A "lúgos orvos" áldozata, Renner Erika mellett egész kálváriája során kősziklaként állt a társa, Balogh Attila, aki most nyílt levelet írt a harmadfok ítéletére váró Bene Krisztiánnak. Így kell embernek lenni.
Krisztián!
Nekem lenne okom gyűlölni téged. Nagyon sokan a véredet kívánják, kommentekben, személyesen is úgy nyilatkoztak, hogy a helyemben máshogyan viselkedtek volna. Az elkövetett bűncselekmény aljassága olyannyira megbotránkoztatta a közvéleményt, hogy a legjámborabb emberekben is felébredt a bosszúszomjas fenevad és legszívesebben széttéptek volna. De ahogy a sértetti képviselő, Gál András is mondta, ennek a bűncselekménynek a gátlástalanságát már csak a védelem gátlástalansága múlja felül. Maga az elkövetett cselekmény lassan eltörpül az utána következő eseményekhez és azt kísérő viselkedéshez képest.
Azt mondtad a másodfokú ítélet előtti utolsó szó jogán, hogy áldozatnak tartod magad, az igazságszolgáltatás áldozatának, akit valamiért kiszemeltek és egy világméretű összeesküvés keretében a vádlottak padjára ültettek és egy órával később másodszor is elítéltek.
Azt hiszem, rossz helyen keresed azokat, akik ártanak neked.
Nem véletlenül vannak már tizenéve házasságon kívüli kapcsolataid, nem a feleséged elől vagy a házastársi kötelezettségek elől menekülsz, hiszen azokat az utolsó pillanatig elláttad. Te a téged körülvevő álságos családi környezettől menekülsz. Attól a közegtől, ahol soha nem lehettél őszinte, ahol mindig meg kellett felelni a Papi elvárásainak, ahol nem lehetsz rosszfiú, ahol a kellemetlen dolgokról nem lehet beszélgetni, ahol befogják annak a száját, aki mégis beszélni szeretne, ahol nyolcvan fős boldog családi összejövetelekről készítenek képeket, de ha ki kellene állni melletted és elkísérni egy tárgyalásra, egy embernél több nem jelenik meg.
Az Erikával való kapcsolatod, mint az összes többi is azért kellett, hogy ebből a fojtogató, hazug, álságos légkörből kiszabadulva friss levegőt kapjál, szabadon, őszintén élhess.
Megkaptad a lehetőséget arra, hogy szakíts ezzel a közeggel, de te nem mertél szembe szállni a polipkarokként körülölelő utált világgal. Most pedig a kiszolgáltatott helyzetedet kihasználva még erősebbek ezek a csápok.
Jövő héten eljöhet a te pillanatod, amikor ezt a lehetőséget kihasználhatod, amikor 47 év után először őszinte lehetsz magadhoz és ezeket a csápokat levágva, a börtönévek után megtisztulva, tiszta levegőn élheted azzal az életed, aki végig kitartott melletted és harcolt érted...vagy pedig örökre és végérvényesen benne ragadsz ebben a mocsárban, ahonnan már régóta szabadulni akarsz. Ez most csak a te döntésed! A Te Napod!
Biztosan ismered a Kényszerleszállás c. filmet, aminek az egyik jelenetében Denzel Washington, az alkoholista pilóta, az utolsó tárgyaláson, ahol egy egyszerű tagadással megúszhatta volna a büntetést, odahajolt a mikrofonhoz és azt mondta: „alkoholista vagyok” és „most is részeg vagyok” majd folytatta: „ úgy érzem, mintha feléltem volna bennem az összes hazugságot, nem maradt már egyetlen egy sem ...és tudják mit, soha nem éreztem magam ilyen jól, és életemben először szabad vagyok!”.
Kívánom neked, hogy te is érezhesd ezt a mindent felszabadító, a terhektől, béklyóktól megszabadító euforikus érzést, amikor az ember őszinte és vállalja a tetteiért a felelősséget.
Megkapnád pluszban, hogy a közvélemény szemében sem lennél többé közellenség, megkapnád a szerelmedet és Erika nevében is mondhatom, hogy mi is megbocsátanánk neked.
Attila