Nem értem miért fedezlek. Világgá kéne kürtölnöm amit tettél, hogy megtudják, akik felnéznek rád, akik szeretnek.
,,Ha van rá mód, kérem osszák meg, amit írtam, mert szeretnék valamit tenni sorstársaimért, illetve szeretném, hogy halljanak az emberek az abúzus kavarta érzelmi katyvaszról. Abban bízom, hogy ha dolgozom a traumán a félelmek egyszer csak indokolatlan szorongássá válnak." - Olvasói levél.
A gyerekeidet vagy magamat óvom? Miért én cipelem a bűnöd terhét? Miért engem hibáztatnak? Mi volt rajtam? Deszkás gatya és bő póló. Én voltam a kacér? Nekem a szerelem akkor azt jelentette, hogy egy asztalnál ebédeltünk, esetleg a sótartót is elkérted tőlem - többre nem vágytam.
Hogyan reagáljak majd, ha a gyerekeim táborba szeretnének menni? Vagy amikor a plátói szerelmeikről áradoznak? Mit mondjak nekik, ha megkérdezik, hogyan veszítettem el a szüzességem? Miért én rágódom ezeken, miért nem te? Miért én gyűlölöm magam? Érted vagy legalább sejted, hogy mit ártottál?
A szégyen egyelőre az enyém, hiába tudom, hogy papíron a tietek, ha valójában én küszködöm vele. Ti, akik a hatalmatokkal visszaéltek, nem vagytok méltók rá! Nekem a szólás szabadsága a hatalmam, hát élek vele.
Az illusztráció a szerző sajátja. (A szerk.)