Az, aki elfogadja, hogy nem tehetsége és teljesítménye szerint elér, hanem férfi felmenője kegyeként megkap dolgokat, az elismeri, hogy ennek ez az útja.
Rohadtul semmi közünk ahhoz, hogy Orbán Ráhel férjhezmegy, netán gyereket vár, de bevallom, engem az se nagyon érdekel, kinek a lábán áll. Ami viszont most történik, amiben részt vesz, az irgalmatlanul felháborít.
A millió jogosan felmerülő etikai kifogás és aggály mellett én elsősorban nem a magyar turizmust féltem. Orbán Ráhelnek kiváló iskolái vannak, nemzetközi elitképzésben tanulta a szakmáját és bár angolul volt, hogy kínosan nem sikerült neki helyesen írni, se kifejezni magát, ettől még lehet jó, tehetséges pályakezdő.
De ebben a tekintélyelvű fiúklubban - vagy bárhol - ugyan mikor engednek ekkora szóhoz jutni egy pályakezdő huszonéves nőt? Soha, hacsak nem teljesen leplezetlenül úgy, hogy nepotista alapon, mintegy apanázsként megkapja a hatalom azon szeletét, ami az ő érdeklődési körébe esik.
Ezzel pedig, szerény véleményem szerint, Orbán Ráhel a sok bulvármosolygás eredményeképp, privát élete legfontosabb eseményeinek vásári látványosság számba bocsátása és az atyai házból az Ura házába vonulósdi után most először valóban komoly szerepet kapott. A magyar nők emancipációja ellen folytatott aknamunka kitüntetett élharcosa lett ugyanis.
Mert az, aki elfogadja, hogy nem tehetsége és teljesítménye szerint elér, hanem férfi felmenője kegyeként megkap dolgokat, az elismeri, hogy ennek ez az útja. De hát jó kislány, teljesíti a princípiumot, megérdemli a jutalmat. Én kérek elnézést.
