nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

Tehetek értetek valamit?

2015. augusztus 11. - mero.vera

infertility_v2_0_0.pngSarah Kogod újságíró a Voxon publikálta nagyon őszinte beszámolóját a mesterséges megtermékenyítési procedúráról és arról, hogy egy ilyen helyzetben mik azok a dolgok, amiket mindenki mond, pedig semmiképp sem kéne. Azt is elárulja, mi az egyetlen, amit nem rossz hallani. Olvasói kérésre a cikk fordítása következik.

 

Évekig próbáltunk teherbeesni. Íme azok a dolgok, amiket bárcsak ne mondtak volna nekünk az emberek.

A férjem és én több mint két évig próbálkoztunk, hogy a fiunk megfoganjon. A második év bonyolult fogamzóképesség tesztekkel és kezelésekkel telt. A ciklusom kijelölt napjain invazív vizsgálatokkal és vérképekkel, amik arra szolgáltak, hogy feltárják a fogamzásképtelenség okait. Némelyik meglehetősen fájdalmas volt. Az eredmény ,,feltáratlan fogamzásképtelenség” volt, ahogy a fogamzásképtelenségről felállított diagnózisok közel 20%-ában ez az eredmény, ami elég sovány vigasz volt, amikor válaszokra lett volna szükségem.

Az orvosom egy fogamzási tervre állított, ami magában foglalt egy eljárást, aminek méhen belüli inszemináció volt a neve. Minden hónap legalább három vértesztet jelentett, olykor egy nap több vizsgálattal, amiket be kellett illesztenem a napomba. A ciklusom első felében tablettákat kellett szednem, amik hangulatingadozást okoztak. Mondjuk a hónap második felében saját hormonjaim amúgy is kiváltották ezeket az ingadozásokat. Az első három hónapban be kellett adnom magamnak a hasamba egy ínjekciót, hogy az ovulációt megsegítsem, aztán amikor ez nem működött, a egymást követő napokon kellett lőnöm magam. Egyetlen ciklus alatt tíz vaginális ultrahangot és tíz vértesztet végeztek el három héten belül, miközben tizenkét napig folyamatosan ínjekcióznom is kellett.

Elszenvedtem két vetélést is, ami általános előfordulású dolog azoknál a nőknél, akik ilyen kezeléseken mennek keresztül. Az orvosok adnak egy terhességi tesztet a huszonnyolcadik napon, mielőtt a legtöbb nő sejthetné, hogy terhes. Ellenőrzik a szintjeidet minden másnap és ha nem emelkednek, abból tudják, hogy el fogsz vetélni. Amit a nők amúgy épp csak egy kissé megkésett menstruációként tapasztalnak, azt a fogamzóképesség növelő kezelés alatt álló nők vetélésként élik meg. És az aközött eltelő napok, hogy megtudod, hogy el fogsz vetélni és hogy ez meg is történik, valami egészen bizarr purgatóriumot jelentenek. Technikailag továbbra is terhes vagy, de bármelyik pillanatban bekövetkezhet, hogy már nem.

Mindeközben úgy kellett funkcionálnom, mint normális, produktív emberi lény. Az első alkalommal, amikor az orvos közölte, hogy el fogok vetélni, éppen egy atléta meginterjúvolására készültem fel. Letettem a telefont, megcsináltam az interjút, a veszteséggel pedig akkor foglalkoztam, amikor akadt egy szabad percem a naptáramban.

A munkám megkívánta, hogy lekössem az olvasóimat. A barátságokat ápolni kellett. A kutyát megsétáltatni. A házasságom, noha továbbra is erős volt, más dinamika szerint kezdett működni, mivel az otthonunk volt az egyetlen hely, ahol szabadon kiadhattam magamból a kezelések okozta feszültséget.

A folyamat érzelmileg megviselő és stresszes. Sokszor egyenesen szívszakító és a jószándékú barátaink és családunk nyilván csakis a megfelelő dolgokat szerette volna mondani, hogy bátorítsanak.

A CDC (Centers for Disease Control and Prevention, betegség kontrolláló és megelőző központ) szerint a nők tizenegy százaléka számol be fogamzási nehézségekről, szóval valószínűleg te is ismersz valakit, aki ezen megy keresztül. Sajnos ez pont az a helyzet, amikor jóval nagyobb valószínűséggel mond rosszat az ember, mint jót. Íme kilenc dolog, amit valószínűleg jobb, ha nem mondasz olyannak, akinek fertilitási gondjai vannak.

1) “Csak lazíts. Akkor fog megtörténni, amikor a legkevésbé számítasz rá."

Ezt akárkinek rossz hallani, aki épp próbál teherbeesni, de annak, aki kezelésen vesz részt, különösen rossz. Ha ez olyan egyszerű lenne, mint hogy “relaxálj”, a fertilitás specialisták jóga instruktorok és masszázsterapeuták volnának.

Dollárezreket költesz egy tudományos beavatkozásra, amit azért végeznek rajtad, hogy segítsenek teherbeesni. Minden hónapban.

Minden ciklusnak úgy kezdtem neki, hogy azt mondtam magamnak, “Talán ez az a hónap.” Elmegyek a védőnőhöz, aki mosolyogva azt mondja, “Azt hiszem ez az a hónap.” Majd a ciklus közepén egy orvos megtermékenyít, megveregeti a térdem, miközben én még a lábaimmal a kengyelben ügyetlenkedek és azt mondja, “Tudom, hogy ez az a hónap.” Túlcsordulok reménnyel és elkezdem elhinni, hogy igen, ez lesz az a hónap.

Mivel minden a ciklus bizonyos napjaihoz van kötve és gyógyszerrel biztosítják, hogy pontosan akkor ovuláljak, amikor kell, vértesztet kell készíttetnem a ciklusom várható utolsó napján, hogy lássuk, terhes vagyok-e. A következő kezelés az új ciklus harmadik napján kezdődik, tehát a negatív teszt azt jelentette, hogy míg vártuk, hogy megjöjjön, a férjemmel eldöntöttük, hogy a következő hónapban is kívánunk-e párezer dollárt költeni huszonnyolc napnyi reménykedésért.

Szóval a ”lazíts” nem annyira opció és nemigen lesz olyan pillanat, amikor a legkevésbé számítottál volna rá.

2) “Ne aggódj. A végén meglátod, hogy megérte ez az egész.”

Nagyonis reális esélye van annak, hogy elköltesz egy vagon pénzt, tesztek garmadán mész keresztül, megjárod a hormonkezelés hullámvasútjait hónapokon, olykor éveken át, mindhiába, a végén ott állsz, továbbra is gyermektelenül. 2012-ben, amikorról az utolsó adatok elérhetőek, a reprodukciós technológia alkalmazásának az egyes ciklusokban kevesebb, mint a harmada végződött élveszületéssel. Mindenki, aki a fogamzóképesség kezelésen keresztülmegy, tudja, hogy nincs garantálva a baba, erre egy kis hang a fejem hátuljában mindig emlékeztetett, amikor kitöltöttem a csekket a következő havi kezelésért. Szóval igen, eléggé aggódtunk, hogy a “végén meg fogja érni ez az egész.”

3) “Hé, ha nem jön össze, legalább fogsz tudni aludni/utazni/elszórható pénzt keresni.”

Te becserélnéd a gyerekeidet ezekre a dolgokra? Úgy vélem, nem.

Amikor a férjemmel belevágtunk a kezelésekbe, azt kérdeztük, mi lesz, ha nem működnek. Igen, az volt a válaszunk, hogy “Sokáig alhatunk és utazhatunk és lesz elszórható jövedelmünk. De ezt azért mondtuk egymásnak, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy lehet még jó életünk együtt, végül aztán azon kaptuk magunkat, hogy ezt a mantrát mondogatjuk minden egyes sikertelen kezelés után.

De egy sem volt ezek közül a dolgok közül vonzóbb, mint az, hogy saját gyermekünk legyen. Ezek a B-tervek voltak.

4) “Megkaphatjátok az én egyik gyerekemet”

Szeretem a gyerekeidet. De ők a TE gyerekeid. Ha ilyet mondasz, az arra emlékeztet, hogy vannak fölös gyerekeid. Nekem meg nincs egy sem. Nincs gyerekem.

5) “Talán nem úgy rendeltetett.”

Ez mehet ugyanoda, mint a “Dolgok okkal történnek” és “Az Univerzumnak mindig megvan a terve” és a “Bízz abban, hogy Isten tudja mit csinál.” Talán nincs magyarázat, és bassza meg az Univerzum, és mi van, ha Isten túl elfoglalt és elfelejtett nekem gyerekeket adni?

A “Talán nem úgy rendeltetett” azt jelenti, hogy hagyd az univerzumot, vagy Istent, vagy bármilyen feletted álló entitást dönteni a sorsodról. Azt jelenti, hogy lemondasz az erőről, amit érzel magadban, a bíróság kegyelmére bízod magad, feladsz minden kontrollt a saját végzeted felett, ami pontosan az ellenkezője annak a nagyon drága és tudományos fertilitási eljárásnak, amibe befektettél.

A passzív elfogadás, hogy “a dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy alakulniuk kell” nem megnyugtató. Rémisztő.

6) “Még mindig adoptálhattok.” 

Ez cseles. Az örökbefogadás sokaknak egy csodálatos esély. De nem mindenkinek ez a megfelelő lehetőség, kismillió érvényes és személyes okból.

Ezek nekünk a költségek voltak, párosulva a várakozási idővel (egy év, vagy több). (Ne a honi viszonyokból induljunk ki, Amerikában az örökbefogadás nem feltétlenül csak várakozási idő kérdése. mv.)

Amiatt is aggódtunk, hogy összekötjük magunkat egy gyerekkel, aki nem a “miénk” és esetleg egy bizonytalan orvosi kórtörténettel kell megbirkóznunk.

Talán marhaságnak hangzik, de amikor természetes úton, fertilitási kezelések nélkül, vagy egy örökbefogadási ügynökségen keresztül próbálkozol, nem annyira foglalkozol azzal, milyen lesz, ha már konkrétan ott lesz majd az a gyerek. A gyerekvállalás gondolata móka és kacagás.

De amikor egy szekérderéknyi pénzt költesz minden hónapban egy kimerítő orvosi beavatkozásra, hogy aztán azt kelljen megfontolnod, hogy még több pénzt költs örökbefogadásra, nos ez megváltoztatja azt, ahogyan az eredményre nézel. Kérdéseket kezdtem feltenni magamnak, némelyiktől szörnyű embernek érezve magam. Tényleg át akarok esni az örökbefogadási procedúrán? Mi van, ha senki sem akarja nekünk adni a babáját? Mi van, ha elköltjük az a rengeteg pénzt, aztán kapunk egy gyereket több problémával, mint amit kezelni tudnánk?

Igen, durva ilyeneket mondani és utólag én is tudom, hogy ezeknek a jórésze irracionális gondolat volt. De ez volt az, ahol akkor jártam, tehát számunkra a fogamzóképesség növelő eljárás volt az utolsó szalmaszál.

7) “Fiatalok vagytok. Rengeteg időtök van.”

Harmincnégy voltam és az emberek örökösen ezt emlegették nekem. Azonban tény, hogy akkor már két éve próbálkoztunk és már csak egy évre voltam a bűvös harmincöttől, amikor a méhedet várhatóan végképp belepi a por.

Amikor próbálsz teherbeesni, - kezeléssel, vagy anélkül -, elég jó leszel matekból. “Ha most teherbeesek, harmincöt leszek, mire megszületik a baba. Harminchét, mire a következő. Ez azt jelenti, hogy ötvenöt leszek, mire a fiatalabb egyetemre megy. Mi lesz, ha nekik se lesz gyerekük harmincnégyig? Addigra hetven leszek.” Mielőtt észrevennéd, már bele is pörgetted magad a pánikba, hogy meghalsz, mielőtt megtapasztalhatnád, milyen, ha unokáid vannak.

Igen, a harmincöt fiatal és a nők negyvenévesen is képesek egészséges gyereket szülni. De ne mondják nekem, hogy rengeteg időm van. Majdnem hetven vagyok, csessze meg.

8) “Azért nem hívtalak meg a gyerek szülinapjára, mert azt gondoltam, talán kiborítana.”

Köszönöm, hogy gondolsz rám és próbálod óvni az érzéseimet, de mégis meg kellett volna hívnod. Lehet, hogy lemondtam volna, mert boldog szülőket látni a gyerekeikkel egyszerűen tényleg túl nehéz. De hadd döntsem el ezt én. És ha lemondom, tudd, hogy továbbra is szeretlek téged és a gyerekedet is és része akarok lenni az életeteknek.

Ráadásul a szülinapi torta jót tesz a léleknek.

9) “Próbáltad hőmérőzni magad/ananászt enni/akupunktúrás kezelésre menni/ a lábaidat a fejed mögé emelni utána?”

Mindent megpróbáltunk, amit a Google csak ajánlani tudott. Ittam fertilitásnövelő teát. Ananászt ettem ovuláció közben. Letiltottam a férjemet arról, hogy a laptopját az ölében tartsa. Hőmérőztem magam, ovulációjelző pálcákra pisiltem, szex után fejen álltam.

Ezek remek módszerek és nem nagy erőfeszítések azoknál a pároknál, akik az elején járnak a próbálkozásnak. De annak a párnak, aki már egy éve próbálkozik, ezek a kétségbeesés rituáléi. És nem működnek.

És az egyetlen dolog, amit mondanod kéne: “Mit tehetek?”

Erre a kérdésre a válasz minden pár esetében más. Néhányan tartózkodóak és azt mondják, nem kell semmi. Mások, mint a férjem és én, jól érzik magukat attól, ha beszélhetnek ezekről a dolgokról és arra fognak kérni, hogy kérdezz.

A fogantatási folyamat bárkit reményvesztetté tehet, a pártól, aki keresztülmegy rajta, a barátokig, akik nem tudják, mit is mondhatnának. Ez az egyszerű kérdés mindenkit megerősíthet. Lehetővé teszi a pár számára, hogy elmondják, mire van szükségük és tudatja velük, hogy az is rendben van, ha ezek az igények megváltoznak, ha a helyzet nehezebbé válik. Te pedig úgy érezheted, hogy a megfelelő dolgot mondtad ott, ahol bármi más rosszul hangzana.

A bejegyzés trackback címe:

https://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr247699530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.