nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

#HeForShe - jó-e a pozitív diszkrimináció?

anemaznem - #BeszéljükMeg 3.

2015. november 05. - mero.vera
heforshe.pngCsináltunk már hasonlót korábban, most pedig sorozatot indítunk: a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene posztjai alatt sokszor alakulnak ki rendkívül érdekes beszélgetések, amik akár az adott cikknél is jobban körbejárják az adott témát. Az alábbi diskurzus Róbert üzenete alatt zajlott, amiben felvetette, hogy a #HeForShe kampányban is akad diszkrimináció.

NTRTE_Vera: Lemaradtam, mi történt #HeForShe berkekben?

Róbert: Egy példáról tudok, ami sok követőjüknél is kicsapta a biztosítékot és kommenteknél reklamáltak, ez az volt, amikor büszkén és örömmel tettek ki egy cikket, amiben egy férfi, aki vállalkozásokat szponzorál anyagilag, azt nyilatkozta, hogy tekintettel a nők hátrányaira ő csak nők vállalkozásait támogatja. Ha ezt vitaindítónak szánták volna, vagy ilyesmi, akkor még megértem, de nem ez volt a helyzet, hanem úgy gondolták, hogy a negatív diszkrimináció megengedett bizonyos esetekben.

NTRTE_Vera: Áá, a régi dilemma a pozitív diszkriminációról... Bevallom, velem is előfordul, hogy megosztok valamit, amit vitathatónak tartok, mert ezer sebből vérzik, mégis, a mérleg összességében pozitív és olyan gondolatot (is) tartalmaz, ami kimondottan fontos. Én igyekszem ilyenkor szóvátenni a kérdéses pontokat. Megértem a fenti esetben az indulatokat, látom a méltatlankodók igazát, mégis, a befektetőnek joga van azt támogatni, akit akar, nem tartozik erről elszámolással, amire pedig ezzel felhívja a figyelmet, az épp az, hogy ővele is csak egy picit lesz kiegyensúlyozottabb a világ, nagyon sokaknak kéne követni a példáját, hogy azt tényleg megérezzük. Közben meg én rosszul vagyok bármilyen megkülönböztetéstől és nem kívánok plusz, csak azonos jogokat. De könnyű nekem, fehér, felsőközéposztálybeli, értelmiségi hetero nőnek, saját lakással és végtelen lehetőségekkel.

Róbert: :) Igen, joga van támogatni akit akar, ez azt hiszem nyilvánvaló és nekem sincs különösebb problémám vele, csak sokszor ugye, amikor egy szervezet emberek jogegyenlőségéért küzd, az nem teljesen egyértelmű számomra, hogy ezt milyen formában és eszközökkel hajlandó megvívni, és ilyenkor kicsit arcon csap a valóság. Fóti Péterrel is beszélgettem erről a minap, aki a demokratikus oktatás híve, és aki részben maga is inspirált, mert az ő révén ismertem meg több nagy gondolkodót (és cselekvőt) pontosabban az írásaikat, akik reformjaikkal gyerekek lelki egészségét, életszínvonalát és felelősségtudatát is jelentősen növelni tudták, és Péter úgy érzi, vagy gondolja, hogy a férfiak kollektíve felelősek a nők helyzetéért, ezért az ő kollektív elnyomásuk is megengedhető, vagy elnézhető, amennyiben szükséges a nők hatalomra jutásához, mert szebb világ lenne, ha nők kerülnének hatalomra. Én ezzel nem tudtam teljesen egyet érteni, mert nyilván egy gyereket nem lehet egyszerre egyenlőségre nevelni és azt mondani neki, hogy te jobb, vagy rosszabb vagy a másiknál, természetednél fogva (persze ő is inkább csak a történelem nagy zsarnokaira gondolt) de egy érdekes eszmecserét folytattunk le. Bennem az is rendkívüli disszonanciát kelt, ha ugyanilyen magatartást férfi jogvégők részéről tapasztalok nők irányába, azt hiszem ezért sem sikerült még egyetlen ügy éllovasai közé sem bekerülnöm, mert valóban idealista vagyok, és a teljes hitelesség erejében hiszek. smile emoticon Aztán, ha tévedek, azzal el kell majd számolnom.

NTRTE_Vera: Én azt hiszem, hogy a következetes teljes egyenlőségre nevelés talán tovább tart, és sokat kell szívni a fogunkat, míg beérik a gyümölcse, de biztos alapot jelent, biztosabbat, mintha ráerőszakolnánk a világra egy mesterséges rendet. De szerencsére nem kell a két út között választani, mindkettőnek vannak hasznos részigazságai, a kérdés, hogy hova helyezzük a hangsúlyt. Én az oktatásban hiszek, mert a kvóta csak formális eredmény lehet, 50 százaléknyi nőt is el lehet nyomni a parlamentekben, ahogy a civil életben is látjuk minden nap. Orbán Viktor nem véletlenül meri (!) kijelenteni, hogy a főzés és a sírás az asszonyok dolga. Így nevelték és akikhez beszél, azokat is, nőket, férfiakat egyaránt. Most termelődik épp a következő ilyen generáció, bár nekik azért ott van az internet, az sokat segít, ha nem is tanítjuk meg nekik, hogy kell használni. Mondjuk pont ezért rengeteget árt is, de ez már egy másik történet.

 

Margó: egy 2014-es harvardi tanulmányban 25 000 Harvard Business School alumnit vizsgáltak és azt találták, hogy a férfiak durván sokkal többen voltak felelős vezető pozícióban, noha a volt női hallgatók csupán 11% arányban vonultak vissza a munkaerőpiacról, hogy főállású anyák legyenek. (A színesbőrűeknél ez az arány csak 7%)
Az X-generációs női alumni 74%-a átlagosan heti 52 órát dolgozik főállásban. Közülük a gyerekesek körében 40% mondja, hogy a férje karrierje hátráltatta az övéket, 20% számított is rá, hogy háttérbe fog szorulni. Emellett a volt férfihallgatók 70%-a mondja, hogy az ő karrierjük fontosabb a feleségükénél és 86% szerint a gyerek elsősorban a nejük felelőssége.
De ez csak az egyik fele a történetnek. A másik oldalon ott állnak a munkaadók, akik nem tekintenek többé az előléptetésekben jelöltként a nőkre, ha már szültek, vagy bevallottan tervezik, hogy fognak. Mert még a végén kihasználnák a törvény biztosította lehetőségeiket a rugalmas munkaidőre, inkább leváltják őket akár azokról a projektekről is, amiket korábban ők vezettek. A továbbiakban pedig végeérhetetlenül következnek az anyaságért járó büntetések, alacsonyabb bér és fehér holló jellegű előléptetések formájában. Hiszen a gyerekes nők nyilván nem annyira elkötelezettek már a munkájukban. (Nem úgy, mint férjeik, ugye.)
A vizsgált minta legfiatalabb tagjainak körében tettenérhető némi javulás; esetükben a férfiaknak már csak a kétharmada gondolja úgy, hogy a gyerek a nő dolga.
Érdekesség: a női ügyvezető igazgatók férjei jobbára nem dolgoznak. Állítólag a titok a 20 évvel idősebb férj, aki szépen nyugdíjba megy és nem zavarja asszonya köreit.
Zárszóul: Harvard. Business. School.
A világ legjobb, egyik legdrágább képzése és bizonyára a legértékesebb diploma. A kiváltságosak lehetősége és a legjobbaké. 20% eleve - hogy finoman fejezzem ki - kuka.

http://www.nationalpost.com/m/wp/blog.html?b=news.nationalpost.com%2F%2Fnews%2Fworld%2Fchildren-dont-ruin-womens-careers-husbands-do-harvard-study-finds

A bejegyzés trackback címe:

https://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr537987821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Huffnágel Pista · http://www.huffnagelpista.com 2015.12.15. 19:28:27

Régi, de nem változott a véleményem erről, akkor sem, ha most ki se merte mondani, azt, hogy feminizmus:

www.huffnagelpista.com/emma-watson-es-a-ferfigyulolet.html