nem tehetsz róla, tehetsz ellene

a nem az nem

Ő, a jó gyerek

#neféljbeszélj - verbális abúzus

2016. július 20. - mero.vera
,,Azt mondtátok/ kértétek írjam le, hátha segítek vele valakinek… Ne bujkáljak, mert nincs miért. Nem vagyok/ nem leszek/ nem lehetek hibás…"

 

Olvasónk, Szőke Kata így, teljes nevével áll a világ elé, egyenesen egy (verbálisan) bántalmazó kapcsolatból, miközben a volt partnere a mai napig zaklatja őt és a családját. Óriási tiszteletet érdemel és hálát, mert rámutat, hogy a bántalmazás sosem a bántalmazott szégyene és hogy az egyetlen megoldás a beszéd és a még több beszéd. Továbbra is várjuk hát olvasóink leveleit a #neféljbeszélj jegyében, most pedig következzenek Kata szavai:

 

Azt mondtátok/ kértétek írjam le, hátha segítek vele valakinek… Ne bujkáljak, mert nincs miért. Nem vagyok/ nem leszek/ nem lehetek hibás… Életem egy nehéz, megalázó időszakán vagyok túl. Összegzésként, lezárásként, figyelemfelhívásként született ez a jegyzet.

Akik ismernek személyesen, tudják, hogy egy karakán, akaratos, céltudatos, erős, független nő vagyok, aki tudja mit szeretne az élettől és halad is a célja felé. Nem taposva, de tettel, hittel előre. MÉGIS: Engem is utolérhetett a CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK. Éltem lelki, szellemi terrorban és ha maradok valószínűleg hamarosan a fizikai sem maradt volna el. Megpróbálta szétzúzni a hitem, megtörni a gerincem, próbált eltaposni, megalázni, tönkretenni… ő, a „jó gyerek”.

Mert a külvilág őt is kedvesnek, segítőkésznek látja. Ja, hogy alkoholista? Dehogy, csak megiszik (jó)pár sört a haverokkal, ez nem gond… férfi… Rettenetesen szerencsés vagyok, mert olyan burok vesz körül ( úgyis mint család, baráti kör), ahol már az első figyelmeztető jelekre odafigyeltek, szóltak és bár nem hittem nekik- hisz ő látványosan rajongott értem, én voltam a Királynő, a legszebb, az egyigaz, akinek mindent köszönhet… ( otthon meg a legutolsó senki, aki semmit nem ér, és majd ő megmutatja mi a magyarok istene) -, próbálták a láthatóan bekövetkező problémákat, amennyire lehet hárítani. Közben tönkrementem lelkileg, elhanyagoltam a munkámat, amit imádok mind a mai napig, elkezdtem magamat rosszul érezni a bőrömben és ez folyamatosan csak rosszabb lett… Megszoktam, hogy mindenért én leszek a hibás, csak ronthatok, jót nem tehetek sosem. Minden nap rosszabb, kilátástalanabb lett. DE! Minden hullámvasúton van felfele is…

Elkezdtem keresni a megoldást, hogy mit tehetek, hogyan szabadulhatok a helyzetből. Elkezdtem kerülni a társaságát, nem engedtem be a lakásomba sem. Ekkor jöttek a fenyegetések, mind a családom ellen, akik „ellene uszítottak”, mind természetesen ellenem, aki nélküle semmi sem leszek. Én az ő keresztje, ő az enyém… Én nem így gondoltam. Felfogtam végre, hogy jó életem volt előtte és utána is lesz jó, még ha nyilván sokat is fogok veszteni, mert vált be fenyegetéseket, még ha elenyésző arányban is… Magamat nem, de a családomat féltettem… őket nagyon. DE! Nem kényszeríthettem tovább magam bele egy ilyen alja kapcsolatba, egy erőszakos, agresszív, ostoba ember mellé, egy életre… A családom is ezt kérte.

Én komolyan vettem, hogy eshet bántódásuk miattam, ők sosem. Bár csak szóban, de kivétel nélkül mindenkit meghurcolt a családomból, mindenkit próbált alázni, még az elhunytakat is…. senki nem volt kivétel. Ez a komoly burok építette újra naponta a kilőtt réseket, mondta el hajnal 3- kor is, hogy értékes vagyok és erős, hogy ne higgyek a hazugságokban, hogy menjek tovább, ne nézzek vissza, mert, ami nem épít az rombol… és az igazság tartalmát nem az ocsmányság adja, hanem a tudás…, ami neki sosem volt. Tény, hogy sosem féltem tőle és sosem bíztam meg benne…

De egy ideig (sajnos túl sokáig) még mellettem az erős, független mellett is tudott sikereket elérni.. Folyamatosan hazudozott, pénzről, változásról, nyugalomról, múltról… és én akartam hinni neki. Mikor ez megváltozott sem tudtam igazából kihez fordulni megoldásért… és nem azért, mert szégyelltem magam, hanem mert ma Magyarországon efölött is szemet hunyunk… nincs hivatal, aki eljárhatna, hisz ez csak egy kapcsolat, oldják meg a benne levők… az 50 kilós nő, és a „sportos 100 kilós 2 méter”. Nyilván születik megoldás… , hogy méltatlan? Kit érdekel… Nem szégyelltem magam, beszélgettem, főleg a végén erről „ismerősökkel”, akik személyesen is ismerték. Próbáltak nyugtatni…” majd megoldódik”, „de hát annyira szeret, most olvastam” „ jó gyereknek tűnik” „ téged ribancozott? Dehogy, biztos nem!”

És akkor eszembe jutott, hogy igen, én is pont így álltam ezekhez pár éve: „ ha olyan rossz, miért nem szállsz ki belőle”… Azért, mert nem hagyja… mert terrorizál, és sosem elsősorban az elszenvedőt, hanem egyre inkább a szeretteit… mert azokat jobban félted magadnál. Itt nincs olyan, mint egy „normális kapcsolatban”, hogy „figyelj nem érzem már jól magam veled, neked sem jó ez, váljunk el”, mert az egoja nem bírja el…, vagy az IQ- ja…, mindegy… És igen, biztos rohadt önző vagyok, hogy az én életem az első és bármiáron kijövök, felállok és elfelejtem, de én ezt nem hiszem. És én meg is tudom tenni, mert megvan hozzá a hátországom.

Szerencsés helyzetben vagyok, mert ahogy mondani szokás se kutyám, se macskám, közös meg főleg nincs, foghatnám a cókmókot, és akár el is menekülhetnék. De! Akkor Ő győzne! És nem vagyok egy követendő példa, de ha én az erős, független elmenekülök, akkor mit tegyen, akit ütnek, vernek, meg közös gyerek van… akkor neki egyáltalán nincsenek lehetőségei. Hogy vége van e? Nincs! A mai napig naponta terrorizál. Leginkább sms- ben, mert azt nem tudom tiltani. De már nem rontja el vele a napom. Már csak tudomásul veszem… és egyszer majd megunja, talál mást, akivel valószínűleg ugyanezt fogja játszani… és az a nő nem biztos, hogy ennyire erős lesz, vagy lesz hátországa.

Mi lenne a tanulság… Nem tudom. Biztos nem másznék még egyszer ilyenbe. Biztos kellett ez a tanítás az életemhez. Sokat tanultam magamról és van még min javítanom. Bebizonyosodott újra, hogy olyan emberek vannak mellettem, akik pótolhatatlanok, akiknek mindenért végtelenül hálás vagyok, akik nélkül ma nem lennék ott, ahol vagyok… Köszönök Nektek mindent! És Neked is, aki elolvastad, hátha tényleg tudtam valakinek adni vele.

Kata

A bejegyzés trackback címe:

https://anemaznem.blog.hu/api/trackback/id/tr718902890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pampalini13 2016.07.20. 21:30:30

Semmi trollkodás? Ez meglepő egy ilyen poszt alatt.

A bántalmazottaknak meg csak annyit, hogy ne engedjétek, hogy a fejetekre szarjanak

csakférfi 2016.07.20. 21:33:05

Magadon semmi javítani való nincs. Ellenben a hited.
Hidd azt nem minden férfi ilyen. Jó ember vagy . Voltál leszel. Csak higgy!

csakférfi 2016.07.21. 01:07:51

@Pampalini13: a trollok is emberek
Ezért nem trollkodik senki.
Mivel aki ezt elolvassa gyűlölni kezd. Azt aki ilyen megalázó módon viselkedik egy nővel. Nem rúgunk bele abba aki már a padlóra került. Mivel felsegíteni sem tudjuk. Így sokan inkább hallgatnak.
A szivúkre.
:)

csakférfi 2016.07.31. 16:18:19

@Witchnangel: Sok időt ...azt kívánom!!
:) :) :)