A legenda szerint Winston Churchill, amikor azt javasolták neki, hogy a művészetre szánt pénzt csökkentsék a hadi  költségvetés javára, rögtön visszakérdezett: „Akkor meg miért harcolunk?” Igaz, a művészet fontos és sok mindent felülír. De nem mindent.

Erőszak kultúra. Ez egy nagyon fontos kifejezés, amit még sokszor kell alaposan körüljárnunk, mert ez minden bántalmazások alfája és omegája. Sándor Zsuzsa és Havas Henrik figyelmébe.

A "lúgos orvos" áldozata, Renner Erika mellett egész kálváriája során kősziklaként állt a társa, Balogh Attila, aki most nyílt levelet írt a harmadfok ítéletére váró Bene Krisztiánnak. Így kell embernek lenni.

Varga Gergő neve onnan lehet ismerős, hogy ő volt az, akit Gulyás Mártonnal együtt 72 óra fogda után, gyorsított eljárásban összesen 500 óra közmunkára a bíróság, miután megpróbálták megdobálni a Sándor-palotát a lex CEU ellen tiltakozó, random tüntetésen. És ő volt az, aki az ítélethirdetésen az utolsó szó jogán a következőket mondta: "Milyen ember az, aki olyan törvényeket tart be, amit ellene hoztak? Milyen nép az, amelyik olyan törvényeket tart be, amit ellene hoztak?”

Elképesztően jó új minisorozattal jelentkezett a Jóbarátok Rossa a szexuális zaklatásról, megtörtént esetek alapján.

Ma van a transz láthatóság világnapja, jönnek a mindenféle csoportfelhívások, hogy fotózz magadról egy rajzlappal, állj ki, vállald, stb. - Vay Blanka írása.

A rendkívüli közfelháborodás ellenére a közmédiához tartozó Duna TV leadta a lúgos orvosként hírhedtté vált Bene Krisztiánnal készített interjút, vállalva nem csak az erkölcsi - etikai, de a jogi következményeket is.

Már sugárzása előtt komoly indulatokat váltott ki a Duna TV Kékfényének következő, hétfői adása, amiben a “lúgos orvos”, Bene Krisztián először nyilatkozott az arcát is vállalva.

A köztéri művészet rendkívül erős eszköz, nézzétek csak meg a Támadó Bikával Dacoló Rettenthetetlen Lány szobrát.

Tisztelt Ítélőtábla!

Beszámoló a sajtóban "lúgos orvosként" hírhedtté vált Dr. Bene Krisztián másodfokú tárgyalásának közel hat órájáról. Nem rövid, cserébe megígérhetem, hogy alapos. 

Sziasztok!

Mostanában írtatok párszor a felvilágosítás témájáról, illetve a nemi betegségekről, ezért gondoltam megosztok veletek egy érdekes aspektust. Azt, hogy milyen pasiként szűrővizsgálatra menni.

Nehéz szívvel írok az elmúlt év egyik legértelmetlenebb troll tyúkperéről, de miután mi is bevettükk az Üvegplafon heccét, kénytelen vagyok megszólalni az ügyben.

 Tisztelt Rossmann Vezetőség és Marketing csapat!

A YouTube-on botlottam bele a Hotel Rossmann című reklámjukba, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. 

Betlen Anna bejutott a bíróság mai ülésére, az ő beszámolója következik.

Mostanában sokszor érzem azt, hogy én nem szeretnék gyereket vállalni ebbe a világba, ebbe az országba. Főleg nem lányt. Miért? - Maróti Zsófia írása

Olvasónk, Zita egy hónapja szabadult a bántalmazó kapcsolatából, írása azért különösen fontos, mert ritkán esik szó arról, hogy az áldozat szeretheti a bántalmazóját. Akkor is, ha tudja, hogy bántva van. És a végén még azzal is bántva van, hogy elhagyják. A bántalmazó iránt táplált gyengéd érzelmek nem kisebbítik a bántalmazás súlyát. (a szerk.) #neféljbeszélj

Nem értem miért fedezlek. Világgá kéne kürtölnöm amit tettél, hogy megtudják, akik felnéznek rád, akik szeretnek.

Amit Dr. Balla Lajos, a Debreceni Ítélőtábla bírája a nyíregyházi csoportos erőszak ügyében hozott ítéletének indoklásában elmondott, az maga a másodlagos viktimizáció: szavaival Dr. Balla maga is erőszakot követett el az áldozaton. És ezért jár a felelősségre vonás. 

Aki egyszer is szexuális ragadozóként lép fel, elveszti azt a jogát, hogy másokért felelősséget vállaljon. De hogyan tovább?

"Fanni" egy nagyon hétköznapi történetet mesélt el nekünk, a vége az, hogy a hatalmával visszaélő agresszor tanár miatt a diák otthagyta az iskolát. Iskolapélda arra, miért nagy baj, ha a hatalmi pozícióban állók nem számon kérhetőek és mire vezet az érdekképviselet hiánya.

Szidás, káromkodás, ordibálás, hibáztatás, sértegetés, fenyegetőzés, kigúnyolás, méltóság aláásása, kritizálás... hasonlóan káros hatással lehetnek az elszenvedőre, mint a fizikai- vagy szexuális- és más bántalmazások. Erről viszont kevesebbet beszélünk, nagyon kevéssé észrevehető és nehéz jelenteni is, hisz milyen külsérelmi nyomokat lehetne regisztrálni?

Egy férfi betört egy otthonba, ott lapáttal verte szét a berendezést, az ott lakó nőt erőszakkal az utcára rángatta, ekkor vette észre, hogy elnézte a házszámot. Egy újságíró viccként számolt be minderről. Hogy ez miért akkora baj, mint az, hogy egyesek betörnek másokhoz? Elmagyarázom.

Szöul a plasztikai sebészet fővárosa. Koreában 2013-ban ötből egy nő átesett valamiféle kozmetikai beavatkozáson, míg Amerikában 20 nőre jutott egy hasonló beavatkozás. A közszereplőket, a szépség-, média-, zeneiparban szinte mindenkit érint, férfiakat is beleértve. 

A társadalomtól vagy egyéntől érkező elvárások és nyomások elképesztően destruktívak tudnak lenni. Hasonlóképpen, ha valaki mérhetetlen azonosulási vágyat érez egy másik személy felé vagy a társadalmi normáknak akar megfelelni minden áron. Ezek elvonják a figyelmünket arról, hogy mi kik is vagyunk valójában. A társadalmat nem tudjuk megváltoztatni csettintésre, mivel az egyénekből áll. És sokszor nem állnak az egyénekre a társadalmi normák, ha egyesével nézzük őket.

A bántalmazók, zaklatók, cyber predátorok, nőverők és kapcsolati terroristák nem fogadják el a nemet és nem félnek a következményektől, mert az áldozatok többsége hallgat, nyel és tűr. Elég volt. #NeFéljBeszélj

Az, aki elfogadja, hogy nem tehetsége és teljesítménye szerint elér, hanem férfi felmenője kegyeként megkap dolgokat, az elismeri, hogy ennek ez az útja. 

Az NTRTE oldalon Nógrádi Noá szövege nyomán kibontakozott vita egy szép kerek Vadgender vendégposztot gyümölcsözött, olvassátok szeretettel!

Az NTRTE-n beszélgettünk a salgótarjáni gimnazisták bosszúpornói kapcsán arról, hogy hazánkat is egyértelműen elérte a cyber bullying jelenség, új kifejezésekkel bővül a szótárunk, új kihívásokkal állunk szemben. A témáról a napokban jelent meg Kalapos Éva új ifjúsági regénye, a Massza, megkértük hát, hogy szóljon hozzá a témához. Mi ez az egész és mit kéne tennünk?

A normakövető emberekben a pedofília a legősibb félelmeket hívja elő. Ha a pedofilokat nem zárjuk ki ebből a körből, az lehet a leghatékonyabb prevenció.

Az antropológus Barbara Miller igen meggyőző érvelése szerint a nemek aránya a közjó részét képezi és mint ilyen, rászolgál az állam védelmére. A kérdés csak a hogyan és kinek a rovására.

A kurva anyád után nemigen vannak érvek, vagy bármi, az általában az utolsó, amit valakinek mondunk. Ahol ilyen indulatok vannak, ott a társadalom védtelen. Ahol viszont szilárd a közös minimum, ott a társadalom erős. 

A divatvilág sokszor lőtt már mellé társadalmi érzékenyítés témában: nemi erőszak az indiai busz padlóján, öntudatlan részeg modell a földön, szeméthalmon heverve egy sikátorban; akadtak cifra esetek. Végre egy magyar fotós is belépett ebbe az impozáns klubba.

Susan Brownmiller az egyik leghíresebb, legnagyobb hatású feminista, aki 1975-ben publikálta a feminizmus topirodalmába méltán sorolt Against Our Will: Men, Women and Rape (Akaratunk ellen: férfiak, nők és nemi erőszak) című könyvét. Most elég furcsa dolgokat mond. Áldozathibáztatás 2015.

Brownmiller a napokban azzal kavar nagy port, hogy olyanokat nyilatkozik, miszerint a nemi erőszakért a fiatal nők öltözködése és nagyon felelőtlen alkoholfogyasztása kárhoztatható. Egyenesen kimondja azt is, hogy az áldozathibáztatás nem akkora tévedés. Inkább az a problémás, ha abból indulunk ki, hogy az erőszak túlélőit felmentjük azzal, hogy ők túlélők, akiket abban kell segíteni, hogy se magukat ne hibáztassák, se más ne hibáztathassa őket. Merthogy a miniszoknya is, a túl sok alkohol is a potenciális elkövetők figyelmét hívja föl, az ő malmukra hajtja a vizet.

Midáni Nizár a szíriai Hamában született magyar anyától, 1966-ban. A damaszkuszi egyetemen tanult mérnöknek. Édesanyjának köszönhetően még írásban is hibátlanul tud ezen a lehetetlen nyelvünkön, négyéves koráig Magyarországon éltek,  majd évekkel később Nizár itt alapított családot. Amióta a menedékkérők körüli helyzet eszkalálódott, Facebook oldalán folyamatosan próbál érzékenyíteni, mesélni egy egyszervolt országról, ahol már egyetemek álltak, amikor mi még nyereg alatt puhítottuk a húst. Bár ő ilyen hasonlattal biztosan nem élne, mert nem a különbözőségeket, hanem a milyenséget emeli ki. Talán ezért is hozta létre a Szíria Facebook oldalt

A napokban a Facebook oldalára kitett egy megrázó videót arról, hogyan bánnak az engedetlen diákokkal Szíriában, a videót itt lehet megtekinteni, nem folyik vér, mégis vérfagyasztó.

Bár a budapesti tranzitállomásokon telítődtek egyes raktárok, a Röszkei Határátkelőnél továbbra is nagy szükség van a felajánlásokra és a segítő kezekre. A helyszínen kaotikus állapotok uralkodnak, önkéntesek és az UNCHR emberei próbálják legalább minimális szinten ellátni a menekülteket.

Ingyen ebéd nem létezik. Sem az Ashley Madison felhasználóinak, sem a szórakozóhelyekre ingyen beengedett nőknek. Mert azzal, hogy nem azonos kondíciók mellett vesznek részt ugyanabban a játékban, mint a férfiak, máris nagy árat fizetnek: az egyenlőségük és a méltóságuk, vagyis az alapvető emberi jogaik csorbulásával. Olyan ez, mintha a játszótéren mindig, eleve elrendelten ki lenne osztva, hogy kire melyik szerep jut a fogócskában. A jóhír az, hogy ahogy a fogócskára, úgy a diszkriminatív szórakozóhelyekre és társkeresőkre is lehet nemet mondani.

A civil és vallási szervezetek összehangolt szolgálat-szervezése új tagokkal bővülve folytatódik. Az egyik résztvevő a menekültektől kapott ajándékként értékelte a szervezetek párbeszédét és összefogásukat pedig egy, a menekültek segítésén túlmutató civil-vallásközi szociális együttműködés kezdetének látja.

Alkalmi szerzőnk, Szilvi civilben vallásfilozófus és kulturális-integrációs pedagógus, természetes hát a számára, hogy a férjével és kislányaikkal befogadjon pár menekültet, vagy találkozót szervezzen, ahol az egyházi és önkéntes civil szervezetek egyeztethetnek arról, miképpen tudják közösen szolgálni a legfőbb célt: az elesettek megsegítését. Most az utóbbiról számol be, előbbiről pedig hamarosan itt olvashatjátok a vele és a férjével készülő interjúnkat.

Sarah Kogod újságíró a Voxon publikálta nagyon őszinte beszámolóját a mesterséges megtermékenyítési procedúráról és arról, hogy egy ilyen helyzetben mik azok a dolgok, amiket mindenki mond, pedig semmiképp sem kéne. Azt is elárulja, mi az egyetlen, amit nem rossz hallani. Olvasói kérésre a cikk fordítása következik.

,,Azért jönnek ide ezek a sivatagi cigányok, mert etetitek őket, bazdmeg!” – kapják meg naponta többször is a MigSzol Szeged önkéntes munkatársai, akik az állam helyett – illetve annak ellenére –, lokálisan kezelik a menekültkrízist. A csoport azon túl, hogy étellel, itallal, orvosi segítséggel és jogi tanáccsal segíti a migránsokat, a lakosság számára is tompítja a tömeges érkezéssel járó kellemetlenségeket. Egyik alapítójukkal, a civilben egyetemi oktatóként dolgozó Kékesi Márkkal beszélgettünk. Farkas Edina Lina interjúja.

Kedves András,

Ismeretlenül írok Önnek, de mint a "Bora Bora" ügyre közeli rálátással rendelkező, kötelességemnek éreztem, hogy jelezzem cikkével kapcsolatos nagyon komoly aggályaim. Elsősorban azért, mert az amúgy is megviselt Nyíri családot (beleértve az Ön és Lee által japánnak is elkönyvelt Noah-t) egy családi tragédia közepette csak tovább tépázza (és ebben az esetben meg is gyalázza) a megjelent "tényfeltárása".

Néhány kérdés, ha megengedi:

Nemrég Berlinbe költözött barátom küldött múlt éjjel egy kis beszámolót arról, hogyan fejezik ki a német civilek, hogy mennyire embertelennek tartják a Hamas, ISIS, vagy Boko Haram elől menekülő emberek elől lezárni a menekülés útját.

A közösségi kampány során tüntetéseket szerveznek, melyeken arra buzdítanak, hogy a legnagyobb, leghíresebb német közparkokból legyen - illegális - gerilla köztemető, mert a tengerből kihalászott menekültek mindnyájuk halottjai. Az akció kifejezi azt is, hogy tömegsírok bárhol lehetnek, ahol talpalatnyi föld akad, akár a tudtunk nélkül is. (Berlinben amúgy nagy hagyománya van annak, hogy a legnagyobb, leghíresebb és legértékesebb területeken hozzák létre emlékhelyeiket, kiváló példa erre a berlini holocaust emlékmű, szintén a Bundestagnál.) Íme pár tegnapelőtti kép a Bundestag előtt rendezett tüntetésről és egy felvilágosító - toborzó videó. Az akcióra eddig közel 55 ezer euro gyűlt össze. Na ez civilkurázsi.

Tegyünk helyre valamit gyorsan: az egy dolog, hogy valaki nem ért feltétlenül egyet a melegfelvonulással, mint eszközzel a társadalom toleranciájának növelésére, de teljesen más kérdés, hogy emiatt veszi a bátorságot, hogy minősítse a felvonulást és a felvonulókat. 

Eddig úgy alakult az életem, hogy kamaszkorom óta mindig nagyon természetes volt az, hogy mindenféle nem heteroszexuális, vagy nem ciszgender (ciszgender az, akinek a gender identitása ugyanaz, mint a születéskor ráosztott szexus) ember vesz körül, a munkában és a magánéletben is. Önmagában ez pont annyira téma, amennyire a szexualitás általában: van olyan helyzet, amiben sokszor előjön - közeli barátok között, vagy a gender kurzusokon - és van, ahol egyáltalán nem merül föl - a jelenlegi főnökömmel például egyszer sem került még szóba és ennek igazán örülök.

Egy időben viszonylag sokat jártam fétisbulikba, ahol tökéletesen magától értetődő volt lakkcuccokat viselni, meg még elég sok dolog természetes volt. Az is, hogy van, aki nem öltözik be nagyon, az is, hogy a beöltözés a többségnek leginkább csak ezeknek a buliknak a része, nem a hétköznapoké. Ez nem más, mint az, hogy az ember nem koktélruhában jár dolgozni, bevásárolni, vagy a kondiba. De szerencsére olyan világban élünk, hogy megteheti, hogy akár mindig koktélruhában járjon, ha úgy tetszik, még úszni is. Ezt a jogot kérdőjelezi meg Tarlós István, amikor a Pride-ot visszataszítónak nevezi.

Tegyünk helyre valamit gyorsan: az egy dolog, hogy valaki nem ért feltétlenül egyet a melegfelvonulással, mint eszközzel a társadalom toleranciájának növelésére, - én is így vagyok ezzel -, de teljesen más kérdés, hogy veszi a bátorságot, hogy minősítse a felvonulást és a felvonulókat. Előbbi a véleményszabadság része, utóbbi bunkóság, amit egy főpolgármester nem engedhet meg magának, igaz más sem. De olyan sincs, hogy egy főpolgármester magánemberként nyilatkozzék a sajtónak. Úgy nincs, hogy technikai képtelenség. És duplán bunkó, aki közszereplőként az.

Miután megírtam legutóbbi cikkemet a pannonhalmi visszaélésről, amiről többé-kevésbé évek óta tudok, egy barátom feltett egy nagyon alapvető kérdést. Miért ennyire fontos ez neked? Jogos. Részben bizonyára azért, mert jómagam is hallgatok vagy másfél évtizede.

Akkoriban olyan gimnáziumba  jártam, ahol rajongott, a diákokkal rendkívül közvetlen kapcsolatot fenntartó tanárok tették az intézményt emblematikussá. A tanáraink közül sokan még tanítási időben is velünk ittak, rendszeresek voltak a kirándulásokon a sakálrészeg tinédzserek és nem sokkal kevésbé ittas nevelőik. Betonbiztos volt a jófejségük.

Érzelmileg is erős szálak kötöttek hozzájuk sokunkat; pontosan ismerték a magánügyeinket, mert szerettek a részesei lenni a dolgainknak, minden mélységben. Olyannyira, hogy nőt is rendre közülünk választottak.

Ahogy a Sipos ügyben, a pannonhalmi bántalmazó szerzetestanár esetében is, egy Facebook-Google keresés öt perc alatt adja ki az évtizedes hallgatás övezte ügyhöz tartozó konkrét nevet. Ahogy akkor is, a gyanú hamar megerősítést nyer, ha az iskola öregdiákjainak Facebook oldalán a kommentekig jutunk és hirtelen kirajzolódik a bántalmazás természetrajza.

Az öregdiák oldalon kommentelő volt diákok között még most is sokan vannak, akik nem tudják elfogadni, hogy az ügy kikerül a berkekből. Miközben utalnak rá, hogy pontosan tudják, kiről, miről van szó. Van, aki kapaszkodik abba, hogy a világi művész - irodalmi körökben is nagy elismerést szerzett ,,Mátyás atya" milyen jó tanár volt, főként azt emelve ki, hogy ,,hozzám nem nyúlt". 

Örültünk, amikor a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene projekt kapcsán a TV2 riportot készített velünk, értékeltük Demcsák Zsuzsa meghívását a Mokkába, majd a felajánlást, hogy a továbbiakban is hírt adnak az aktualitásainkról. Ez akkor egy nőpárti csatorna. Vagy nem.

Feszülten várom, hogy a csatorna nyilatkozzon a tegnap esti adás hihetetlen eseményeiről, de bizonyos értelemben tök mindegy, mit mondanak, az már a rothadó hulla csókolgatása lesz. Ugyanis a tegnap esti műsor már tucatnyi felelős kezén átment, mire adásba került. Nem fújták le a műsort, amivel azt deklarálják, hogy teljesen rendben van, ha az egyik szereplőjük a kamerák előtt kísérel meg konkrét nemi erőszakot elkövetni. Valóságos, nem kérdés. Az is egy valóság, hogy elítélő kommentár nélkül adásba került a dolog, a síró, porig alázott sértett (!) nyilatkozatával megspékelve, akinek további egy hétig az őt majdnem megerőszakolóval kell aludnia. Egy ágyban.

Egész életemben azt hallgattam, hogy az igazi férfiak nem erőszakolnak. De a férfi, aki megerőszakolt, nem képzeletbeli volt, hanem nagyon is igazi.

Nagyon sokan használják az “igazi férfiak nem erőszakolnak” frázist, ami bár jószándékból fakad, egyértelműen árt az áldozatoknak és erősíti a nemi erőszak kultúráját.

Általában azért mondjuk, hogy az igazi férfiak nem erőszakolnak, mert olyan kultúrát próbálunk létrehozni, ami megszégyeníti az erőszaktevőket. Próbáljuk elérni, hogy alsóbbrendűnek érezzék magukat az “igazi férfiakhoz” képest. Röviden, azt akarjuk, hogy érezzék, az erőszak nem fér bele az “igazi” férfiasságba.

Azzal, ha azt mondjuk, “az igazi férfiak nem erőszakolnak” az a probléma, hogy a társadalomnak eleve van egy képe arról, milyenek az “igazi férfiak”.

Azt próbáljuk kifejezni, hogy “hahó, nincs szükséged erőszakra ahhoz, hogy kifejezd vagy bizonyítsd a férfiasságod.” Ehelyett azonban a kifejezés akaratlanul is arra utal, hogy azok, akik megfelelnek az uralkodó férfiképnek, nem hajlamosak az erőszakra.

Különben minden nő kurva, ha ezt eddig nem tudtuk volna, akkor mondom, a rendőrség hivatalosan is megerősítette.

Megerőszakoltak a buli után? Tehetsz róla, mert túl kihívó voltál, túl csinos, túl jól állt a smink, túl magas volt a cipőd sarka, túl sokat ittál. A megnyugtató hír viszont az, hogy a rendőrség szerint tehetünk ellene: ne legyünk csinosak, ne fessük magunkat, ne igyunk, lehetőleg inkább kötögessünk otthonkában a lakásunk foteljében! Élni, szórakozni különben is a férfiak kiváltsága, már régóta tudjuk, hogy mi a regnáló kurzus véleménye a nők helyéről a társadalomban. De mivel - a problémákat megelőzendő - otthonkában ücsörgök a fotelemben szombat esténként, sajnos az istennek se sikerül teherbe esnem.

Amióta megy ez a téma, folyton eszembe jut egy saját élményem húsz évvel ezelőttről - az utcán támadtak meg, a Szilágyi Erzsébet Fasoron, és kurva nagy szerencsével megúsztam, mert arra jött valaki, aki nem volt olyan beszari, hogy továbbmenjen, mint a legtöbben tették volna, hanem elkezdte kergetni a csávót.

Tettem feljelentést, ráadásul úgy, hogy a környékbeli ismerőseim nagyjából azonosítani is tudták a leírás alapján a fickót, még a neve is megvolt, ha jól emlékszem, ennek ellenére a nyomozás eredmény nélkül lezárult pár hónap alatt. (Az már csak hab a tortán, hogy a rendőrök mit műveltek - arról kérdezgettek, nem volt-e cigány (nem volt), és nemi erőszak kísérlete helyett "kihasználás"-nak vagy minek minősítették az ügyet, csak azért, mert miután letepert, és fojtogatni kezdett, én, hogy időt nyerjek, mondtam neki, hogy van nálam pénz, keresse meg.) A lényeg, hogy a pasast azóta is látni szoktam itt-ott (utcát seper a Mechwart környékén, egyszer meg egy suli előtt láttam, amint nézte a hazainduló lányokat.

A férfiak általában azzal védekeznek, hogy a nő tehet róla. Ezek szerint minden nő már születése pillanatától bűnös, és csadorban kellene járnia, ha meg nem teszi, akkor magára vessen. Tisztára, mint az iszlámban.

Ezt egyébként úgy mondják, mintha kizárólag ribanc kinézetű csajok válnának áldozattá, holott ez nem így van. Emlékszem egy estre, amikor 70 éves nénit szedtek le a bicikliről a földúton, hazafelé a kertjéből. Nyilván ő is kihívóan viselkedett.