Az antropológus Barbara Miller igen meggyőző érvelése szerint a nemek aránya a közjó részét képezi és mint ilyen, rászolgál az állam védelmére. A kérdés csak a hogyan és kinek a rovására.
Azokban az országokban, ahol a nemek arányának egyensúlya megbillen, fokozódik a feszültség és ezzel arányosan nő az esélye annak is, hogy a nők helyzete romlani kezd. Mostanra már viszonylag pontos adatok állnak rendelkezésre a tekintetben, hogy az Európába érkezettek 66%-a férfi, a kíséret nélkül érkező 18 évnél fiatalabbak körében pedig ez az arány 90%. Ennek nyilván rengeteg oka van, többek közt az is, hogy egy lány kíséret nélkül gyakorlatilag esélytelenül vág neki az útnak.
A felnőtteket, ha menekültstátust kapnak, követheti a családjuk, vagyis a feleségük. A fiatalokat azonban akkor sem követi a hozzájuk tartozó nő, ha hazájukban nősnek számítottak, ugyanis Európa nem ismeri el a gyermekházasságokat. Ez számokban úgy néz ki, hogy például Svédországban a kísérettel érkező fiatalok közt 1.16 fiú jut egy lányra, a kíséret nélkül érkezők körében ez az arány 11.3 az egyhez. 2015-ben átlagosan kilencven fiatalkorú fiú mellett nyolc lány lépte át naponta a svéd határt. Menekülni értelemszerűen mindkét nemnek van oka, a fiúk nem akarnak katonaként meghalni, a lányok pedig nem akarnak az Iszlám Állam szexrabszolgáivá válni. Az utat azonban leginkább csak a fiúknak van esélye megtenni, a lányok szír belső menekültként élnek, vagy a - rájuk nézve ugyancsak veszélyes - török, jordán menekült táborokban ragadnak, rosszabb esetben otthon, rettegésben és életveszélyben, akár egyedüli háztartás fenntartóként.
Mivel - maradva a svédeknél - a nemek aránya a 16-17 éves korosztályban eleve nem volt kiegyensúlyozott, (103 a 96 ezerre a fiúk javára) látványos eltolódás történik: 123 ezer fiúra jut 99 ezer lány, ezzel sikerült a híresen megborult Kína mögé ( 117 fiú 100 lányra) kerülni, ahol a nemek arányát az állami születésszabályozás miatti trükközés (csecsemőgyilkosságok, például) erősen befolyásolja.
A kamasz - fiatal felnőtt populációban a nemek arányának ilyen látványosan elbillent egyensúlya eleve olyasmi, amit méltán tekinthetünk a társadalmi stabilitásra egyik legveszélyesebb tényezőnek. Nem nehéz átlátni a frusztrációt, amit az a fiatal él meg, akinek a családalapításra sokszorosan rontottak az esélyei, mert eleve nem tud egzisztenciát teremteni, de ha tudna is, viszonylag a sor végén kullog a párkeresők között, tekintettel az erős férfi túlkínálatra és az európai lányok párválasztási preferenciáira.
Kanada részéről erre volt válasz, hogy a fiatalkorú fiúkat, egyedülálló férfiakat nem fogadja be, csak ha vállaltan homoszexuálisok. (Akiket ezért a hazájukban kivégeznének, Kanadában meg nem rontanak a nemek arányán, már ami a heteronormatív párválasztást illeti.)
Számos empirikus kutatás igazolta, hogy a nemek arányában tapasztalható kilengések szignifikánsan korrelálnak a társadalomban tapasztalható erőszakkal és a bűnelkövetéssel: minél nagyobb az eltérés, annál több a bűneset. Ez nem faji vagy vallási kérdés, ez társadalomtudomány. Más kérdés, hogy az olyan államok, mint Norvégia és Belgium, okkal tették elérhetővé (de nem kötelezővé) a fiatal migráns férfiaknak a hogyan-bánjunk-európai-nőkkel gyorstalpalókat és ez rendben is van; az interkulturális integráció ritkán történik meg magától, pláne tömegesen. De hiába fogadják el az ilyen tanfolyamokon tanultakat a fiatalok, ha azután egy olyan társadalomba kell beilleszkedniük, ahol - az egyéb nehézségek mellett -, szinte esélyük sincs párt találni, hiszen már a helyi fiataloknak sincs könnyű dolga. Így alakulnak meg az erőszakos, nem ritkán kormányellenes bandák.
A marginalizáció miatt kialakuló szociopata viselkedésformák szempontjából eleve veszélyeztetett fiatalok sérelmeit jelentősen súlyosbítja, hogy a párkeresés terén is elbuknak, maradnak egymásnak, egymás dühét tovább ingerelve.
A férfinem uralta populáció jelenségét a nők különösen megsínylik. Az ilyen populációkban nő a szexuális erőszakok, zaklatások száma, csökken a nők mozgásszabadsága és rendkívüli mértékben megugrik a prostitúció iránti igény. Különösen erős az ironikus töltete ennek Svédországban, ahol ugye - úttörő módon - a prostitúció teljes eltörlése az irányelv. Ennél csak az ironikusabb, amikor a külügyminiszter, Margot Wallström azt mondja, hogy a svéd menekültpolitika ,feminista”. A befogadó európai államok kormányainak szembe kell nézniük a nemek arányában bekövetkező eltolódás hosszútávú következményeivel, lehetséges, hogy a kanadai minta az, amit érdemes lenne tanulmányozni és akár adaptálni.
A kulturális antropológus Barbara Miller igen meggyőző érvelése szerint a nemek aránya a közjó részét képezi és mint ilyen, rászolgál az állam védelmére. A kérdés csak a hogyan és kinek a rovására. Krónikásként egyetlen hozzáfűznivalóm: ha a fiúk maradnak, (és mégis, mi mást csinálnánk velük?) lehet, nem ártana szétnézni azokban a török - jordán táborokban.
Forrás: http://www.politico.eu/article/europes-man-problem/
