Ahogy a Sipos ügyben, a pannonhalmi bántalmazó szerzetestanár esetében is, egy Facebook-Google keresés öt perc alatt adja ki az évtizedes hallgatás övezte ügyhöz tartozó konkrét nevet. Ahogy akkor is, a gyanú hamar megerősítést nyer, ha az iskola öregdiákjainak Facebook oldalán a kommentekig jutunk és hirtelen kirajzolódik a bántalmazás természetrajza.
Az öregdiák oldalon kommentelő volt diákok között még most is sokan vannak, akik nem tudják elfogadni, hogy az ügy kikerül a berkekből. Miközben utalnak rá, hogy pontosan tudják, kiről, miről van szó. Van, aki kapaszkodik abba, hogy a világi művész - irodalmi körökben is nagy elismerést szerzett ,,Mátyás atya" milyen jó tanár volt, főként azt emelve ki, hogy ,,hozzám nem nyúlt".
,,Még ha tud is valaki részleteket, nem gondolnám, hogy ez facebook-téma lenne. A tudósításból pedig egyértelműen kitűnik, hogy a főapát vezetésével korrekt eljárást folytattak! Sapienti sat!"
,,Azt gondolom, hogy minden érintett érdeke azt kívánja, hogy a nyilvánosság annyit tudjon meg az ügyről, amennyi rá tartozik."
,,Elég borzasztó ezeket olvasni. Főleg hogy nekem úgy tűnik akik nem sokkal előttem jártak oda mind tudnak az ügyről, csak semmit se mondanak. Jó lenne tudni hogy pontosan mi történt, akárki akármit mond, mert így tényleg mit tudok mondani ha valaki kérdőre von? Eddig teljes mellszélességgel kiálltam Pannonhalma mellett akárhányszor valaki ilyen dolgokat kezdet mondani és tettem ezt azért, mert biztos voltam benne, hogy itt nem történhet ilyen, főleg nem így, hogy belső ügyként elsimítják. Én szeretnék továbbra is csupa jót gondolni az iskoláról, de amíg nem tudom a részleteket elég nehéz lesz..."
,,Tőle kaptam az első pipámat, és jókat lehetett vele beszélgetni egy-egy szerdai film után! De hozzám nem nyúlt!"
,,2 jeloltem volt, de Mark infojanak orulok. Nem volt nagy elmeny a szembe levo szobaban lakni. A masik jelolt a legrendesebb szerzetesek koze tartozott amig ki nem lepett."
Van, aki - talán jó okkal - kifelé mutat: ,,Felvetődik azoknak a világiaknak ( = nem pannonhalmiaknak) a felelőssége is, akik jóval többet tudhattak M. "másik" életéről, mint a sját főapátja."
És van, aki egyszer csak elkezd beszélni, erre utal a ,,Márk infoja" a fenti idézetben. Aki már akkor is beszélt, a megtorlás pedig nem maradt el. Bűntudatkeltés, évekig tartó nyomásgyakorlás, a közösségbe tartozás - esetünkben különös súllyal bíró - bizonyosságának megrengetése. Íme a V.M. atya kapcsán a sajtóban már a főapát által is említett lelki abúzus, egy ex-diák megfogalmazásában:
,,Emlékszem, hogy negyedikben odamentem Mátyás atyához és megkérdeztem, hogy mondtam vagy tettem valamit, amivel megbántottam, mert mindig furán viselkedett velem. (Egyébként nem tanított, de a kiállítások vagy egyéb általa szervezett események lelkes látogatója voltam).
A szobájába hívott, hogy megbeszéljük a dolgot és egy két éves történetett hozott fel, amikor én egy közös hálóban buzinak tituláltam őt. Csak nagyon halványan emlékeztem a dologra, de ez a fontos információ visszajutott a fülébe. Nem gondoltam akkor igazán komolyan, amolyan gyerekes ökörködés volt. Az azonban nagyon megmaradt, hogy vajon mennyire lehet sérült az az ember, aki egy 16 éves gyerek idétlen poénkodását évekig magában horodozza. Innentől kezdve viszont biztos voltam, hogy beletrafáltam valamibe.
Volt egy dolog, ami nagyon bántott a beszélgetés alatt. Máyás atya elmondta, hogy mi ott vendégek vagyunk Pannonhalmán. Én sosem éreztem magam vendégnek! A Hegy az életem része volt és egy olyan otthon, ahová bármikor visszamehetek. Ahol meghallgatnak, ahol megpihenhetek. Ahová fontos emlékek fűznek.
Egy világ omlott össze bennem akkor abban a szobában és mélységesen csalódott voltam.
Idővel a dolgok a helyére kerülnek. Már csalódott sem vagyok annyira, inkább csak szomorú."
(Megjegyzem, ez a komment kapta a legtöbb like-ot.)
Szintén a kommentek közt idézik a holnapi Nők Lapja interjút Várszegi Asztrid főapáttal, PDF-ben linkelve a még meg sem jelent lapszám vonatkozó oldalait.
,,Tavaly október végén megkeresett néhány korábbi diákunk, akik több mint egy évtizeddel ezelőtt jártak hozzánk és elmesélték, hogy az egyik akkori tanáruk és kollégiumi prefektusuk, bencés rendtársunk elfogadhatatlanul viselkedett velük. Mondtam is nekik, hogy fiúk, ez nagyon súlyos vád, amire nekem mindenképpen lépnem kell valamit, mire ők azt felelték, hogy sem a gimnáziumnak, sem a rendnek nem akarnak ártani, a történetük ezért nem is nyilvános, egyetlen céljuk, hogy ilyesmi a jövőben ne fordulhasson elő."
(...)
,, Az áldozatok egyszerűen nem mondták el. Volt olyan, akit mi kerestünk meg, és ő döbbenten vette tudomásul, hogy nem csak vele fordult elő ilyen. Más azt gondolta, hogy az ilyesmi a kollégiumi élet velejárója, nem kell komolyan venni. A diákok egymással se nagyon beszélték meg az eseteket, és sok évnek kellett eltelnie, maguknak is férfivá, apává kellett válniuk, hogy megértsék, mi is történt velük."
(...)
,,Ez ugyan nem szexuális természetű, de mindenképpen bántalmazás. Úgy mondanám, hogy zsarolta a diákjait, visszaélt az érzelmi kiszolgáltatottságukkal."
(...)
,,A bántalmazás másik formája a diákok testi intimitásának a megsértését, egészen pontosan illetlen érintéseket jelentett, ami első hallásra nem tűnik olyan borzasztónak, hiszen a közvélemény szexuális bántalmazáson szinte kizárólag csak a kifejezetten durva praktikákat érti, valójában azonban egy érintés is lehet sú- lyos dolog. Amikor az áldozatok érzelmileg labilis állapotban voltak, az elkövető ilyen módon gondolta lenyugtatni őket. Noha egyetlen diák sem számolt be arról, hogy ezeknek az érintéseknek erotikus töltete lett volna, mégis mindegyiküket trauma érte. "
(...)
,,Először is szembenézni az igazsággal, bármennyire fáj is. Csak így tudunk tovább élni, segíteni a sértetteknek és hűek maradni ahhoz, hogy keresztények vagyunk. Felajánlottunk minden lehetséges segítséget, jogi, orvosi és pszichológiai értelemben. Hogy többé ilyen soha ne fordulhasson elő, teljesen újjáalkottuk gyermekvédelmi szabályzatunkat. Pszichiáter és pszichológus szakemberek kísérik iskolai nevelőmunkánkat és diákjainkat. Célunk az, hogy minden diákunk legyen tisztában a veszélyforrásokkal és meg is tudja magát védeni. Ebbe a munkába a szerzetesek és az iskola mellett a szülőket is be kell vonnunk. Ami pedig a rendtársunkat illeti, noha az egyházi bírósági eljárás még nem fejeződött be, ő nemrég bejelentette, hogy elhagyja a rendet." - Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát
