirodalmába méltán sorolt Against Our Will: Men, Women and Rape (Akaratunk ellen: férfiak, nők és nemi erőszak) című könyvét. Most elég furcsa dolgokat mond. Áldozathibáztatás 2015.

Brownmiller a napokban azzal kavar nagy port, hogy olyanokat nyilatkozik, miszerint a nemi erőszakért a fiatal nők öltözködése és nagyon felelőtlen alkoholfogyasztása kárhoztatható. Egyenesen kimondja azt is, hogy az áldozathibáztatás nem akkora tévedés. Inkább az a problémás, ha abból indulunk ki, hogy az erőszak túlélőit felmentjük azzal, hogy ők túlélők, akiket abban kell segíteni, hogy se magukat ne hibáztassák, se más ne hibáztathassa őket. Merthogy a miniszoknya is, a túl sok alkohol is a potenciális elkövetők figyelmét hívja föl, az ő malmukra hajtja a vizet.

Tovább

Ez csak egy verés volt

Az alawita konfliktus egy szír-magyar értelmiségi szemével

nizar.jpgMidáni Nizár a szíriai Hamában született magyar anyától, 1966-ban. A damaszkuszi egyetemen tanult mérnöknek. Édesanyjának köszönhetően még írásban is hibátlanul tud ezen a lehetetlen nyelvünkön, négyéves koráig Magyarországon éltek,  majd évekkel később Nizár itt alapított családot. Amióta a menedékkérők körüli helyzet eszkalálódott, Facebook oldalán folyamatosan próbál érzékenyíteni, mesélni egy egyszervolt országról, ahol már egyetemek álltak, amikor mi még nyereg alatt puhítottuk a húst. Bár ő ilyen hasonlattal biztosan nem élne, mert nem a különbözőségeket, hanem a milyenséget emeli ki. Talán ezért is hozta létre a Szíria Facebook oldalt

A napokban a Facebook oldalára kitett egy megrázó videót arról, hogyan bánnak az engedetlen diákokkal Szíriában, a videót itt lehet megtekinteni, nem folyik vér, mégis vérfagyasztó.

 

Tovább

Ez a helyzet Röszkén: beszámoló

9b.jpg
Bár a budapesti tranzitállomásokon telítődtek egyes raktárok, a Röszkei Határátkelőnél továbbra is nagy szükség van a felajánlásokra és a segítő kezekre. A helyszínen kaotikus állapotok uralkodnak, önkéntesek és az UNCHR emberei próbálják legalább minimális szinten ellátni a menekülteket.

Tovább

Ashley Madison és az ingyenebéd

ashley-madison.jpg

Ingyen ebéd nem létezik. Sem az Ashley Madison felhasználóinak, sem a szórakozóhelyekre ingyen beengedett nőknek. Mert azzal, hogy nem azonos kondíciók mellett vesznek részt ugyanabban a játékban, mint a férfiak, máris nagy árat fizetnek: az egyenlőségük és a méltóságuk, vagyis az alapvető emberi jogaik csorbulásával. Olyan ez, mintha a játszótéren mindig, eleve elrendelten ki lenne osztva, hogy kire melyik szerep jut a fogócskában. A jóhír az, hogy ahogy a fogócskára, úgy a diszkriminatív szórakozóhelyekre és társkeresőkre is lehet nemet mondani.

Tovább

Menekültek ajándéka

- nekünk.

halbmond-kreuz.jpgA civil és vallási szervezetek összehangolt szolgálat-szervezése új tagokkal bővülve folytatódik. Az egyik résztvevő a menekültektől kapott ajándékként értékelte a szervezetek párbeszédét és összefogásukat pedig egy, a menekültek segítésén túlmutató civil-vallásközi szociális együttműködés kezdetének látja.

Alkalmi szerzőnk, Szilvi civilben vallásfilozófus és kulturális-integrációs pedagógus, természetes hát a számára, hogy a férjével és kislányaikkal befogadjon pár menekültet, vagy találkozót szervezzen, ahol az egyházi és önkéntes civil szervezetek egyeztethetnek arról, miképpen tudják közösen szolgálni a legfőbb célt: az elesettek megsegítését. Most az utóbbiról számol be, előbbiről pedig hamarosan itt olvashatjátok a vele és a férjével készülő interjúnkat.

Tovább

Mentőmellény nélkül

Interjú Kékesi Márkkal, a MigSzol Szeged alapítótagjával

11830688_10205081270177395_764369025_n_1.jpg

,,Azért jönnek ide ezek a sivatagi cigányok, mert etetitek őket, bazdmeg!” – kapják meg naponta többször is a MigSzol Szeged önkéntes munkatársai, akik az állam helyett – illetve annak ellenére –, lokálisan kezelik a migráns krízist. A csoport azon túl, hogy étellel, itallal, orvosi segítséggel és jogi tanáccsal segíti a migránsokat, a lakosság számára is tompítja a tömeges érkezéssel járó kellemetlenségeket. Egyik alapítójukkal, a civilben egyetemi oktatóként dolgozó Kékesi Márkkal beszélgettünk. Farkas Edina Lina interjúja.

Tovább

Fekete-e a fehér?

Fischer Máté nyílt levele Stumpf Andrásnak a Nyíri család és a Bora Borán ragadtak kapcsán

nyiri-kovacs-patricia.jpgKedves András,

Ismeretlenül írok Önnek, de mint a "Bora Bora" ügyre közeli rálátással rendelkező, kötelességemnek éreztem, hogy jelezzem cikkével kapcsolatos nagyon komoly aggályaim. Elsősorban azért, mert az amúgy is megviselt Nyíri családot (beleértve az Ön és Lee által japánnak is elkönyvelt Noah-t) egy családi tragédia közepette csak tovább tépázza (és ebben az esetben meg is gyalázza) a megjelent "tényfeltárása".

Néhány kérdés, ha megengedi:

Tovább

Köztemető, ahogy a német civilkurázsi értelmezi

11270147_10153452116573708_1835806710_n.jpgNemrég Berlinbe költözött barátom küldött múlt éjjel egy kis beszámolót arról, hogyan fejezik ki a német civilek, hogy mennyire embertelennek tartják a Hamas, ISIS, vagy Boko Haram elől menekülő emberek elől lezárni a menekülés útját.

A közösségi kampány során tüntetéseket szerveznek, melyeken arra buzdítanak, hogy a legnagyobb, leghíresebb német közparkokból legyen - illegális - gerilla köztemető, mert a tengerből kihalászott menekültek mindnyájuk halottjai. Az akció kifejezi azt is, hogy tömegsírok bárhol lehetnek, ahol talpalatnyi föld akad, akár a tudtunk nélkül is. (Berlinben amúgy nagy hagyománya van annak, hogy a legnagyobb, leghíresebb és legértékesebb területeken hozzák létre emlékhelyeiket, kiváló példa erre a berlini holocaust emlékmű, szintén a Bundestagnál.) Íme pár tegnapelőtti kép a Bundestag előtt rendezett tüntetésről és egy felvilágosító - toborzó videó. Az akcióra eddig közel 55 ezer euro gyűlt össze. Na ez civilkurázsi.

Tovább

Szezon és fazon

Tarlós István és az ő ízlése

11356151_10207233667508820_2064133031_n.jpgTegyünk helyre valamit gyorsan: az egy dolog, hogy valaki nem ért feltétlenül egyet a melegfelvonulással, mint eszközzel a társadalom toleranciájának növelésére, de teljesen más kérdés, hogy emiatt veszi a bátorságot, hogy minősítse a felvonulást és a felvonulókat. 

Eddig úgy alakult az életem, hogy kamaszkorom óta mindig nagyon természetes volt az, hogy mindenféle nem heteroszexuális, vagy nem ciszgender (ciszgender az, akinek a gender identitása ugyanaz, mint a születéskor ráosztott szexus) ember vesz körül, a munkában és a magánéletben is. Önmagában ez pont annyira téma, amennyire a szexualitás általában: van olyan helyzet, amiben sokszor előjön - közeli barátok között, vagy a gender kurzusokon - és van, ahol egyáltalán nem merül föl - a jelenlegi főnökömmel például egyszer sem került még szóba és ennek igazán örülök.

Egy időben viszonylag sokat jártam fétisbulikba, ahol tökéletesen magától értetődő volt lakkcuccokat viselni, meg még elég sok dolog természetes volt. Az is, hogy van, aki nem öltözik be nagyon, az is, hogy a beöltözés a többségnek leginkább csak ezeknek a buliknak a része, nem a hétköznapoké. Ez nem más, mint az, hogy az ember nem koktélruhában jár dolgozni, bevásárolni, vagy a kondiba. De szerencsére olyan világban élünk, hogy megteheti, hogy akár mindig koktélruhában járjon, ha úgy tetszik, még úszni is. Ezt a jogot kérdőjelezi meg Tarlós István, amikor a Pride-ot visszataszítónak nevezi.

Tegyünk helyre valamit gyorsan: az egy dolog, hogy valaki nem ért feltétlenül egyet a melegfelvonulással, mint eszközzel a társadalom toleranciájának növelésére, - én is így vagyok ezzel -, de teljesen más kérdés, hogy veszi a bátorságot, hogy minősítse a felvonulást és a felvonulókat. Előbbi a véleményszabadság része, utóbbi bunkóság, amit egy főpolgármester nem engedhet meg magának, igaz más sem. De olyan sincs, hogy egy főpolgármester magánemberként nyilatkozzék a sajtónak. Úgy nincs, hogy technikai képtelenség. És duplán bunkó, aki közszereplőként az.

Köztük cinkos, aki néma

zipped-lips2.jpgMiután megírtam legutóbbi cikkemet a pannonhalmi visszaélésről, amiről többé-kevésbé évek óta tudok, egy barátom feltett egy nagyon alapvető kérdést. Miért ennyire fontos ez neked? Jogos. Részben bizonyára azért, mert jómagam is hallgatok vagy másfél évtizede.

Akkoriban olyan gimnáziumba  jártam, ahol rajongott, a diákokkal rendkívül közvetlen kapcsolatot fenntartó tanárok tették az intézményt emblematikussá. A tanáraink közül sokan még tanítási időben is velünk ittak, rendszeresek voltak a kirándulásokon a sakálrészeg tinédzserek és nem sokkal kevésbé ittas nevelőik. Betonbiztos volt a jófejségük.

Érzelmileg is erős szálak kötöttek hozzájuk sokunkat; pontosan ismerték a magánügyeinket, mert szerettek a részesei lenni a dolgainknak, minden mélységben. Olyannyira, hogy nőt is rendre közülünk választottak.

Tovább

,,Már csalódott sem vagyok annyira, inkább csak szomorú"

a tettes nem ismeretlen


parsifal.jpgAhogy a Sipos ügyben, a pannonhalmi bántalmazó szerzetestanár esetében is, egy Facebook-Google keresés öt perc alatt adja ki az évtizedes hallgatás övezte ügyhöz tartozó konkrét nevet. Ahogy akkor is, a gyanú hamar megerősítést nyer, ha az iskola öregdiákjainak Facebook oldalán a kommentekig jutunk és hirtelen kirajzolódik a bántalmazás természetrajza.

Az öregdiák oldalon kommentelő volt diákok között még most is sokan vannak, akik nem tudják elfogadni, hogy az ügy kikerül a berkekből. Miközben utalnak rá, hogy pontosan tudják, kiről, miről van szó. Van, aki kapaszkodik abba, hogy a világi művész - irodalmi körökben is nagy elismerést szerzett ,,Mátyás atya" milyen jó tanár volt, főként azt emelve ki, hogy ,,hozzám nem nyúlt". 

Tovább

Képmutatók cselszövése

nadoire-kiuzetes.jpgÖrültünk, amikor a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene projekt kapcsán a TV2 riportot készített velünk, értékeltük Demcsák Zsuzsa meghívását a Mokkába, majd a felajánlást, hogy a továbbiakban is hírt adnak az aktualitásainkról. Ez akkor egy nőpárti csatorna. Vagy nem.

Feszülten várom, hogy a csatorna nyilatkozzon a tegnap esti adás hihetetlen eseményeiről, de bizonyos értelemben tök mindegy, mit mondanak, az már a rothadó hulla csókolgatása lesz. Ugyanis a tegnap esti műsor már tucatnyi felelős kezén átment, mire adásba került. Nem fújták le a műsort, amivel azt deklarálják, hogy teljesen rendben van, ha az egyik szereplőjük a kamerák előtt kísérel meg konkrét nemi erőszakot elkövetni. Valóságos, nem kérdés. Az is egy valóság, hogy elítélő kommentár nélkül adásba került a dolog, a síró, porig alázott sértett (!) nyilatkozatával megspékelve, akinek további egy hétig az őt majdnem megerőszakolóval kell aludnia. Egy ágyban.

Tovább

Három ok, amiért az “igazi férfiak nem erőszakolnak” szlogen a nemi erőszak kultúráját erősíti

Sian Ferguson cikkének fordítása

real_men_do_not_let_men_rape_preview.jpgEgész életemben azt hallgattam, hogy az igazi férfiak nem erőszakolnak. De a férfi, aki megerőszakolt, nem képzeletbeli volt, hanem nagyon is igazi.

Nagyon sokan használják az “igazi férfiak nem erőszakolnak” frázist, ami bár jószándékból fakad, egyértelműen árt az áldozatoknak és erősíti a nemi erőszak kultúráját.

Általában azért mondjuk, hogy az igazi férfiak nem erőszakolnak, mert olyan kultúrát próbálunk létrehozni, ami megszégyeníti az erőszaktevőket. Próbáljuk elérni, hogy alsóbbrendűnek érezzék magukat az “igazi férfiakhoz” képest. Röviden, azt akarjuk, hogy érezzék, az erőszak nem fér bele az “igazi” férfiasságba.

Azzal, ha azt mondjuk, “az igazi férfiak nem erőszakolnak” az a probléma, hogy a társadalomnak eleve van egy képe arról, milyenek az “igazi férfiak”.

Azt próbáljuk kifejezni, hogy “hahó, nincs szükséged erőszakra ahhoz, hogy kifejezd vagy bizonyítsd a férfiasságod.” Ehelyett azonban a kifejezés akaratlanul is arra utal, hogy azok, akik megfelelnek az uralkodó férfiképnek, nem hajlamosak az erőszakra.

Tovább

Olvasói levél 4. - Puskás Panni írása

Nő vagy, csak nő

Különben minden nő kurva, ha ezt eddig nem tudtuk volna, akkor mondom, a rendőrség hivatalosan is megerősítette.

Megerőszakoltak a buli után? Tehetsz róla, mert túl kihívó voltál, túl csinos, túl jól állt a smink, túl magas volt a cipőd sarka, túl sokat ittál. A megnyugtató hír viszont az, hogy a rendőrség szerint tehetünk ellene: ne legyünk csinosak, ne fessük magunkat, ne igyunk, lehetőleg inkább kötögessünk otthonkában a lakásunk foteljében! Élni, szórakozni különben is a férfiak kiváltsága, már régóta tudjuk, hogy mi a regnáló kurzus véleménye a nők helyéről a társadalomban. De mivel - a problémákat megelőzendő - otthonkában ücsörgök a fotelemben szombat esténként, sajnos az istennek se sikerül teherbe esnem.

Tovább

Egy okos ötlet

Olvasói levél 3.

composite-suspectjpg-c0fe24b540a305cd.jpgAmióta megy ez a téma, folyton eszembe jut egy saját élményem húsz évvel ezelőttről - az utcán támadtak meg, a Szilágyi Erzsébet Fasoron, és kurva nagy szerencsével megúsztam, mert arra jött valaki, aki nem volt olyan beszari, hogy továbbmenjen, mint a legtöbben tették volna, hanem elkezdte kergetni a csávót.

Tettem feljelentést, ráadásul úgy, hogy a környékbeli ismerőseim nagyjából azonosítani is tudták a leírás alapján a fickót, még a neve is megvolt, ha jól emlékszem, ennek ellenére a nyomozás eredmény nélkül lezárult pár hónap alatt. (Az már csak hab a tortán, hogy a rendőrök mit műveltek - arról kérdezgettek, nem volt-e cigány (nem volt), és nemi erőszak kísérlete helyett "kihasználás"-nak vagy minek minősítették az ügyet, csak azért, mert miután letepert, és fojtogatni kezdett, én, hogy időt nyerjek, mondtam neki, hogy van nálam pénz, keresse meg.) A lényeg, hogy a pasast azóta is látni szoktam itt-ott (utcát seper a Mechwart környékén, egyszer meg egy suli előtt láttam, amint nézte a hazainduló lányokat.

Tovább

"Nem fog a család kísérgetni mindenhová"

Olvasói levél 2. - Fehér Krisztina

Las-Vegas-Bodyguards.jpgA férfiak általában azzal védekeznek, hogy a nő tehet róla. Ezek szerint minden nő már születése pillanatától bűnös, és csadorban kellene járnia, ha meg nem teszi, akkor magára vessen. Tisztára, mint az iszlámban.

Ezt egyébként úgy mondják, mintha kizárólag ribanc kinézetű csajok válnának áldozattá, holott ez nem így van. Emlékszem egy estre, amikor 70 éves nénit szedtek le a bicikliről a földúton, hazafelé a kertjéből. Nyilván ő is kihívóan viselkedett.

Tovább