A normakövető emberekben a pedofília a legősibb félelmeket hívja elő. Ha a pedofilokat nem zárjuk ki ebből a körből, az lehet a leghatékonyabb prevenció.

Évek óta léteznek a megszólalásig élethű, nyíltan pedofiloknak szánt kislány imitációk, nálunk most robbant a hír. Az már önmagában ijesztő, hogy az egynemű kínálat azt sejteti, hogy a pedofília áldozatai kizárólag lányok. A vállalkozás honlapja abban sem segít, hogy a gyerekmolesztáló és a pedofil fogalmát szétválasszuk, pedig ez életbevágó lenne. A Trottla babák léte sok bonyolult kérdést vet fel, eleve komoly dilemmát okoz eldönteni, hogy ez most ártalomcsökkentés, vagy egyszerűen a pedofília legitimálása. Ezt azonban lehet és kell is vizsgálni. De túl azon, hogy a pedofília, mint társadalmi tabu mit jelent, miért veszélyes és miért kéne jobban megismernünk a jelenséget, van egy apróság, aminek problémássága nem lehet kérdés: a megvásárolható babák katalógusa nem a termékek neutrális bemutatása. Hanem kőkemény gyerekpornó.

Kezdjük az alapoknál. Van a gyerekmolesztáló. A gyerekmolesztáló nem feltétlenül pedofil, ahogy a pedofil sem feltétlenül gyerekmolesztáló. A gyerekeket érő szexuális abúzus elkövetői többségükben nem pedofilok, hanem családtagok, rokonok, a családdal bizalmi kapcsolatban álló barátok és ismerősök. Ezek a bántalmazások hatalmi helyzetből következnek, célpontjai nem azért gyerekek, mert a bántalmazó szexuális preferenciái feléjük mutatnak, hanem azért, mert esetükben a legkisebb a lebukás veszélye. Ezért alkalmaz a legtöbb elkövető pszichés megfélemlítést, ,,ha bárkinek elmondod, megölöm az anyukádat", ,,erről senkinek sem szabad tudnia, mert akkor árvaházba kerülsz", ,,ha erről beszélsz valakinek, levágom a fütyidet".

Valószínű, hogy ezzel szemben a legtöbb pedofil, aki szexuálisan érett, felnőtt ember iránt nem, vagy csak alig érez vágyat, soha életében nem nyúl gyerekhez, hiszen a betegsége önmagában nem tesz senkit gonosszá vagy beszámíthatatlanná, a pedofil is pontosan tisztában lehet azzal, mit okozhat a szexuális abúzus (lévén sokszor eleve maga is áldozat) és nem kíván egy gyereknek sem ilyen szenvedést. A pedofil szexuális orientáció  és vágy nem bűncselekmény, a pedofil nem feltétlenül potenciális bűnelkövető, ahogy - kis csúsztatással, mivel itt létezik konszenzualitás -, nem minden férfi potenciális erőszaktevő. Valójában a pedofil fórumok látogatói is éles ellentmondásban állnak egymással és önmagukkal; a pro-contactereket (érintéspártiakat) éppúgy elítélik az anti-contacterek, mint bárki nem pedofil tenné.

Épp ez a rettenetes számukra az ilyen fórumok látogatásában: kénytelenek találkozni számukra elfogadhatatlan hangokkal, mert ha az életüket jócskán meghatározó témáról beszélni akarnak, nem sok színtér közt válogathatnak. Ugyanis a pedofil hajlam beismerése a legtöbb helyzetben olyan stigmát von maga után, ami felér a konkrét gyermekmolesztálás beismerésével. Egy pedofil (anti-contacter, érintésellenes) szerző, Todd Nickerson szerint a titkát őrző, boldogtalan és bezárkózó pedofil maga a két lábon járó kockázat. Nickerson Pedofil vagyok, nem szörnyeteg című írásában arról is beszél, hogy az érintésellenes, akár felnőtt kapcsolatokban is némiképp funkcionáló pedofil számára feloldhatatlan dilemma, hogy merhet-e saját családot alapítani. Noha neki magának is számos hasonszőrű ismerőse van, akikre teljes biztonsággal rá merne bízni egy gyereket, morális lényként nem tud és nem is akar ilyen kockázatot vállalni. Hiszen a bűnös gondolatokat magában, titokként éli meg, érte nem vállal senki felelősséget, ki szavatolna hát a rábízott gyerek biztonságáért? Csakis önmaga. Az pedig nem elég, az érintésellenes pedofiltól a legjobban ő maga fél.

Lehet valaha saját gyerekem? Ha lenne, én örök fenyegetést jelentenék rá nézve? Elmondhatom valaha a házastársamnak, hogy ilyen vagyok? Fogom tudni valaha úgy kívánni őt, mint egy gyereket? - Ezek nagyon is emberi kérdések. A családalapítás felmerülhet egy pedofilban éppúgy, mint bármelyik, teljes életre vágyó emberi lényben. És ha a válasz nemleges, azt pokoli kemény feldolgozni, ahhoz kell és jár is a segítség. Senkitől nem várjuk, hogy magában oldja meg azt a tragédiát, hogy egy betegség miatt - legyen az mentális vagy fiziológiai eredetű -, sosem lehet családja, gyerekei, miért éppen a pedofilok képeznek kivételt?

Egy pedofil, akinek esze ágában sincs deviáns magatartásformát mutatni, együtt kell éljen a ténnyel, hogy a szexuális vágya - ami a legtöbb embernek elemi ösztöne -, sohasem nyerhet kielégülést. Soha. Ha ezen a traumán bármit is old egy gumibaba, elképzelhető, hogy ezeket a babákat mint gyógyászati segédeszközöket tekintsük. Ha a terápia és a segédeszköz ténylegesen segíthetnek abban, hogy minél több pedofil legyen képes uralkodni a vágyain és élhesse a számára elérhető legteljesebb életet, ha ezáltal gyerekek menekülnek meg az abúzustől és visszaszorul a frusztrált, titkolózó betegek bűnelkövető magatartásának gyakorisága, akkor ez a segédeszköz egyben ártalomcsökkentő eszköz is és mint ilyen, alapvetően hasznos.

Arra az érvre, hogy a szexuális célra szánt babák miatt elfogadottabbá válna a pedofília és nőne a bántalmazói kör, ellenérv, hogy ma már tudjuk, hogy az erőszakos pornó nem növeli a szexuális predátorok számát (sőt). A videojátékokról, amikről még tíz-tizenöt éve is azt tartották, hogy agresszióra nevelnek és vérengző vadállatok tömegeit termelik, kiderült, hogy valójában épphogy agresszió redukciós hatásuk van. (A játszó személyre nézve, a játszót megfigyelőben valóban agressziót válthatnak ki, de ez már egy másik történet.) Az is tény, hogy a meleg szülőpárok gyerekei nem lesznek maguk is melegek - ahogy a hetero szülők gyerekei sem lesznek feltétlenül heterok. Nem biztos, hogy ez a babákkal is így működik, azonban eddigi ismereteink és minden józan érv arra mutat, hogy a kérdést mindenképpen vizsgálni kell. És a vizsgálódásnak nem lehet tere egy, a babákat pornográf képeken bemutató szolgáltatás, a vizsgálódásnak tudományos igénnyel kell történnie. Szakemberek, tudósok által, az ilyen vizsgálódásokhoz szükséges feltételek és körülmények megteremtése mellett, eset- és hatástanulmányok sorát végezve el.

A Trottla babákat terjesztő weboldal jelenlegi formájában - szerény számításom szerint -  két dolgot érhet el: a pornográf képektől érthetően sokkolódó egészséges többségi társadalom zsigeri rettegését és elutasítását, valamint - ennek következményeként -, a pedofil vásárlói célcsoport stigmatizációjának további elmélyülését és szegregációját. Ez pedig valóban okozhatja a bűnelkövetői kör szélesedését.

A pedofília egyike azoknak a hagyományosan tabut képező témáknak, (amilyen például az incesztus is) melyek létezéséről mindenki tud, azonban hozzáférhetetlenségük - a tabu maga - olyan erősségű, hogy a társadalom kizárólag indulati szintű válaszokat képes adni rájuk. Péniszlevágás, kémiai kasztráció már a hajlam kiderülésekor, elzárás, stigmatizáció és pellengérezés. Ezek az indulatok - és nem ritkán fenyegetések - érthetően komoly visszatartó erőt képeznek az érintettekben, ha arról van szó, hogy kezdjenek valamit a helyzetükkel, annak elfogadásával és kezelésével. És ez tényleg két lábon járó kockázati tényezővé teszi őket.

A normakövető emberekben a legősibb félelmeket hívja elő a gondolat, hogy egyes felnőttek szexuálisan közeledhetnek gyerekekhez. Ha nem zárjuk ki a pedofilokat ebből a körből, az lehet a leghatékonyabb prevenció.

A szöveghez feltöltött kép a Trottla hivatalos oldalán promotált webhelyen érhető el, sok hasonló ,,művészi" alkotás mellett. A Trottla oldalával szemben itt belépéskor legalább megkérdezik, hogy a látogató elmúlt-e 21 éves. A választásom azért esett erre a különösen sokkoló képre, mert magába sűríti annak a társadalmi rettegésnek az alapját, amit az ilyen weboldalak és az így bemutatott termékek kiválthatnak, hiszen ez vitán felül pedofil tartalom, amely kimeríti a gyermekpornográfia fogalmát. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az oldal üzemeltetői szükségét látták hangsúlyozni, hogy a képeken szereplők egyike sem élő ember.

UPDATE: A fent említett képet jogos olvasói kérésre, a gyermekkori abúzus áldozataira való különös tekintettel eltávolítottam. Bocsánatot szeretnék kérni, ha bárkiben traumatikus emlékeket hívtam elő vele, példátlan figyelmetlenség volt a részemről. Akit érdekel, hogy milyen jellegű képről-képekről van szó, itt megtekintheti. A Trottla hivatalos oldala itt érhető el.