Aki egyszer is szexuális ragadozóként lép fel, elveszti azt a jogát, hogy másokért felelősséget vállaljon. De hogyan tovább?
Az egymás után napvilágra kerülő történetek óriási közös traumát jelentenek, hiszen minél nagyobb az ilyen esetek láthatósága, annál kevésbé mondhatjuk magunknak, hogy ez csak mással, a más gyerekével történhet meg. Fájdalmas munka lesz, sok nem várt - vagy éppen rég rettegett - szembesülés az ára, de csak így lehet. A csontvázak hulljanak ki a szekrényekből, mert nem ott van a helyük. És hogy kisebb eséllyel kerüljenek melléjük újabbak.
Hogy a szexuális predátorok célpontjai és áldozatai ne őrizzék titokként azt sem, ha akár csak úgy néztek rájuk vagy úgy szóltak hozzájuk. Hogy már azelőtt közbe lehessen lépni, hogy a tragédia megtörténne. Hogy egyetlen felnőttre bízott gyerek, de függő viszonyban álló felnőtt se szorongjon attól, hogy szóljon: EZT NEM. Akárhány esetre derüljön is fény, a dolog nem lesz kevésbé fájdalmas, rossz szembesülni azzal, hogy egy nyavalyás sportedzésre sem vihetem el gyanakvás nélkül a gyerekemet. De hátat fordítani a jelenségnek, nem fellépni, ahol fel kell, egyet jelent a bűnrészességgel.
Ne féljünk szólni és támogassuk azokat, akik megszólalnak, mert ez jár nekik és mert nem csak önmagukért teszik, hanem mindnyájunkért. És mert ők a hősök, akik bátran kiállnak a leggyávábbakkal szemben. Mert a szexuális predátornál nincs gyávább, aljasabb lény.
Nem elég, ha csendben kirúgják, - ahogy azt szokás -, mert egy hét múlva máshol fogja folytatni ugyanazt, ugyanúgy.
Nem elég, ha leállítjuk, ha elvisszük a mi gyerekünket máshoz, máshova, mert ezzel csak azt érjük el, hogy egy másik szülőé legyen áldozat.
Nem elég magunkat és a családunkat megvédeni, mert mi is lehetünk egyszer a következők és mert nem csak ott vannak kötelességeink, ahova hálni járunk.
Nem elég a fegyelmi eljárás, az írásbeli figyelmeztetés, megrovás, felfüggesztés, de a kirúgás sem.
Aki egyszer is szexuális ragadozóként lép fel, elveszti azt a jogát, hogy másokért felelősséget vállaljon.
Nem kell és nem is szabad megkövezni.
Nem kell és nem is szabad pellengérre állítani.
Az esélyt kell megszüntetni, hogy még egyszer az életben olyan helyzetbe kerüljön, hogy életeket tehessen tönkre. A más gyerekével, a következő munkahelyén, egy másik városban.
Nem feltétlenül jó ötlet nyilvános listákat közzétenni. Az sem biztos, hogy mindenféle leendő munkahelyen ezzel kell indulnia annak, aki ilyet tett. De ne dolgozhasson szexuális ragadozó olyan munkahelyen és munkakörben, ahol másokban kárt tehet. És ezt nekünk kell kikövetelnünk. A mi életünk, a mi társadalmunk.
Jár második esély. De nem a más bőrére.
*
Ha konkrét példát keresünk a megoldásra, érdemes a holland mintát vizsgálni: ha az ember új munkahelyre megy, ott olyan erkölcsi bizonyítványt kérnek, amiben megjelölik, hogy milyen munkakörbe akarják felvenni az illetőt, majd ezután derül ki, hogy arra a munkakörre rendben van-e a jelentkező háttere. Így a büntetés letöltése után van tiszta lap, de határokkal.
