nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

Divatkatasztrófa?

2015. október 06. - mero.vera

5.jpgA divatvilág sokszor lőtt már mellé társadalmi érzékenyítés témában: nemi erőszak az indiai busz padlóján, öntudatlan részeg modell a földön, szeméthalmon heverve egy sikátorban; akadtak cifra esetek. Végre egy magyar fotós is belépett ebbe az impozáns klubba.

Baksa Norbert anyaga önmagában valahol félúton van a Saatchi & Saatchi - Cordaid kollaboráció és az indiai buszpadló között: a modell menekültként pózol, szögesdrót előtt, a rendőrség karmai közt, Chanel-tokos okostelefonnal szelfizve.  Az összkép azonban mégis az indiai anyagra hajaz. Elmondom, miért.10.jpg

Az ilyen divatanyagok készítői általában valami jó cél mentén indokolják a témaválasztást: felhívják a figyelmet arra, hogy a sweat-shopokban rabszolgabérért dolgoztatott nők soha az életben nem vehetnék meg maguknak a napi tizensok órában előállított termékeket, megmutatják a szexuális erőszakot, az ittas nők kiszolgáltatottságát, vagy éppen egy menekült nőt ábrázolnak a röszkei határon. Mi ezzel a baj?

4.jpgA koncepció, hogy a világ gondjaira a divat azzal hívja fel a figyelmet, hogy bizarr anyagokkal hozza kényelmetlen helyzetbe a befogadót, aki ettől remélhetőleg elgondolkozik, egyáltalán nem újdonság. Önmagában az, hogy valami provokatív, akár durva, nem lenne baj, a fenti képen is látható  Saatchi & Saatchi - Cordaid kollaboráció a maga nemében még akár sikerültnek is tekinthető, hiszen a modell- és helyszínválasztás, valamint a National Geographic stílusú képi világ is támogatja a befogadót a sikeres percepcióban: nem a ruha a lényeg, hanem az, hogy ezek az emberek nem ugyanabból az okból olyan csontsoványak, mint a modellek, hanem mert nincs mit enniük. Amikor 2007-ben először találkoztam az anyaggal, először mérhetetlenül felháborított, alapvetően éreztem etikátlannak. Azóta is vitathatónak tartom, de tény, hogy maga a társadalmi üzenet egyértelmű. Az üzenet - saját, kissé kínos magyarázkodása szerint - Baksa Norbertnél is az lenne, hogy a menekültválság összetett problematikájára hívja fel a figyelmet. Hidjabban és félmeztelenül pózoló modellel. 

Kezdjük ott, hogy a kivillanó cici - hidjab kombináció felér egy mekibohócként ábrázolt Mohamed karikatúrával. A másik fő gond, hogy nagyon vékony a határvonal aközött, hogy az adott divatanyag elsősorban tényleg egy létező problémára reflektál, vagy csupán meglovagol egy nagyon aktuális, sokak figyelmét lekötő témát. Ezer apró részleten múlik, hogy a végeredmény melyik kategóriába esik; a sminken, a modellen, a pózokon, a háttéren, a ruhákon, az alkalmazott fotográfia nyelvhasználatán, vagy a képfeliraton. Valaminek nem szabad stimmelnie, különben nincs meg az a disszonancia, ami megteremtené az idézőjelet a helyzet körül, hogy a befogadó azonnal értse - érzékelje azt és valóban elgondolkodjon egy pillanatra. Ha ez nem történik meg, az üzenet könnyen visszájára fordul.7.jpg

Baksa nem csak nem tette ki az idézőjelet - ez még lehetne az én szubjektív értelmezésem fogyatékossága is -,  de tökéletesen reflektálatlanul nyúlt egy olyan témához, amire a figyelmet egyáltalán nem kell felhívni, hiszen eleve ez a jelenleg legközpontibb téma az országban, miközben pokoli indulatok övezik, ezért nagyon veszélyes terep. Szánhatta (volna - lásd lent) ő a Chanel-tokos telefonnal szelfizést arra utaló iróniának, hogy rengetegen hőbörögtek az elmúlt hónapokban a menekültek jó ruháin és okostelefonjain, de az eredmény minden, csak nem az érzékenyítést szolgáló groteszk szembesítés. Csak egy szexi csaj kivillanó cicikkel, fejkendővel és Chanel-tokkal. Meg szögesdróttal. Ez már inkább a fent említett Pretty Wasted anyag világát idézi, mintsem a Saatchi & Saatchi törekvését. Sőt. Ahogy már jeleztem, leginkább az indiai buszos nemi erőszak sorozathoz tudnám hasonlítani.8.jpg

Eddig az anyag esztétikai méltatása. És most kitérnék a fotós saját - angol nyelvű - magyarázatára, melyet a blogján tett közzé. Ebben elmondja, hogy nem volt célja csillogással ábrázolni a helyzetet, csupán annak összetettségére akart rámutatni. Aztán azt írja: ,,Azoknak, akik azt mondják, ostoba vagyok, csak azt tudom mondani, hogy több nézőpontból is meg kéne vizsgálniuk a problémát, mivel nem élnek Magyarországon, így nem tapasztalják mindezt elsőkézből. A címlaphírekből nehéz megérteni, hogy ezek az emberek valóban menekültek, vagy valami egészen más kategóriába tartoznak."

Én itt élek. És innen nézve azt látom, hogy ez az - amúgy végtelenül középszerű, rémesen stylingolt - anyag, főként a közzétett kommentár tükrében, egyszerű gazdasági bevándorlózás. És ezt társadalmilag érzékeny művészetként interpretálni nem csak ostoba, hanem végtelenül cinikus is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr47905318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lady Ann 2015.10.07. 15:38:06

Samu hogy feltört, legutóbb a biológia szertárban láttam puccos ruha nélkül.

Augustin 2015.10.07. 22:54:44

szép a fotó, tényleg korjelenség, hogy mindenről szelfizünk, mindent dokumentálunk, akár a menekülésünket is. ezzel kicsit el is idegenítve magunktól az adott helyzetet.

Ja, tényleg vannak olyan alapbuta hozzászólások, hogy ha valaki ilyen cuccokkal menekül, az nem is menekült, de ez hülyeség. Én már menekültem, igaz csak tűzvészből, de első reakcióm volt besöpörni a sporttáskámba a laptomom, okostelóm, iratokat.... Attól még simán lehet valaki földönfutó, hogy jó cucc van rajta és van okostelefonja. Friss lecsúszottként jellemezném. (mondjuk attól még lehet sokuk gazdasági bevándorló) De abból, amit viselnek ítélkezni... hat.